képes beszéd

A zsákos ember

Film

Liam Neeson is volt már minden, csak akasztott ember nem.

„Elvisz a kóku!” – harsogták szüleim, ha gyerekkoromban valami rosszat csináltam, vagy épp valami jót (játékokat elpakolni, tökfőzeléket megenni, piszkos kezet megmosni) nem csináltam. Ha ez sem hatott, volt még a tarsolyban a „pulyaszedő cigány”, aki nemcsak jött, de el is vitt a mondás szerint; ha mégsem, akkor viszont elég volt megemlíteni, hogy valamelyik szülőm kimegy vesszőt törni. Na, nem mondom, a bátyámmal folytatott ölharcoknál néha még be is kellett hozni egy meggyfaágat, de bevetni már nem volt szükséges. Mindennek a néprajzi folklórban neve is van: gyermekijesztő, és általában vidékről vidékre változik. Szabolcsban a kóku, Tokaj környékén a mókár, a Duna mentén pedig a bubus közlekedik az ideges szülők szavajárásán; a mumus, a bagoly, a drótos meg az ördög viszont mindenhol. Vesszőtörésről a néprajzi lexikonban nincs adat, de kétlem, hogy egyedül az én szüleim voltak ilyen kreatívak. Sokáig azt hittem, az „Elverlek, mint szódás a lovát!” (újabb gyerekijesztés!) az ő találmányuk, de amióta a fiatal Dopeman polgári poétává változott és úgy fejtegetik sorait, mint Pilinszky verseit, tudom, hogy ő is élt a kifejezéssel.

Ami viszont földrajzi elhelyezkedésünk miatt nem dívott nálunk, az az „Elvisz a cáparajongó, szadista suttyó hajóskapitány!”. Nagyjából ezzel össze is foglaltuk Sean Byrne Veszélyes állatok című filmjének lényegét (augusztus 14-től a mozikban, forgalmazza a Vertigo Média). A rendező 2009-ben egy szalagavatóba csomagolva egyszer már készített hasonló, kínzós-menekülős horrort (ez volt a The Loved Ones); ezúttal legfőbb fegyvere az a Jai Courtney, akiről a 2010-es évek elején filmek sora igyekezett elhitetni, hogy ő lesz a következő nagy akció­sztár. Nem lett, de pszichopata őrültként most több mint meggyőző.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.