Színház

Sértett magány

M, mint Mizantróp

Kritika

„Az ember nem tehet mást, mint kivonul” – vonul be Andor (az eredetiben: Alceste).

 Elharsánykodott monológgal vág át a nézők közt, árad belőle a sértettség. Aztán feleselgetésbe kezd Fülöppel (Philinte), aki próbálja őt a normalitás talajára visszavezetni. Hősünk hajthatatlan, az emberekbe vetett hite elhagyta, a többieket hazugnak, képmutatónak, erkölcstelennek bélyegzi, a társadalmat egyenesen fertőnek titulálja.

Szabados Mihály egyedül jelenít meg minden szerepet, még a szerelmét, Szerenát (az alapműben: Célimène) is maga játssza. A hangszín, a testtartás, a mozgás finomhangolásából épül föl a szereplők univerzuma. Amikor Andorként pufog, a rendezői bal felé intézi szavait, amikor Fülöpként beszél, jobbra tekint. Szerenát alakítva lábujjhegyre áll (mintha magas sarkúban lenne), ilyenkor a hangját is elvékonyítja. Az előadás monodráma, mégis „többszólamú”, nem egy belső monológot látunk, hanem különös, morális pátosszal telt párbeszédeket, amelyeknek Szabados a közvetítő médiuma.

A darab Petri György mai fülre hangszerelt, metsző stílusú Molière-fordításából indul ki, de azt Gleason-Nagy Natália rendező-dramaturg még meg is tupírozta. A legfülbeötlőbb változás Petri szövegéhez képest a nevek megváltoztatása (lefordítása?), de említés szintjén megjelennek kortárs szerzők is, többek közt Kukorelly Endre. Ő például a hazai kultúrkör egyik tényezőjeként jön képbe, így a féltékeny Andor számára az is érthető lenne – persze, cinikusan mondja ezt –, ha Szeréna helyette inkább az íróval kokettálna. De megidézik Ursulát is, nem is egyszer, nála kell jelentkezni a jól fizető pozíciókra, személyében pedig nem tudunk nem az Európai Bizottság jelenlegi elnökére gondolni, és e gondolatfolyam abszurditása végképp megmosolyogtató. A Petri-féle fordítás sűrű és konok, a szavakból süt a feszültség, ugyanakkor, Szabados kikacsintásai miatt, és mert a színész nem csak átvitt értelemben teszi ezt, hanem folyton kiszemel magának egy nézőt, akivel mintha diskurzusba kerülne (de valójában mindkét felet maga hozza itt is), humoros közjátékok bontakoznak ki, egyensúlyban tartva a játékot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.