Muraközy Balázs

A Harvard francia születésű professzora a gazdasági növekedés titkát kutatja, ami innováció nélkül bajosan képzelhető el. De mi az innováció titka? Mit kell érte tenniük a vállalatoknak, és mit az államnak? Erről faggattuk pár hete Budapesten, amikor átvette a Rajk László Szakkollégium Neumann János-díját.

Megváltoztak idén a személyi jövedelemadó kulcsai és progresszivitása. Sok közepes jövedelmű ember már nem a legfelső adókulcs alapján fizet adót, és ezért nő a nettó fizetése. A kormány tervezete szerint jövőre még jobban kitolódna a felső adókulcs határa, egészen 15 millió forintig. Ez az elképzelés már közel áll az egykulcsos adóhoz, amit korábban több ellenzéki párt is megpendített. Érveik szinte kizárólag az igazságosság körül forognak. De mi a helyzet a hatékonysággal? Vajon milyen adórendszerben minimalizálható a társadalmi veszteség?

Köszönöm Boda Zsolt részletekbe menő válaszát. Előrebocsátom, hogy sok dologban egyetértünk. Ezek közül talán az a legfontosabb, hogy a "jó kormányzás" a meghatározó kérdés ebben az iparágban, és nem önmagában a tulajdon.

A franciák vízművének kurucos visszafoglalása (lásd cikkünket a 12-15. oldalon!) és a pénzügyi válság feltüzelte az állami tulajdonnal kapcsolatos érzéseket. Miért kellene privatizálni a vízműveket? A vízmű úgynevezett természetes monopólium: egy város vízszolgáltatásában csak rendkívüli áldozatokkal, az összes vízvezeték megduplázásával alakulhat ki verseny. Márpedig ha nincs verseny, akkor mi garantálná az alacsony árakat? Hiszen annyi példa van a káros vízmű-privatizációra: a magántulajdon ellenzői úgy húzgálják elő őket a világ egzotikus zugaiból, mint Eric von Däniken a földönkívüliek tevékenységének bizonyítékait. Ez az esettanulmány-jellegű megközelítés azonban nem segíti a magánosítás dilemmáinak megértését.

A társas lény c. szociálpszichológiai alapvetését milliók forgatják. Vizsgálta az önigazolás lélektani mechanizmusát, tanítási módszert - a mozaikmódszert - dolgozott ki az iskolai erőszak csökkentésére. A közelmúltban két könyve is megjelent magyarul - a professzorral a múlt héten, magyarországi látogatásán beszélgettünk.

2008 előtt Izland a világ egyik leggazdagabb országának tűnt, a tavaly őszi sajnálatos események óta azonban a világ legnagyobb csődtömege. És hiába nyújtja ki segítő kezét az Európai Unió meg a Valutaalap - az ország épp azon töri a fejét, hogyan ne fizesse vissza az adósságait. Lehet ilyet?

Kormányunk adóreformjai közül a legrejtélyesebb talán a szuperbruttósítás. Az erről folyó vita legizgalmasabb fordulata az volt, amikor Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy az állapítsa meg az intézkedés alkotmányellenességét. De mi a szuperbruttó, és miért akarja bevezetni kormányunk? És milyen módon sérti alapvető jogainkat?

Miközben július elsejétől öt százalékkal magasabb áfát fizethetünk szinte mindenért, néhány termék és szolgáltatás esetében bölcs kormányunk egyenesen csökkenti a forgalmi adó kulcsát. Eddig is tudtuk, hogy a kenyérre és a tejtermékekre 18 százalékos kulcs fog vonatkozni. A múlt hét meglepetése azonban az adócsomag további mintegy 45 milliárdos puhulása, mert a kormány előterjesztése szerint a szállodákra 18 százalékos, a távfűtésre pedig 5 százalékos áfakulcs vonatkozik majd. Könnyű lenne egyszerűen csak lobbizást vagy populizmust látni ezek mögött. Ezzel szemben most rendkívül konstruktív erőfeszítést teszek arra, hogy az intézkedéseket értelmes szegénység- vagy iparpolitika részeként értelmezzem. Sajnos nem fogok sikerrel járni.

A chicagói egyetem közgazdasági tanszéke messze földön híres piacpárti, az állami beavatkozásra gyanakvással tekintő, laissez faire nézeteiről és hagyományairól. A Friedrich von Hayeket és Milton Friedmant is egykori tanárai közt tudó intézményt szokás a "neoliberalizmus" fellegváraként gyűlölni vagy bálványozni. Az egyetem nemrég hazánkban járt professzora ugyancsak szkeptikus az Obama-kormányzat gigantikus állami mentőcsomagjával kapcsolatban.

2007-ben az Országgyűlés nagy bölcsességgel felismerte, hogy stabilizálódott a demokrácia, és idejétmúlt az a paternalizmus, miszerint az állam ingyen biztosítja a pártoknak a működéshez szükséges ingatlanokat. E felfedezést tett követte, a Ház a jogalkotás eszközéhez nyúlt.

Most végre nem részletkérdésekről, hanem magáról a boldogságról lesz szó. Mennyire boldog ön mostanában az életben? Nagyon boldog (4), elég boldog (3), nem túl boldog (2) vagy egyáltalán nem boldog (1)?

Lapzártánk alatt fogadta el az Országgyűlés a nyugdíjcsomagot, melyet a kormány nagy lelkesedéssel és sebességgel készített el. A hosszú távon nehezen fenntartható rendszert előbb-utóbb mindenképp meg kell változtatni. De mi a helyzet az időzítéssel és az átgondoltsággal?