Ó, azok a ködös októberi napok! Kosztolányi venyigéi már piros levéltől véreztek, de iskola után azért még jólesett rohangálni a szőlősorján, lecsippentgetve a szemekből, míg arcomat meg nem csípte a dér, és a leheletem el nem kezdett fehér sárkányként tekergőzni előttem.
Hangozzék bármilyen archaikusan ma, amikor lényegében semmi sincs a tévében, de régen (nevezhetném réges-régennek is, de maradjunk inkább annál, hogy gyerekkoromban) úgy tűnt, minden jó dolog a lefekvési idő után kezdődik.
Ha Németország gyönyörű történelmi városait igyekszik bejárni az ember, Würzburg, Bamberg vagy Nürnberg aligha kerülhető el. Ám a nagy kaland veszélyeket is rejt.
