képes beszéd

Úgyis mindenki

Film

Film, film, film

„A pesti Broadway!” – némettanárom úgy búgta a fülünkbe a varázslatos szavakat, mintha legalábbis az örök élet titka rejlene bennük. Hogy mi a brodvé, arról fogalmunk sem volt, de nem is érdekelt minket: magában Pest is elég csábító volt. Az utolsó pillanatban szóltak, hogy van még pár hely a felsőbb csoportok mellett, és mi is részt vehetünk a székesfővárosunkba tartó színházi kiránduláson. Tanítás után több mint négy órát zötykölődtünk a buszon (ez ma sem kevesebb háromnál), s az sem zavart minket, hogy másnap töri témazáró – egyenesen a szivárványon túlra utaztunk.

Hogy mit néztünk (talán az Abigélt), és milyen volt (a Tháliába mentünk és énekeltek benne, mégis milyen lehetett?), az nem is fontos. A nyolc után is nyüzsgő utcák, a vakító kirakatok, az enyhén húgyszagú Blaha Lujza téri aluljáró, benne egy csapat, mozdulatlanságba meredő punkkal viszont élénken megmaradt. Még másnap, a felmérő után is erről beszélgettünk. „Szerinted a pánkok még mindig ott állnak?” – hajolt oda hozzám barátom; én pedig biztosítottam róla, hogy biztosan.

Néhány év múlva magam is Pesten kötöttem ki, de az acélbetétes bakancsok eltűntek a Blaháról. Azóta volt szerencsém a valódi Broadway-ben is elmerülni – erre itthon máig az nyújt nagyobb esélyt, ha valamelyik ottani darabból filmet készítenek. Ez történt az Óz-adaptáció Wickeddel, amely minden idők egyik legsikeresebb musicalje, a belőle készült mozi pedig a kevés valóban jó adaptációk egyike. A tavalyi első rész után itt a történetet befejező folytatás, a Wicked 2. rész (november 20-tól, forgalmazza a UIP–Duna Film). A madarak azt csiripelik, Ariana Grande a múltkori jelölése után ezúttal haza is viszi érte az Oscart. Ha így lesz, megelőzi Scarlett Johanssont (2 jelölés) és June Squibbet (1). Előbbi először ült a rendezői székbe, hogy utóbbit dirigálja az Eleanor, a lenyűgözőben (november 20-tól a magyarhangya jóvoltából). Ennek főhőse egy 94 éves néni, aki holokauszt-túlélő barátnője emlékét úgy igyekszik életben tartani, hogy sajátjaként meséli annak történeteit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.