Vagy épp egy olyannak, amiből csak a Dumb és Dumber – Dilibogyókkal és hasonló eszement vígjátékokkal hírnevet szerző Peter Farrelly készítene filmet. Esetleg egy kreatív sörreklámnak. Mindhárom feltételezés helyes, ahogy a mozi is büszkén hirdeti magáról, hogy „igaz történet alapján” készült.
Az elmúlt pár év egyik szembetűnő trendje, hogy a 90-es, 2000-es évek legnagyobb nevettetői szép sorban megkomolyodtak – de persze mint minden, ez is Chaplinig vezethető vissza. Steve Carrell, Adam Sandler és Jim Carrey is szívesebben drámázik manapság; Todd Phillips rendező (Sulihuligánok, Cool túra) a vakbélgyulladásnál is komolyabb Jokerrel ért a csúcsra; nem beszélve Adam McKayről, aki a Tesó-tusa- és Taplógáz-szerű vígjátékokat hagyta maga mögött olyan Oscar-kedvencekért, mint A nagy dobás, vagy az Alelnök. Peter Farrelly karrierje is pont ilyen utat járt be: fivérével, Bobby Farrellyvel komoly hatást gyakoroltak a filmes és közízlésre olyan komédiákkal, mint a Keresd a nőt! vagy az Én és én meg az Irén. Aztán elhagyta tesóját, és ő is komolykodni kezdett: a 2018-as Zöld könyv: Útmutató az élethez három Oscart, köztük a legjobb film díját is hazavitte.
A Minden idők legelképesztőbb sörfuvarjával Farrelly visszatér régi terepére, a vígjátékok közé, de fél kézzel még ragaszkodik ahhoz a tanmesejelleghez, amelyet a Zöld könyvben csúcsra járatott. A film John „Chickie” Donohue-ról szól, aki a háború kellős közepén úgy dönt, meglátogatja Vietnamban harcoló haverjait – és visz nekik egy táskányi Pabst Blue Ribbont, amely a munkások olcsó itala, egyben Amerika jelképe. A sztoriból először maga a sörmárka készített rövid dokumentumfilmet 2015-ben, majd öt évvel később Chickie könyvformában is megírta.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
