képes beszéd

Jön a Főnök!

Film

Ó, azok a ködös októberi napok! Kosztolányi venyigéi már piros levéltől véreztek, de iskola után azért még jólesett rohangálni a szőlősorján, lecsippentgetve a szemekből, míg arcomat meg nem csípte a dér, és a leheletem el nem kezdett fehér sárkányként tekergőzni előttem.

A környékbeli kémények hosszú szünet után krehácsolni kezdtek, a füst pedig a nehéz, nedves földszaggal keveredve a levegőt is őszivé varázsolta – ha elég nagyot szippantottam, már meg-megkarcolta torkomat. Ekkor még senki nem ordibált rá a neten a másikra, hogy nálunk nem halloween van, hanem halottak napja (mintha lenne ennek, vagy az online kiabálásnak bármi értelme), ahogy nem volt Spooky Season-trend sem, amikor kötelező újranézni a szebb emlékű Tim Burton-filmeket. Az Álmosvölgy legendája helyett inkább egy helyi folklór tartott rettegésben: az a pletyka járta, hogy az általános iskolai informatikatanárom gyerekét elvitték az ufók, és rajta hagytak egy tetoválást. Az itthon maradó madarak azt csiripelték, hogy még a Fókusz is készített róla egy riportot – nem tudom, nem láttam, én épp a szőlők között szaladgáltam.

A nálunk is igen népszerű Jón Kalman Stefánsson regényének adaptációjában még a nyári nap utolsó sugarai kísértenek, de végül itt is elhull a virág, eliramlik az élet. A Nyári fény, aztán leszáll az éj (október 16-tól a Budapest Film elővezetésében) egy falu lakóinak különös életét mutatja be, egy rövid ideig pedig maga az író is felbukkan benne.

Még ezelőtt érdemes lesz azonban elbaktatni a moziba: a magyarhangya október 9-től hozza A mihasznát, amely egy önpusztító egykori rab megváltástörténete; főszereplője (Frank Dillane) és rendezője (Harris Dickinson) két igen tehetségesnek tartott brit színész. Ilyenjük a németeknek is van bőven: Albrecht Schuch például az Oscar-díjas Nyugaton a helyzet változatlanban tűnt fel, ezúttal viszont egy identitás nélküli, meghasonlott embert játszik. A Páva – Valódi vagyok? (október 9-től, forgalmazza a Vertigo Média) főhőse ugyanis egy ügynökségnél dolgozik, ahonnan bárki kölcsönveheti őt; nem mellesleg ez a film Ausztria idei Oscar-nevezettje.

Velencében kissé beégett, de a hírek szerint Julia Robertset így is érdemes látni Luca Gua­dagnino új mozijában. A Vadászat utánban (október 16-tól az InterCom forgalmazásában) egy tanárt alakít, akinek diákja kemény vádakat fogalmaz meg ellene. A #metooról eddig főleg visszafogott, drámai filmek készültek, csodálkoznánk, ha a Szólíts a neveden és a Challengers rendezője provokáció nélkül beállna a sorba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.