képes beszéd

Kutyák és lovak

Film

Film, sorozat

Galambok (komáromi bukó, és mellé mindig postagalamb – előbbi ugyanis rövid csőre miatt képtelen táplálni fiókáit; ennyit Darwinról meg a természetes szelekcióról), kecske (az még belefért, hogy a liszteszsáktól a rozsdás szegig mindent megevett, az már sajnos nem, hogy a bátyámra is fente a fogát), disznó (egészen 2004-ig, nagyapám szerint ugyanis az EU nem engedte, hogy moslékkal etessék, és hogy az ól ilyen közel legyen a házukhoz – máig nem tudom, ebből mi az igaz, de úgy tekintek a dologra, mint életem első unióellenes propagandájára; régi szép idők, amikor még csak szomszédi, rokoni beszélgetésekben terjedt az ilyen), és természetesen kutya, sok-sok kutya (volt, hogy egyszerre négy is – erről vajon mit gondolt az unió?!). Világéletemben állatok vettek körül, én pedig a mai napig ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy ha találkozom eggyel, gügyögve megsimogassam. Egyetlen jószág akad, amelytől mindig is úgy tartottam, mint Mészáros Lőrinc a tisztességes piaci versenytől: a ló. Nagyapám (ugyanaz, akit megtámadott az EU) egy alkalommal kacagva mesélte el, hogy a tsz-ben az egyik ló a kezére harapva eltörte az ujját; még szemléltette is, hogyan rakta sínbe gyufaszálak segítségével, mert még több száz disznó, birka és ki tudja, még mi várt rá, hogy megetesse őket. Egy másik alkalommal pedig az állatkertben jártunk osztálykiránduláson, amikor a makákóketrecnél futótűzként kezdett terjedni a hír, hogy a ló a simogatós részen megtámadott valakit. Azt nem lehetett tudni, kinek a szuverenitása szúrta az állat szemét, de a suttogó propaganda szerint az illető zöld pólót viselt, s a ló fűnek nézte. Mindezek alapján a kettővel felettünk járó Robira gyanakodtunk, de azt azóta sem tudta senki megmagyarázni, hogy akkor nagyapám ujját mégis minek nézte (a ló).

Úgy jártam tehát a lóval, mint egyszeri külföldi mozinéző 1975-ben A cápával. Steven Spielberg filmtörténeti jelentőségű mozija az idén épp fél évszázados jubileumát ünnepli. Ebből az alkalomból készült A cápa: Az 50 éves sikerfilm kulisszái mögött című dokumentumfilm, amelyben nem csak a forgatás nehézségeiről („Sose filmezz a vízen!” – int óva mindenkit benne Spielberg, miután ő maga nem fogadta meg a tanácsot; közben James Cameron, aki az Avatar 2 kedvéért egy teljes óceánt felhúzott valamelyik stúdiójában, kedélyesen a kamerába röhög), de annak popkulturális és állatvédelmi hatásairól is megemlékeznek. Július 11-én a Disney+-on, július 12-én 19.30-tól a National Geographicon nézhető.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.