Tévésorozat

Nyúl a cilinderben

Abrakadabra

  • SzSz
  • 2022. október 26.

Kritika

Kártyatrükkök, Uri Geller, színpadi zsebtolvajlás, halottlátók és Rodolfo – ők mind a bűvészet köpönyegéből bújtak elő, pedig legalább annyi a különbség közöttük, mint ahány dolog összeköti őket.

Az autókat és önmagukat lebegtető, partnereiket kettéfűrészelő illuzionisták ki nem mondott paktumot kötnek a közönséggel: mindkét fél tudja, hogy amit látnak, az nem valóság, a szórakozás kedvéért azonban úgy tesznek, mintha mégis az lenne; a látványtól kezdve a ruhákig és gesztusokig minden ezt az illúziót szolgálja. A mentalistáknál ellenben a lényeg pont az, amit nem látunk: valamiféle transzcendentális erő vagy földöntúli energia, amely ha kell, a kanalat is meghajlítja, máskor szellemekkel létesít kapcsolatot, asztalt táncoltat vagy segít eltűnt személyek és tárgyak nyomára bukkanni. Sokan éppen ezért nem is sorolják őket a bűvészek közé, vagy azért, mert szélhámosoknak tartják őket, vagy épp azért, mert valóban elhiszik, hogy többek ők, mint színpadi előadók.

Az Abrakadabra amellett, hogy végigveszi a bűvészet legismertebb ágait – az első három rész az illuzionistákról, a zsebtolvajokról és a mentalistákról szól –, nem fél belemenni az efféle szakmai vitákba sem. Uri Geller, minden idők egyik legellentmondásosabb bűvész-mentalistája például néhány megszólaló számára maga a nagybetűs példakép, aki egy ezer­éves színpadi trükk, a kanálhajlítás köré egy egész karriert épített. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy annak idején itthon is saját tévéműsort kapott, ahol az utódját kereste, legutóbb pedig azzal került be a hírekbe, hogy megfenyegette Putyint: ha atomháborút indít, elméje minden erejét az orosz elnök ellen irányítja majd. Az egyik interjúalany, Hajnóczy Soma kétszeres bűvészvilágbajnok talán a hasonló megszólalásai miatt nevezte Gellert egyszerűen kóklernek; állítását pedig akkor is fenntartotta, amikor a kamera mögött jól hallhatóan felháborodott valaki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.