Muraközy Balázs: Ingyenebéd

Az ingyenebéd illata

  • Muraközy Balázs
  • 2012. május 12.

Egotrip

Az ingyenesség kultusza meglepően nagy szerepet játszik a gazdaságpolitikában. A gyorsan és különösebb együttérzés nélkül változó magyar jóléti rendszerben például kikezdhetetlen gránitsziklaként magasodik a 65 éven felüliek utazási kedvezménye. A minap az LMP a fővárosi tömegközlekedés átalakítására vonatkozó teljes koncepcióját visszavonta, mert megítélésük szerint túlságosan könnyen támadható volt javaslatuknak az a része, hogy szűnjön meg ez a kedvezmény.

A radikálisnak számító javaslat szerint az eddigi 100 százalékos kedvezmény 90-re csökkent volna! Talán még ennél is nagyobb felháborodást váltott ki a VEKE javaslata, mely szerint - Nyugat-Európa számos országához hasonlóan - hazánkban is csak csúcsidőn kívül utazhattak volna ingyen a nyugdíjasok. A vitában felszólalók egy része gyakorlatilag a harmadik jobbágyság bevezetésével sorolta egy súlycsoportba az indítványt.

Dan Ariely közgazdász (Kiszámíthatóan irracionális c. könyvéről szóló kritikánkat lásd: Hogyan éljünk együtt az irracionalitásunkkal? Magyar Narancs, 2012. március 8.) leírja, hogy a közgazdászok sokáig nem foglalkoztak külön a nulla árral: ezt pusztán egy nagyon alacsony árnak tekintették. Az irracionális viselkedések kutatása során viszont megvizsgálták, hogy miben különbözik az ingyenességre és az egycentes árra adott fogyasztói reakció.

A kísérlet során a kutatók csokoládét árultak. Az egyetemista alanyok kétfajta csoki közül választhattak - mindenki csak egyet vehetett. A két csoki nagysága és minősége között is nagy különbség volt: a különlegesen ízletes svájci Lindt trüffelt 15 centért árulták, az átlagos Hersey Kisst pedig 1-ért. Ezen árak mellett a diákok 73 százaléka választotta a svájci csokit.

Ezután mindkét csoki árát egy centtel csökkentették: így a Hersey Kiss ingyenessé vált. Ha az ingyenesség, a 0 cent valóban csak egy nagyon alacsony ár lenne, akkor joggal számíthatnánk arra, hogy az árcsökkentést követően is hasonló arányban választják a hallgatók a két csokit, mint az előző esetben; az egycentesáremelés például nem borította fel a korábbi arányt. Ám nem ez történt. A korábbi 27 százalékkal szemben az egyetemisták 69 százaléka választotta az ingyenes Kisst.

Ez a kísérlet - több más eredményhez hasonlóan - látványosan bizonyítja, hogy az ingyenesség szinte ellenállhatatlan vonzerővel bír a fogyasztók számára. Miért lehet ez így?

A legtöbbször valóban racionális döntés a lehető leggyorsabban lecsapni az ingyenes dolgokra. Ezért az ingyenességgel szembesülő emberek nem érzik a tévedés veszélyét, és gyorsan, heurisztikus módon mellette döntenek. Baj csak akkor lesz, ha az ingyenesnek látszó lehetőség valójában nincs ingyen, ezért mélyebb megfontolásra lenne szükség. A csokoládés kísérletben például a Hersey Kiss egyáltalán nincs ingyen, hiszen cserébe le kell mondani a vonzó és minőségéhez képest kifejezetten olcsó svájci csokiról. Az "ingyen" szó rendkívüli erejével tisztában vannak a kereskedők is. Nem hiába olvashatjuk, hogy "ha kettőt vesz, a harmadikat ingyen adjuk", vagy "15 grammot ingyen kap" esetleg "ingyen" házhoz szállítják a terméket, ha elköltünk egy bizonyos összeget. Az eladók joggal reménykednek abban, hogy a vevők az "ingyen" szó elolvasása után nem gondolják végig, hogy valóban megéri-e nekik kétszer, háromszor annyi mosóport vagy joghurtot venni, mint amennyit eredetileg terveztek.

Az ingyenességnek van azonban egy másik oldala is. Az ingyen kapott dolgokat általában kevesebbre tartják az emberek, mint amiért fizettek. Egyrészt általában is igaznak tűnik, hogy a drágábbnak gondolt dolgokat jobbnak tartják az emberek: jobbnak érezzük egy bor ízét, ha azt hisszük, hogy több ezer forintba került, mint ha úgy tudjuk, hogy csak nyolcszázba. De ebből a szempontból is jelentősen különbözhet az ingyenesség a nagyon alacsony ártól. A WHO és más szervezetek például hosszú ideje küzdenek a malária ellen azzal, hogy minél több, a betegség által fenyegetett emberhez igyekszenek olyan védőhálókat eljuttatni, amelyek megakadályozzák, hogy alvás közben megcsípjék őket a kórokozót hordozó szúnyogok. Kezdetben ingyen osztották az ilyen hálókat. Kiderült azonban, hogy az ingyenes hálókat sokan nem használták. Ezért kísérleti jelleggel néhány helyen egy kis összeget - pár centet - elkértek az emberektől a hálókért. Ez a változtatás javított az intézkedés hatékonyságán: ha fizettek a hálóért az emberek, jobban megbecsülték, magukénak érezték, ezért többet is használták. Ezeken a nagyon szegény embereken tehát paradox módon többet segített az, ha fizetniük kellett.

Ezek a viselkedés-közgazdaságtani kutatások sokat segíthetnek a gazdaságpolitikában is. Egyrészt az ingyenesség jelentősen növelheti a részvételt olyankor, amikor nagyon fontos, hogy mindenki részesüljön valamiben: ilyen lehet például egy oltás. Ha viszont nem feltétlenül jó, hogy valami iránt nagyon nagy a kereslet - ilyen például a háziorvosi látogatás - akkor érdemes elkérni egy kis összeget érte. Azt hiszem, ez a helyzet a tömegközlekedéssel is: a csúcsidejű jegyvásárlás anélkül veti vissza a csúcsidejű utazások számát, hogy túlságosan csökkenne a fogyasztók haszna. Másrészt, ha a gazdaságpolitikai cél szempontjából fontos az emberek együttműködése is - tehát nem elég, ha az orvos beleszúr a páciensbe egy tűt vagy megröntgenezi, hanem magának a betegnek is aktívan meg kell változtatnia a viselkedését -, akkor megint csak érdemes lehet elkérni egy alacsony összeget, hogy a beteg jobban magáénak érezze az adott dolgot vagy szolgáltatást.

De talán ennél is érdekesebb kérdés az ingyenesség politikai gazdaságtana. Az ingyenesség aránytalan hatása azzal is jár, hogy a választók túlbecsülik az ingyenes szolgáltatások értékét. Sok nyugdíjas valószínűleg akkor is veszteségként élné meg az utazási kedvezmény 90 százalékra csökkentését (az ingyenesség "elvételét"), ha közben nagyobb mértékben nőne a nyugdíja, mint amekkora többletköltséget a kedvezmény csökkenése jelent. Ez magyarázhatja azt is, hogy az ingyenes juttatások miért kikezdhetetlenek; hogy miközben a szociális juttatások példátlan módon csökkennek, a nyugdíjasok ingyenes utaztatásának vagy a látszólagos tandíjmentességnek a megkérdőjelezése politikai harakirivel érne fel. Erre persze gyakran építenek a politikusok - mint például a 2008-as szociális népszavazás esetében történt. Még akkor is, ha az ilyen politika költsége igencsak nagy lehet, mert hosszú távra lehetetleníti el az ésszerű reformokat.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.