Színház

Sértett magány

M, mint Mizantróp

Kritika

„Az ember nem tehet mást, mint kivonul” – vonul be Andor (az eredetiben: Alceste).

 Elharsánykodott monológgal vág át a nézők közt, árad belőle a sértettség. Aztán feleselgetésbe kezd Fülöppel (Philinte), aki próbálja őt a normalitás talajára visszavezetni. Hősünk hajthatatlan, az emberekbe vetett hite elhagyta, a többieket hazugnak, képmutatónak, erkölcstelennek bélyegzi, a társadalmat egyenesen fertőnek titulálja.

Szabados Mihály egyedül jelenít meg minden szerepet, még a szerelmét, Szerenát (az alapműben: Célimène) is maga játssza. A hangszín, a testtartás, a mozgás finomhangolásából épül föl a szereplők univerzuma. Amikor Andorként pufog, a rendezői bal felé intézi szavait, amikor Fülöpként beszél, jobbra tekint. Szerenát alakítva lábujjhegyre áll (mintha magas sarkúban lenne), ilyenkor a hangját is elvékonyítja. Az előadás monodráma, mégis „többszólamú”, nem egy belső monológot látunk, hanem különös, morális pátosszal telt párbeszédeket, amelyeknek Szabados a közvetítő médiuma.

A darab Petri György mai fülre hangszerelt, metsző stílusú Molière-fordításából indul ki, de azt Gleason-Nagy Natália rendező-dramaturg még meg is tupírozta. A legfülbeötlőbb változás Petri szövegéhez képest a nevek megváltoztatása (lefordítása?), de említés szintjén megjelennek kortárs szerzők is, többek közt Kukorelly Endre. Ő például a hazai kultúrkör egyik tényezőjeként jön képbe, így a féltékeny Andor számára az is érthető lenne – persze, cinikusan mondja ezt –, ha Szeréna helyette inkább az íróval kokettálna. De megidézik Ursulát is, nem is egyszer, nála kell jelentkezni a jól fizető pozíciókra, személyében pedig nem tudunk nem az Európai Bizottság jelenlegi elnökére gondolni, és e gondolatfolyam abszurditása végképp megmosolyogtató. A Petri-féle fordítás sűrű és konok, a szavakból süt a feszültség, ugyanakkor, Szabados kikacsintásai miatt, és mert a színész nem csak átvitt értelemben teszi ezt, hanem folyton kiszemel magának egy nézőt, akivel mintha diskurzusba kerülne (de valójában mindkét felet maga hozza itt is), humoros közjátékok bontakoznak ki, egyensúlyban tartva a játékot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.