képes beszéd

Laza kézmozdulat

Film

Raszkolnyikov közönséges és rendkívüli emberekre osztotta a társadalmat.

A szüleim ugyanígy tettek az ágyneművel, az étkészlettel (mert hát bármikor bekopogtathat hozzánk az angol királynő, Michael Schumacher, sőt akár Koncz Zsuzsa) és magával az étkezéssel kapcsolatban is. A gumisütemény, a kókuszgolyó vagy az almás porlós közönségesnek, a somlói galuska, a citromparfé és a gyümölcskenyér rendkívülinek számítottak (azaz: karácsonyok, születésnapok, vagy amikor az egészséges életmódváltás jegyében megvásárolt kilónyi citromok a hűtő mélyén szottyadásnak indultak). Felnőve Dosztojevszkij szelleme egyébként is ott döngicsélt a fejem körül: meg voltam ugyanis győződve, hogy bár lopni bűn, nekem bizonyos körülmények között jogom van áthágni a törvényeket. Például bármikor besurranhatok a szomszéd házba, ahol véletlenül épp a nagyszüleim laktak, hogy édességet csenjek tőlük (különösen azt a felejthetetlen pehelycukrot, amely mindig pont ellentétesen viselkedett, mint vártam: szopogatás esetén egy pillanat alatt szétmállott, de ha ráharaptam, kettesével törtek ki a fogaim). Egy alkalommal nagymamám rajtakapott, ahogy a hokedlin ágaskodva dézsmálom a cukorkákat, mire úgy meglepődtem, hogy a tároló tányérkát is magamhoz ragadva a kert végéig szaladtam. Még a kerítésen is átugrottam, mire rájöttem, hogy nem vagyok betörő, csak egy hülye gyerek (hülyegyerek).

Egészen más felismerésre jut a hozzám hasonlóan Raszkolnyikov nyomában lépkedő Michel. Robert Bresson 1959-es Zsebtolvaj című klasszikusa ki tudja, hányadik virágzását éli nálunk, szeptember elején a Cinema Niche jóvoltából 35 milliméteres kópiáról is levetítették, aki lemaradt, bánhatja, de még pótolhatja szeptember 19-én 20.45-től, vagy másnap 23.05-től a Dunán. De találtak még klasszikust az MTVA poros archívumában, a Sivár vidéket például kár lenne kihagyni (szeptember 22-én 22.45-től a Dunán), ahogy a Bilincs és mosoly is megér egy estét (szeptember 23-án 21.00-tól az M5-ön).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.