Egyikük többszörösen elvált, gátlásos, érzelmeit mélyen magába fojtó figura, aki a játékidő nagy részében is gyötrődik (akárcsak az őt híven megformáló Ewan McGregor). Az apja nemcsak a házaséletét tette tönkre, de az önbizalmát is, ennek ellenére azon van, hogy tisztességes búcsút rendezzen neki – ahogy az szokás. A másik, Ethan Hawke alakította fiú a laza macsó, akit senki nem érdekel, és mindenbe beleszarik. Az ő múltja is terhelt: zenei karrierje és álma tört derékba a papa miatt, a kudarc óta pedig képtelen elköteleződni, így afféle a legyet is röptében-típussá vált.
A rendező, Rodrigo García a Nobel-díjas Gabriel García Márquez fia, s egyáltalán nem számít újoncnak: ismert sorozatok mellett az Albert Nobbs című remek kosztümös film is a nevéhez köthető. A Raymond & Ray mégsem találja sem a saját hangját, sem a saját tempóját: dramedyhez képest szinte teljesen humortalan, de a drámája is végig súlytalanul és üresen cseng. Új, eltitkolt gyermekek tűnnek fel, mindenféle titkok bukkannak a felszínre, és mintha betekintést nyerhetnénk az ördög másik arcába is, mindez viszont alig befolyásolja a film menetét, azt szex, sírdogálás és dzsessz tagolja. A film egyetlen emlékezetes jelenetében az egyik fiú öngyilkosságot próbál elkövetni, de végül a koporsóba üríti a tárat – ez akár szimbolikus is lehetne.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
