A díszlet egy konyhaasztal, székekkel, egy szószék és egy régi iskolatábla, rajta krétával előre felírt évszámok. Ráckevei Anna mint egy tanárnő, száraz hangon ismerteti a hősnő életének főbb állomásait, amelyek között az előadás háromnegyedéig, mintegy jelenetekre osztva a monodrámát, nyolcszor „megállunk”: azonos dallamsor csendül fel, és egy-egy évszám piktogramként jelenik meg, napocska, kocsi, csillag, mintha óvodai jelek lennének. E „sorminta” kicsit lágyít a szöveg szikárságán.
Itt nincsenek drámai fordulatok. Krónika ez, amelyből időről időre kibukik az asszony hangja. Ráckevei játéka precíz, szinte kimért, de érzékeny, apró gesztusokkal, hangsúlyokkal, szarkasztikus vagy felszabadult nevetésekkel mutatja meg, mit jelentett a rendszerváltozás környékén egy elfoglalt, karizmatikus, magánemberként macsó politikai vezetővel élni, aki mellett olykor közéleti szerepeket is kellett vállalni. (A Nobel-békedíjat is Danuta Wałęsa vette át.) A diktatúra egyszerű szavakban jelenik meg, s úgy is tűnik el, mégis hitelesebb képet kapunk az Árkosi Árpád rendezte előadásból, mint sok politikatörténeti munkából.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
