Kiss Annamária

Spiró György komédiáját Rudolf Péter állította színpadra. Az 1983-as, Katona-beli ősbemutatón játszó Major Tamás szerepét most Kern András alakítja.

Miskin herceg (Bari István) a szó legnemesebb értelmében nemes, naivitása határtalan.

Marlon Brando E dalra tanított anyám című, Robert Lindsey-vel közösen írt önéletrajzát monodráma formában Vecsernyés János állította színpadra.

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Mintha szélesvásznú filmet néznénk: a színpadkép két oldalra kinyúlik, és az ég mintha összenyomná a földet. Középen, elég kis területet elfoglalva, forgószínpadra épített, lombházra emlékeztető építmény áll, a széleken sátrak (díszlet: Devich Botond).

Gombfoci, műbőr fotelek, kőbányai világos; szemüvegek óriási kerettel, húsleves és rántott hús; skálás szatyor, műanyag ételhordó, Wunderbaum és pajesz.

A játszók melegítenek az öltöző és tornaterem kombinációjából kialakított díszletben. Térdhajlításokat végeznek, szökdécselnek, aztán beállnak a starthoz, eldördül a pisztoly, kezdődik az előadás.

Formákba rendeződik a függöny előtt gomolygó füst, amelynek „takarásában” három férfi megtámad egy fehér ruhás fiatal lányt.

Réczei Tamás író-rendező-dramaturg egy régi újsághír láttán kezdte el kutatni a valahai éjszakai életet.

Perovics Zoltán színháza a megalapítástól kezdve, vagyis már a 90-es évektől kutatja a hiteles színházi jelenlét mibenlétét.

Nehéz Magyarországon független színházat csinálni, ez az előadás pedig kemény látlelete ennek az állapotnak.

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.