A szerv egyszerűen megbízta a feladattal a legalacsonyabb árat ajánló és minden más feltételnek megfelelő céget, amely szolid, kilométerenként 35 forintos áron nyújtotta a szolgáltatást. Az idén azonban gondosan megtervezett közbeszerzéssel állították a legkorszerűbb tudásunk szerint kidolgozott alapokra e tevékenységet. Meg is lett az eredménye: több mint kétszeresére, 80 forintra nőtt az ár.
Vajon ilyen mértékben emelkedett a benzin ára vagy valamely egyéb költség?
Az index.hu tudósítása szerint nem erről van szó, hiszen a mostani közbeszerzésen is érkeztek alacsonyabb, 35, 37, 45, 52, 59 és 73 forintos ajánlatok is. Ezeket azonban - a tizenháromból hetet - idejekorán kizárták a pályázatból, mert a rendőrség irreálisan alacsonynak találta őket. A diszkvalifikáció igen szofisztikált logika alapján történt: kiszámolták a beérkezett ajánlatok átlagát, és minden annál kisebb ajánlatot irreálisan alacsonynak minősítettek. Eztán az átlag feletti ajánlatokból kiválasztották a legalacsonyabbat. Meg kell említeni azt is, hogy erről a részletről nem tájékoztatták a pályázókat, így azok nem tudtak alkalmazkodni hozzá. Aligha kétséges, hogy ez a közbeszerzési gyöngyszem kiérdemli fokozott figyelmünket.
Először is jól kell látnunk, hogy a módszer előnyei már akkor is szembeötlők, ha csak két halottszállító tesz ajánlatot. Ez esetben ugyanis mindenképpen a drágább nyer, hiszen csak az eshet az átlag fölé. De ennél még többel is kecsegtet e pompás metódus. Ha a szabályok ismertek, akkor mindkét ajánlattevőnek érdemes a lehető legmagasabb árat kínálni, hiszen az ár növelésével egyszerre növeli nyerési esélyét és a nyerés esetén előálló nyereséget. A kimenet tehát az, hogy mindkét versenyző igen magas árat ajánl, és az adófizetők ezek közül is a magasabbat fizetik ki.
Szerencsére kettőnél több szereplő esetében is garantált, hogy még véletlenül se fizessenek túlságosan alacsony árat az adófizetők. Tegyük fel például, hogy cégünk éppen ajánlatot készül tenni, és tisztában van azzal, hogy rajta kívül négyen pályáznak, mindegyik mondjuk 50 forint körüli összeggel. Nyilvánvalóan felelőtlenség lenne a részünkről, ha mi is 50 forint körüli ajánlattal indulnánk, mert esetleg kizárnak minket. Szintén nem tanácsos 100 forintot kérnünk, mert ekkor ugyan nem zárnának ki bennünket, de valószínűleg nem is nyerünk, mert lesz alacsonyabb érvényes ajánlat.
Mit tegyünk? Igazából fölösleges 50 meg 100 forint közötti ajánlatokkal görcsölni: érdemes viszont 1000 (azaz egyezer) forintot kérni. Ekkor ugyanis 240 forintra emeljük az átlagot, így garantált, hogy a többieket mind kizárják. Nemcsak megnyerjük a pályázatot, de minden megboldogult valóságos aranybányává lényegül át könyvelésünk bevételi oldalán. Az ezer forintnál persze csak a százezer vagy az egymillió forint előnyösebb. De ne legyünk túl mohók!
A helyzetet bonyolítja, ha a többiek is rájönnek erre, ezért ők is magasabb árakat kérnek. Ebben az esetben sajnos nem biztosítható vállalatunk győzelme, de az biztos, hogy jóval magasabb lesz az ár, mint egy egyszerű árversenyben. Aki lemarad, kimarad.
A példák rávilágítanak arra, hogy a Tolna megyei rendőrség módszere több sebből is vérzik. Az egyik kérdés az, hogy miért van egyáltalán szükség minimálárra? Ez elvben azt lenne hivatott megakadályozni, hogy valaki irreálisan alacsony árral nyerjen, majd megpróbálja újratárgyalni a szerződést. Erre azonban nem jó megoldás a minimálár, mert ez sem zárja ki a pályázásból azokat, akik később megpróbálják újratárgyalni a szerződést. Az sem világos, hogy mindez miért garantálná a jobb minőséget. E problémákat inkább úgy lehetne kezelni, ha a megrendelő sohasem lenne hajlandó a megállapodás újratárgyalására; és érdemes lenne olyan minőségi előírásokat megfogalmazni, amelyek biztosítják, hogy a nyertes megfelelő minőségben legyen képes elvégezni a feladatot.
Maga a minimálár azonban nem szükségszerűen vezet olyan abszurd helyzethez, mint a halottszállítás példáján láttuk. Ha például a rendőrség egy külső szakértő véleménye alapján 60 forintban határozta volna meg a költségeket, és meghirdette volna, hogy ez alatti ajánlatot nem fogad el, akkor több 60 forintos ajánlat érkezett volna, és egy ilyen nyert volna. Nem világos, hogy ez milyen problémákat oldott volna meg - a szolgáltatás jellege miatt könnyen le lehet cserélni a nyertest, ha nem megfelelő minőségben látja el a munkát, vagy megpróbálja újratárgyalni a szerződést -, de a rendőrség legalább elfogadható áron rendelte volna meg a szolgáltatást.
Tolna megye okos rendőrei azonban a minimálárat a szereplők ajánlataiból alakították ki, így azt - nem túl bonyolult módon - befolyásolhatják a pályázók. Ez két okból is aggályos. Egyrészt semmilyen logika nem szól amellett, hogy az átlagárnak bármi köze lenne az objektív költségszinthez, így megalapozatlanul zártak ki feltehetőleg teljesen megfelelő ajánlatokat is. Még nagyobb baj, hogy az ajánlattevők maguk is tudják befolyásolni a minimálárat, ami - mint láttuk - egyértelműen magasabb árakhoz vezet.
Nyilvánvaló, hogy nem ezen a közbeszerzésen bukták a legtöbbet az adófizetők az elmúlt években. Mégis, jó példa ez az eset arra, hogy az átgondolatlan eljárások - és ki tudja még, milyen tényezők - megdrágítják a szolgáltatásokat és átláthatatlanná teszik a közbeszerzéseket az indulóknak. Ha a minimálár önmagában talán nem is, de a minimálár önkényes meghatározása véletlenszerűvé teszi, hogy ki nyer az eljáráson, és növeli a korrupciós veszélyt is.