Visszhang: film

Raymond & Ray

  • SzSz
  • 2022. október 26.

Visszhang

A mű középpontjában egy féltestvérpár áll, akiket elhunyt atyjuk hoz ismét össze: nem csak a temetését kell megszervezniük, de az atya utolsó akarata szerint a sírját is kettejüknek kell megásniuk.

Egyikük többszörösen elvált, gátlásos, érzelmeit mélyen magába fojtó figura, aki a játékidő nagy részében is gyötrődik (akárcsak az őt híven megformáló Ewan McGregor). Az apja nemcsak a házaséletét tette tönkre, de az önbizalmát is, ennek ellenére azon van, hogy tisztességes búcsút rendezzen neki – ahogy az szokás. A másik, Ethan Hawke alakította fiú a laza macsó, akit senki nem érdekel, és mindenbe beleszarik. Az ő múltja is terhelt: zenei karrierje és álma tört derékba a papa miatt, a kudarc óta pedig képtelen elköteleződni, így afféle a legyet is röptében-típussá vált.

A rendező, Rodrigo García a Nobel-díjas Gabriel García Márquez fia, s egyáltalán nem számít újoncnak: ismert sorozatok mellett az Albert Nobbs című remek kosztümös film is a nevéhez köthető. A Raymond & Ray mégsem találja sem a saját hangját, sem a saját tempóját: dramedyhez képest szinte teljesen humortalan, de a drámája is végig súlytalanul és üresen cseng. Új, eltitkolt gyermekek tűnnek fel, mindenféle titkok bukkannak a felszínre, és mintha betekintést nyerhetnénk az ördög másik arcába is, mindez viszont alig befolyásolja a film menetét, azt szex, sírdogálás és dzsessz tagolja. A film egyetlen emlékezetes jelenetében az egyik fiú öngyilkosságot próbál elkövetni, de végül a koporsóba üríti a tárat – ez akár szimbolikus is lehetne.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.