képes beszéd

Jön a Főnök!

Film

Ó, azok a ködös októberi napok! Kosztolányi venyigéi már piros levéltől véreztek, de iskola után azért még jólesett rohangálni a szőlősorján, lecsippentgetve a szemekből, míg arcomat meg nem csípte a dér, és a leheletem el nem kezdett fehér sárkányként tekergőzni előttem.

A környékbeli kémények hosszú szünet után krehácsolni kezdtek, a füst pedig a nehéz, nedves földszaggal keveredve a levegőt is őszivé varázsolta – ha elég nagyot szippantottam, már meg-megkarcolta torkomat. Ekkor még senki nem ordibált rá a neten a másikra, hogy nálunk nem halloween van, hanem halottak napja (mintha lenne ennek, vagy az online kiabálásnak bármi értelme), ahogy nem volt Spooky Season-trend sem, amikor kötelező újranézni a szebb emlékű Tim Burton-filmeket. Az Álmosvölgy legendája helyett inkább egy helyi folklór tartott rettegésben: az a pletyka járta, hogy az általános iskolai informatikatanárom gyerekét elvitték az ufók, és rajta hagytak egy tetoválást. Az itthon maradó madarak azt csiripelték, hogy még a Fókusz is készített róla egy riportot – nem tudom, nem láttam, én épp a szőlők között szaladgáltam.

A nálunk is igen népszerű Jón Kalman Stefánsson regényének adaptációjában még a nyári nap utolsó sugarai kísértenek, de végül itt is elhull a virág, eliramlik az élet. A Nyári fény, aztán leszáll az éj (október 16-tól a Budapest Film elővezetésében) egy falu lakóinak különös életét mutatja be, egy rövid ideig pedig maga az író is felbukkan benne.

Még ezelőtt érdemes lesz azonban elbaktatni a moziba: a magyarhangya október 9-től hozza A mihasznát, amely egy önpusztító egykori rab megváltástörténete; főszereplője (Frank Dillane) és rendezője (Harris Dickinson) két igen tehetségesnek tartott brit színész. Ilyenjük a németeknek is van bőven: Albrecht Schuch például az Oscar-díjas Nyugaton a helyzet változatlanban tűnt fel, ezúttal viszont egy identitás nélküli, meghasonlott embert játszik. A Páva – Valódi vagyok? (október 9-től, forgalmazza a Vertigo Média) főhőse ugyanis egy ügynökségnél dolgozik, ahonnan bárki kölcsönveheti őt; nem mellesleg ez a film Ausztria idei Oscar-nevezettje.

Velencében kissé beégett, de a hírek szerint Julia Robertset így is érdemes látni Luca Gua­dagnino új mozijában. A Vadászat utánban (október 16-tól az InterCom forgalmazásában) egy tanárt alakít, akinek diákja kemény vádakat fogalmaz meg ellene. A #metooról eddig főleg visszafogott, drámai filmek készültek, csodálkoznánk, ha a Szólíts a neveden és a Challengers rendezője provokáció nélkül beállna a sorba.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.