Egy csillagfényes éjszakán a toronyház erkélyén két férfi (Pataki Ferenc és Schruff Milán) elmélkedik a létezésről. Egyikőjük felesége már hazaindult, de a ház asszonya beül a barátok közé. És elkezdődnek a zűrök: több a titok a kelleténél. A hiányzó feleség is szereplője a drámának – az említések szintjén.
Rusznyák Gábor rendező produkciója párbeszédközpontú, a kerti bútorokon ülve folyik a beszélgetés, akár rádiójátékként is hallgathatnánk a történetet. A statikusságot kiemelkedő színészi teljesítmények ellensúlyozzák: mindannyian precízen egyensúlyoznak groteszk és hihető között, sehol egy hamis hang. Egyedül a főszereplő, Schruff által generált fordulatoknál érezzük azt, hogy azok újra és újra felülírják a korábban jól felépített alakját. Szerencsésebb lett volna árnyalatbéli különbségekben átszínezi a metamorfózisát, nem a figurájának teljes elrajzolásával.
A díszlet ötletes megoldásaként az erkély felett gömbizzó csillagok lebegnek, ezek amellett, hogy a végtelen szabadságot szimbolizálják, szerepet játszanak a költői lezárásban is: hősünk „elér” egy csillagot, és kezében tartva, a többi izzó fényének fokozatos elhalványulásától kísérve ér véget az előadás. Egyelőre csak morfondírozunk, mit is jelent ez: „a csillagot is sikerült lehoznia az égről” vagy azt, hogy „még a csillagot is lehazudja az égről”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
