Ingyenebéd

Luxusáfa

  • Muraközy Balázs
  • 2011. szeptember 22.

Egotrip

Az országvédelmi intézkedések sorában - egyébként joggal - nem kapott túl sok figyelmet a luxusáfa bevezetésének ötlete. Az új adókulcs valódi jelentősége kicsi (jó eséllyel konkrétan nulla), de a gazdaságpolitikának ez a szakócát idéző eszköze mégis megragadhatja a szakpolitikai eszközök esztétikája és kormányunk gondolkodásmódja iránt érdeklődő figyelmünket.

Az országvédelmi intézkedések sorában - egyébként joggal - nem kapott túl sok figyelmet a luxusáfa bevezetésének ötlete. Az új adókulcs valódi jelentősége kicsi (jó eséllyel konkrétan nulla), de a gazdaságpolitikának ez a szakócát idéző eszköze mégis megragadhatja a szakpolitikai eszközök esztétikája és kormányunk gondolkodásmódja iránt érdeklődő figyelmünket.

A luxusáfával kapcsolatban a fő gyakorlati probléma természetesen az, hogy az EU-szabályok alapján nem lehet bevezetni. Ezért Matolcsy kérvénnyel fordult az EU-hoz, hogy mégis engedélyezzék ennek az adónemnek a bevezetését. Nyilván fontos kérdésről van szó, ha hazánk szűkös diplomáciai erőforrásait éppen erre az ügyre fordítja. De vajon hány forinttól fosztja meg a költségvetésünket a fafejű EU?

Ehhez először is tisztázni kell, hogy mire lehet kivetni ezt az adót. Szerencsére a blikk.hu-n maga a miniszterelnök fejtette ki, milyen termékekre kell gondolnunk: "A luxusáfa luxustermékekre vonatkozik, úgymint arany, szőrme, nagy értékű gépkocsi és hasonlók", és azt is elmondta, hogy élelmiszerekre valószínűleg nem fog vonatkozni - a kaviár és a lazac talán megússza. Lássuk, melyik termékcsoportból menynyit kasszírozhat az államkassza! A pontos előrejelzés persze nehéz lenne, de a nagyságrendet elég könnyen meg lehet becsülni. 2008-as adatokat használok majd, hogy a válság előtti állapotot tükrözzék.

Kezdjük a nemesfémmel! Legyünk nagyvonalúak, és értelmezzük tágan: számítson bele minden ékszer. A KSH adatai alapján az óra és ékszer kiskereskedelmi forgalma bruttó 32 milliárd forint volt. Ebből le kell vonni az órákat (vagy az is luxuscikk?). Az import és a hazai termelés alapján úgy tűnik, nagyjából kétszer annyi ékszer fogy egy évben, mint óra. Ez alapján az ékszerpiac 21 milliárd forint körül van.

A szőrmepiac jelentősen kisebb. A hazai termelés 6,3 millió forint volt (KSH), az import 446 millió forint (Eurostat). A szőrmék értékesítése tehát maximum félmilliárd forintot tesz ki. Gyanús, hogy nem ebből a molylepte piacból menekül meg a magyar egészségügy.

A smukk és a boa után nézzük a verdákat. Prémium kategóriás autókból - a Deluxe Magazin szerint - 9836 darabot értékesítettek 2008-ban. Kereken 10 ezer autóval, és autónként 15 millió forinttal számolva a luxusautók piaca 150 milliárd forintot tesz ki.

A miniszterelnök által felsorolt luxuscikkek tehát összesen bruttó 171,5 milliárd forintos piacot jelentenek, vagyis a GDP kicsit több mint fél százalékát teszik ki. Először az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy az adó kivetése nem csökkenti ezeknek a termékeknek a hazai keresletét. Ekkor a többlet-adóbevétel a teljes (bruttó ösz-szeg) 6,3 százaléka, vagyis mintegy 10,7 milliárd forint. De - tudják, mit? - adjuk hozzá az órákat is! Így a számolt adóbevétel 11,4 milliárd, ami a GDP nagyjából négy század százaléka. Az összehasonlítás kedvéért: jövőre 750 milliárdos kiigazítást tervez a kormány.

A helyzet azonban még ennél is rosszabb. A hazai kereslet természetesen megváltozik az ekkora áremelés hatására. A luxuscikkek fontos jellemzője az, hogy - nos - nagy értékűek. Éppen ezért, ha az ilyen termékek adókulcsa egy országban 8 százalékponttal megnő, de az ország fővárosától 70 kilométerre már nem, akkor a fogyasztók hajlamosak külföldön megvásárolni őket. Csak megér egy párkányi vagy egy bécsi utat az adókülönbség egy szép gyűrű vagy egy luxusautó esetében? A valódi költségvetési bevétel tehát várhatóan jelentősen elmarad a fenti számítástól is.

Szomorú tény, hogy a luxusáfa egyetlen, a hatékony adókat jellemző kritériumnak sem felel meg. Az adminisztrációs költsége nem sokkal lesz kisebb, mint a belőle származó bevétel. Elvben a Fidesz-kormány fontos célja az adók és általában az adminisztratív terhek egyszerűsítése. A kormány egyik első, pozitív intézkedése volt öt kisadó eltörlése. A chipsadó és a luxusáfa felvetése viszont arra utal, hogy ez a cél alárendelődött a költségvetési lyukak betömésének és a népszerűnek tűnő új adók bevezetésének.

Ráadásul alapvető tétel, hogy olyan termékeket érdemes magasabb adóval terhelni - gondoljunk a cigarettára, az alkoholra vagy a benzinre -, amelyek hazai fogyasztását a legkevésbé veti vissza a magasabb adó. Nos, itt pontosan ellentétesen sikerült eljárni. A kirívóan magas adó ráadásul tönkreteszi az ezekkel a termékekkel kereskedő üzleteket, és a vásárlóknak külföldre kell utazniuk a megvásárlásukhoz. Sőt, még a társadalmi egyenlőtlenséget sem csökkenti különösebben: könnyen elképzelhető, hogy a gazdagabb emberek majd Bécsben vásárolnak ékszert maguknak, a szegények viszont luxusáfát fizetnek az olcsóbb gyűrűk után. Nem is beszélve arról, milyen mértékben segítené a 27 és 35 százalékos áfakulcs nyerő kombinációja a hazai fogyasztás felpörgetését.

Még ennél is aggasztóbb azonban, hogy milyen jól illeszkedik a luxusáfa az árak és a bérek kézi vezérlése irányába mutató gazdaságpolitikába. Gondoljunk például a bérkommandókra, a rezsiköltségek befagyasztására, a sokkulcsos chipsadóra vagy a túl alacsony kenyérárak elleni beavatkozásra. Itt jegyzem meg, hogy a cukorárak letörését szolgáló, kizárólag a magyar üzletláncokba szánt cukor még mindig nem érkezett meg a hozzánk legközelebbi üzletbe. Nem is beszélve a dinnyékről: a kormány által ígért szigorú minőségkontroll ellenére is sok kásás dinnye volt a zöldségesnél.

Mindezek alapján nem is nagy baj, hogy az EU nagy valószínűség szerint nem engedélyezi majd a luxusáfa bevezetését. Azt gyanítja az ember, hogy a luxusadó nem más, mint egy jól hangzó kommunikációs fogás, melynek bejelentése talán csökkenti a szegényeknek előnytelen gazdaságpolitika miatti elégedetlenséget. Gyanús azonban, hogy ezek a jelentéktelen ötletek inkább helyettesítik, s nem kiegészítik a hasznos gazdaságpolitikát. Nem is beszélve arról, hogy hazánk diplomáciai befolyását is jobban fel lehetne használni, mint egy értelmetlen kisadó népszerűsítésére.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.