Azon a karácsonyon még emeletes ágyból keltem ki és ide is másztam vissza (természetesen az alsóra, mert bátyám Donkey Kongként védte a felső szintet), a kettő között pedig át kellett éljek egy nagy csalódást: nem kaptam görkorcsolyát. Pedig lelki szemeim előtt már láttam, ahogy a halászlé után (természetesen), de még a somlói galuska előtt (ez nálunk kizárólag karácsonyi étek) felcsatolok, és végigsiklok álmos kisvárosunkon (pedig akkor még fehér karácsonyok voltak; na de hol van már a tavalyi jó – nem mintha olyan régen lett volna, de a globális felmelegedés, tudjuk). Nem is ezt kértem, mármint görkorcsolyát, mert a picit béna, de sokkal veszélyesebb kétsorost hívtuk így, amely több osztálytársamnak is volt, hanem az egysoros, filmbe illő (Rollerball; Dobd fel magad!; Hajrá, Bliss!) rocseszt, mert az viszont nem volt senkinek. Azóta tudom, amit akkor nem, hogy az egyik vezető márkát hívják így (Roces), lásd stílfűrész, neszkávé, cellux. Lényeg a lényeg, nem kaptam rocseszt, de kaptam helyette valami más játékot; örültem is, de közben legörbült a szám. Szüleim értetlenül néztek rám: de hát hol akarsz rocseszelni (rocseszezni?), le sincs aszfaltozva az utcánk. Zárójel, később azért le lett, de akkor nekem már Del Piero-mezt hozott a Jézuska.
Hogy honnan jutott ez az eszembe? Május 1-jétől felkerül a Netflixre a komikusként ismert, ilyen minőségében kétszeres Oscar-jelölt Jonah Hill rendezői debütálása, A gördeszkások, melyet eredetileg 2018-ban mutattak be, tehát nem mai film, de mint az eredeti címéből – Mid90s – látszik, nem is akar az lenni. Ennek főhőse ugyanolyan gyerekes sóhajjal vágyik az elfogadásra, mint én a soha nem-ajándékra. Ugyan görkori, bocsánat, rocsesz helyett deszkáznak benne – ilyen szubkultúra nálunk is létezett, úgy tűnik, az útfelújítás az ő utcájukat hamarabb elérte –, de remekül idézi meg a parttalan gyermekkort, amelyre csak azután kezdjük csorgatni a nyálunkat, hogy elmúlt.
Nem kell aggódni, lesznek persze új filmek is a Netflixen: április 25-én landol a Pusztítás, amely első blikkre pont úgy néz ki, mint a kétheti rendszerességgel érkező többi méregdrága akciómozi – író-rendezője viszont az a Gareth Evans, akinek A rajtaütés viszonyítási pontnak sem utolsó két részét köszönhetjük. Hasonlóan kétesélyes a platformra május 9-én érkező Nonnas; ez szappanoperától kezdve Hallmark-filmen át Romana-regényig bármi lehetne, hiszen egy fasziról szól, aki úgy tiszteleg elhunyt édesanyja előtt, hogy egy éttermet nyit, ahol kizárólag nagyik dolgoznak. Ott van viszont a rendező, Stephen Chobsky, aki az Egy különc srác feljegyzései-féle érett tinifilmtől kezdve Az igazi csoda tisztes giccséig sok mindenre képes.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
