A Disney+-on most bemutatott, élő szereplős változat után decemberben érkezik a Netflixre Guillermo del Toro stop-motion technikával készült elképzelése is. És akkor még csak az idei évről beszéltünk! Carlo Collodi 1883-as könyvét megszámlálni is nehéz, hányszor próbálták már vászonra vagy tévéképernyőre álmodni, valódi sikert csak a Disney klasszikus, 1940-es animációja aratott, pedig volt tévémusical, futurisztikus modernizáció és olasz mesefilm is. Az élő szereplős formátum sem újdonság: Roberto Benigni Az élet szép Oscarjával a hóna alatt vágott bele, 50 évesen beugorva a címszerepbe – akkorát bukott, hogy a karrierje is ráment. 2011-ben aztán mégis szerepet vállalt egy másik adaptációban, a 2019-es változatban pedig már Gepettót alakította.
A mostani Pinokkióban az asztalosmester szerepét Tom Hanks kapta, akinek alakítása pont olyan, mint maga a film: visszafogott és ártalmatlan. A Disney menetrendszerűen gyártja újra régi klasszikusait, jellemzően egy jól ismert rendezővel, sztárokkal a főszerepekben – ezek között akadnak ízléses remake-ek, picit kibővített tanmesék, illetve az eredetit szolgaian másoló változatok is. Robert Zemeckis mozija az utóbbiak közé tartozik, kockáról kockára másol. A rendezőt jó pár éve már csak a technikai újítások érdeklik, de a Pinokkió ezen a téren is elmarad Jon Favreau Disney-alkotásaitól (A dzsungel könyve, Az oroszlánkirály). Az animáció ráadásul pont a fából lett kisfiú figurájával bánt a legmostohábbul – sem ő, sem Zemeckis filmje nem kel életre.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
