Elegáns egyszerűség, az est mottója is lehetne. Most saját, art pop és a jazz műfajába sorolható dalaival debütált háromfős zenekarával; ő maga énekelt és fuvolázott, Födő Sándor ütőhangszereken, harmonikán és autohárfán, Tálas Áron zongorán kísérte.
Ács az alaptémához az inspirációt egy intenzív légzésterápia során szerezte: lemezének valamennyi száma egy-egy légzéstörténetet mesél el. „Minden, amit érzek, amilyen benyomások érnek, ahogyan kapcsolódom az emberekhez, leírható a levegő ki- és beáramlásaként” – vallja. Ebben nagy szerepe lehet a fuvolának, amelyet minden dalában megszólaltat néhány bravúros futam erejéig. Érdekes összecsengések, szinte együttlélegzések jönnek létre.
A kompozíciók mindegyikét Ács jegyzi, kivéve a Fújj rá! címűt, amely Födő Sándor szerzeménye Szabó T. Anna Elfújós című verséből. Az est attól vált színházivá, hogy a művész minden etűdhöz egy-egy rövid történetet, ismertetőt fűzött. Nem stand-upos elemek voltak ezek, inkább a dalokra rezonáló fellélegzések. Megtudtuk például azt is, melyik tételmondat köré épül az előadott mű. A ráadás előtti utolsó dalt, a Leave and Go címűt Ács egyedül saját zongorakísérettel adta elő, a végén a hangja inkább kiáltozás volt.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
