képes beszéd

Úgyis mindenki

Film

Film, film, film

„A pesti Broadway!” – némettanárom úgy búgta a fülünkbe a varázslatos szavakat, mintha legalábbis az örök élet titka rejlene bennük. Hogy mi a brodvé, arról fogalmunk sem volt, de nem is érdekelt minket: magában Pest is elég csábító volt. Az utolsó pillanatban szóltak, hogy van még pár hely a felsőbb csoportok mellett, és mi is részt vehetünk a székesfővárosunkba tartó színházi kiránduláson. Tanítás után több mint négy órát zötykölődtünk a buszon (ez ma sem kevesebb háromnál), s az sem zavart minket, hogy másnap töri témazáró – egyenesen a szivárványon túlra utaztunk.

Hogy mit néztünk (talán az Abigélt), és milyen volt (a Tháliába mentünk és énekeltek benne, mégis milyen lehetett?), az nem is fontos. A nyolc után is nyüzsgő utcák, a vakító kirakatok, az enyhén húgyszagú Blaha Lujza téri aluljáró, benne egy csapat, mozdulatlanságba meredő punkkal viszont élénken megmaradt. Még másnap, a felmérő után is erről beszélgettünk. „Szerinted a pánkok még mindig ott állnak?” – hajolt oda hozzám barátom; én pedig biztosítottam róla, hogy biztosan.

Néhány év múlva magam is Pesten kötöttem ki, de az acélbetétes bakancsok eltűntek a Blaháról. Azóta volt szerencsém a valódi Broadway-ben is elmerülni – erre itthon máig az nyújt nagyobb esélyt, ha valamelyik ottani darabból filmet készítenek. Ez történt az Óz-adaptáció Wickeddel, amely minden idők egyik legsikeresebb musicalje, a belőle készült mozi pedig a kevés valóban jó adaptációk egyike. A tavalyi első rész után itt a történetet befejező folytatás, a Wicked 2. rész (november 20-tól, forgalmazza a UIP–Duna Film). A madarak azt csiripelik, Ariana Grande a múltkori jelölése után ezúttal haza is viszi érte az Oscart. Ha így lesz, megelőzi Scarlett Johanssont (2 jelölés) és June Squibbet (1). Előbbi először ült a rendezői székbe, hogy utóbbit dirigálja az Eleanor, a lenyűgözőben (november 20-tól a magyarhangya jóvoltából). Ennek főhőse egy 94 éves néni, aki holokauszt-túlélő barátnője emlékét úgy igyekszik életben tartani, hogy sajátjaként meséli annak történeteit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?