képes beszéd

Laza kézmozdulat

Film

Raszkolnyikov közönséges és rendkívüli emberekre osztotta a társadalmat.

A szüleim ugyanígy tettek az ágyneművel, az étkészlettel (mert hát bármikor bekopogtathat hozzánk az angol királynő, Michael Schumacher, sőt akár Koncz Zsuzsa) és magával az étkezéssel kapcsolatban is. A gumisütemény, a kókuszgolyó vagy az almás porlós közönségesnek, a somlói galuska, a citromparfé és a gyümölcskenyér rendkívülinek számítottak (azaz: karácsonyok, születésnapok, vagy amikor az egészséges életmódváltás jegyében megvásárolt kilónyi citromok a hűtő mélyén szottyadásnak indultak). Felnőve Dosztojevszkij szelleme egyébként is ott döngicsélt a fejem körül: meg voltam ugyanis győződve, hogy bár lopni bűn, nekem bizonyos körülmények között jogom van áthágni a törvényeket. Például bármikor besurranhatok a szomszéd házba, ahol véletlenül épp a nagyszüleim laktak, hogy édességet csenjek tőlük (különösen azt a felejthetetlen pehelycukrot, amely mindig pont ellentétesen viselkedett, mint vártam: szopogatás esetén egy pillanat alatt szétmállott, de ha ráharaptam, kettesével törtek ki a fogaim). Egy alkalommal nagymamám rajtakapott, ahogy a hokedlin ágaskodva dézsmálom a cukorkákat, mire úgy meglepődtem, hogy a tároló tányérkát is magamhoz ragadva a kert végéig szaladtam. Még a kerítésen is átugrottam, mire rájöttem, hogy nem vagyok betörő, csak egy hülye gyerek (hülyegyerek).

Egészen más felismerésre jut a hozzám hasonlóan Raszkolnyikov nyomában lépkedő Michel. Robert Bresson 1959-es Zsebtolvaj című klasszikusa ki tudja, hányadik virágzását éli nálunk, szeptember elején a Cinema Niche jóvoltából 35 milliméteres kópiáról is levetítették, aki lemaradt, bánhatja, de még pótolhatja szeptember 19-én 20.45-től, vagy másnap 23.05-től a Dunán. De találtak még klasszikust az MTVA poros archívumában, a Sivár vidéket például kár lenne kihagyni (szeptember 22-én 22.45-től a Dunán), ahogy a Bilincs és mosoly is megér egy estét (szeptember 23-án 21.00-tól az M5-ön).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.