Az idén nemcsak megjelent harmadik nagylemeze, de a színészi pályája is meglódult: a Dunkirkben játszott epizódszerep és egy marveles cameó után főszerepek jöttek. Először Olivia Wilde Nincs baj, drágámja, ám ezt az alakítását a film körüli botrány elhomályosította (a bulvárhírek szerint Styles összeszűrte a levet a rendezővel).
A rendőrömben már egyértelműen ő a legnagyobb sztár: egy fiatal járőrt alakít, aki összejön egy tanítónővel. Félénk kapcsolatuk babaléptekkel halad előre, ám amikor megismerkednek egy múzeumi kurátorral, az mindent összezavar: eleinte sülve-főve együtt vannak hárman, majd a két férfi inkább közösen kezd programokat szervezni. A drámaian végződő románcra a szereplők évtizedekkel később, immár idős korukban emlékeznek vissza.
Michael Grandage filmje az a típusú visszafogott angol dráma, amelyben kifogástalan modorú és öltözetű figurák érzékenyen és választékosan társalognak, az esetlen csókok pedig csak szép lassan váltanak át meztelen hátakat mutogató szexjelenetté. Mindez elég hamar modorossá válik, elsősorban a gyengén megírt hősök miatt. A felszín alatti romantikus feszültséget William Turner egyik örökbecsű képe, a szabadságot a kocsiablakból kilógatott, szélben táncoló kézfej szemlélteti. Harry Stylesnak úgyis csak ugródeszka ez a film, hiszen már készül a szuperhősszerepére.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
