Tévésorozat

Nyúl a cilinderben

Abrakadabra

  • SzSz
  • 2022. október 26.

Kritika

Kártyatrükkök, Uri Geller, színpadi zsebtolvajlás, halottlátók és Rodolfo – ők mind a bűvészet köpönyegéből bújtak elő, pedig legalább annyi a különbség közöttük, mint ahány dolog összeköti őket.

Az autókat és önmagukat lebegtető, partnereiket kettéfűrészelő illuzionisták ki nem mondott paktumot kötnek a közönséggel: mindkét fél tudja, hogy amit látnak, az nem valóság, a szórakozás kedvéért azonban úgy tesznek, mintha mégis az lenne; a látványtól kezdve a ruhákig és gesztusokig minden ezt az illúziót szolgálja. A mentalistáknál ellenben a lényeg pont az, amit nem látunk: valamiféle transzcendentális erő vagy földöntúli energia, amely ha kell, a kanalat is meghajlítja, máskor szellemekkel létesít kapcsolatot, asztalt táncoltat vagy segít eltűnt személyek és tárgyak nyomára bukkanni. Sokan éppen ezért nem is sorolják őket a bűvészek közé, vagy azért, mert szélhámosoknak tartják őket, vagy épp azért, mert valóban elhiszik, hogy többek ők, mint színpadi előadók.

Az Abrakadabra amellett, hogy végigveszi a bűvészet legismertebb ágait – az első három rész az illuzionistákról, a zsebtolvajokról és a mentalistákról szól –, nem fél belemenni az efféle szakmai vitákba sem. Uri Geller, minden idők egyik legellentmondásosabb bűvész-mentalistája például néhány megszólaló számára maga a nagybetűs példakép, aki egy ezer­éves színpadi trükk, a kanálhajlítás köré egy egész karriert épített. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy annak idején itthon is saját tévéműsort kapott, ahol az utódját kereste, legutóbb pedig azzal került be a hírekbe, hogy megfenyegette Putyint: ha atomháborút indít, elméje minden erejét az orosz elnök ellen irányítja majd. Az egyik interjúalany, Hajnóczy Soma kétszeres bűvészvilágbajnok talán a hasonló megszólalásai miatt nevezte Gellert egyszerűen kóklernek; állítását pedig akkor is fenntartotta, amikor a kamera mögött jól hallhatóan felháborodott valaki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.