Színház

Világító árnyak

Petipa–Mirzojan / Minkus: A bajadér

Kritika

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Mivel nem maradt fenn a teljes Petipa-változat, a hiányzó részeket Mirzojan rekonstruálta. Ludwig Minkus 1857-től komponált balettzenét, de mind közül ez a műve lett a legismertebb. Mirzojan változatához azonban szükség volt további zenére egyebek mellett a hiányzó felvonáshoz is, ehhez pedig az alkotók a III. Sándor cár koronázására készült, mára viszont elfeledett, szintén a Petipa–Minkus-kettős nevéhez fűződő Éjszaka és nappal (Nuit et jour) című baletthez nyúltak vissza. A műnek a fennmaradt zongorakivonatát Lázár György, a Magyar Nemzeti Balett vezető korrepetitora szólaltatta meg, és aztán Mirzojannal együtt, közösen válogatták ki a felhasználandó részeket. Lázár elkészítette a darab teljes zenekari változatát is, a meglévő partitúra alapján a zeneszerző stílusában írta újra a hiányzó részleteket. A mű e kalandosan létrejött variációját most Dobszay Péter vezényli.

Indiában járunk. Hindu épületekkel, buddhista szobrokkal és buja növényzettel körülvéve szeret bele Níkia, a bajadér (Tatyjana Melnyik) Szolorba, a gazdag harcosba (Louis Scrivener), aki viszont politikai nyomásra kénytelen eljegyezni a rádzsa lányát, Gamzattit (Maria Beck). A női rivalizálás kecses taszigálások formájában a nők táncában is jól kifejeződik. Ám Gamzatti ennél messzebb is megy: megmérgezi Níkiát, aki bele is hal. Szolor feleségül veszi Gamzattit, ám Visnu haragja lecsap, lerombolja a palotát, s az ifjú a romok között leli halálát – Níkia és Szolor immár az örökkévalóságban talál egymásra.

Rózsa István díszlete igazodik az eredeti, szentpétervári bemutatóhoz: grandiózus és részletgazdag, ami vonatkozik a kellékekre is. A jelmezek (Rományi Nóra) korhűek, klasszikus indiai ruhák: a férfiakon hosszú, színes, köpenyszerű, muszlinból készült felsők, szűk, redőzött nadrágok és díszes fejfedők, a nőkön muszlinszoknyák és tütük. A nők haját lágy esésű selyemkendő fogja össze, amelyet gyakran a felsőruhához varrtak, így a nagyobb mozdulatoknál fenségesen meg-meglibbennek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.