Mi különbözteti meg Ariely könyvét versenytársaitól? Először is ez a legszórakoztatóbb közülük: a szerző lazán és remek humorral ír az emberi hibákról, és ezt a stílust a fordítás is jól adja vissza. A lazaság azonban néha a pontosság és a mélyebb összefüggések rovására megy. Kahnemannál például mindig nagyon jó keretet ad a gyors és lassú gondolkodás a különféle racionalitási problémák értelmezéséhez, Ariely viszont ritkán mutat rá az egyes fejezetekben bemutatott jelenségek mögötti közös okokra. Emellett a "neoklasszikus" közgazdaságtan állításait is gyakran leegyszerűsíti, és így a megérdemeltnél nagyobb kokikat kapnak a hagyományos közgazdászok.
A könyv egyfajta életmód-tanácsadónak is tekinthető. Minden fejezet nagyon plasztikusan mutat rá egy-egy olyan okra, ami miatt rossz döntéseket hozunk. Nem tudunk például ellenállni az ingyenesség csábításának, túl hosszan halogatjuk a dolgainkat, vagy túlságosan kötődünk az általunk birtokolt dolgokhoz. Mindegyik problémát példán és kísérleteken keresztül is bemutatja, majd tanácsokat is kapunk. Az egyik legérdekesebb fejezet például arról szól, hogy mennyire különbözően viselkednek az emberek, amikor egy szituációt piacinak éreznek, és amikor társadalminak. Példaként leírja, hogy nem hozzuk szóba a dolgok árát egy családi vacsorán. Hiszen mi történne, ha feltennénk a kérdést: "Mama, mennyivel tartozom azért a szeretetért, amit beleadott a vendéglátásba? ... Mit gondol, elég lesz háromszáz dollár? Nem, várjon, legyen inkább négyszáz!" Nos, ami ez után következik, az "nem olyan festmény, amelyet Norman Rockwell alkotott volna. Feldőlt egy borospohár; az anyósa elvörösödve áll... Úgy tűnik, jövőre fagyasztott készételt fognak enni hálaadáskor a televízió előtt." A kézzelfogható példa után jön egy-két kísérlet leírása. Unalmas munkáért - körök huzigálása monitoron - körönként 50 centet, 5 dollárt vagy köszönetet kaptak a résztvevők. Akik 50 centet kaptak, azok átlagosan 101 kört, akik 5 dollárt, azok 159 kört, és akik nem kaptak pénzt - és így a társadalmi normáknak megfelelően viselkedtek -, 168 kört húztak el. A piaci normák aktiválásához arra sincs szükség, hogy konkrétan pénzt kapjanak: elég, ha a kísérlet előtt az embereket a pénzzel kapcsolatos fogalmakkal szembesítik.
A probléma tudatosítása már önmagában is javít döntéseinken, de azért explicit tanácsokat is kapunk. Ezek is gyakran izgalmasak, de néha kicsit merészek a kísérleti eredményekhez képest; máskor meg, nos, nem túl meglepőek. A társadalmi normákról szóló fejezet érdekes következtetése például az, hogy a vállalatok gyakran igyekeznek társadalmi normaként feltüntetni a velük folytatott kapcsolatot. Megtudjuk azonban azt is, hogy mikor kell a piaci, és mikor a társadalmi normákat alkalmazni: "megkérhetjük a szomszédot (aki történetesen ügyvéd), hogy vegye át a postánkat, amíg nyaralunk. De arra kérni, hogy ugyanannyi idő alatt írjon nekünk egy bérleti szerződést - ingyen -, az már nem fér bele". Személy szerint örökké hálás leszek ezért a tanácsért.
Fordította: Bori Erzsébet. Gabo, 2011, 304 oldal, 3490 Ft
