Visszhang: színház

Krystyna Janda: Danuta W. – A szolidaritás női arca

Visszhang

A nyolcvanas évek lengyel sztrájkkövetelései, a munkásnegyedek szürke betonfala és a szabadság reménye: a Nobel-békedíjas Lech Wałęsa feleségének élettörténetét Marzenia i tajemnice (Álmok és titkok) címmel Piotr Adamowicz újságíró és egykori Szolidaritás-tag írta meg, Krystyna Janda ebből készített színpadi változatot.

A díszlet egy konyhaasztal, székekkel, egy szószék és egy régi iskolatábla, rajta krétával előre felírt évszámok. Ráckevei Anna mint egy tanárnő, száraz hangon ismerteti a hősnő életének főbb állomásait, amelyek között az előadás háromnegyedéig, mintegy jelenetekre osztva a monodrámát, nyolcszor „megállunk”: azonos dallamsor csendül fel, és egy-egy évszám piktogramként jelenik meg, napocska, kocsi, csillag, mintha óvodai jelek lennének. E „sorminta” kicsit lágyít a szöveg szikárságán.

Itt nincsenek drámai fordulatok. Krónika ez, amelyből időről időre kibukik az asszony hangja. Ráckevei játéka precíz, szinte kimért, de érzékeny, apró gesztusokkal, hangsúlyokkal, szarkasztikus vagy felszabadult nevetésekkel mutatja meg, mit jelentett a rendszerváltozás környékén egy elfoglalt, karizmatikus, magánemberként macsó politikai vezetővel élni, aki mellett olykor közéleti szerepeket is kellett vállalni. (A Nobel-békedíjat is Danuta Wałęsa vette át.) A diktatúra egyszerű szavakban jelenik meg, s úgy is tűnik el, mégis hitelesebb képet kapunk az Árkosi Árpád rendezte előadásból, mint sok politikatörténeti munkából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.