Sajó László

Szeptember legvége, szél, alignap. Hétfő. Majd nyugdíjasjegyet kérek, gondolja K. Dezső, meccsre is azt veszek. Csak engedjenek be. Az Állatkert lakói izgatottak, nemsokára viszik őket a Vidám Parkba.

A Zengővárkony-Csönge-mérkőzésen történt.

Az Almáskamarás-Szobránckomoróc-mérkőzésen történt.

A'sziszi, szentferenc kijött a barlangból, hugyozott, kezet és fogat mosott a forrásban. Közben nézte az eget - borús, sötét idő, nagypéntekhez illő. A forrás fogmosóvizét a hóba köpte - húsvéti tél, ilyenre nem emlékezett. Bakancs, nagykabát, kötött sapka, kesztyű. Indult le a Remete-bércről Házára, el kell érnie a buszt.

És ugyan mit lehet kezdeni egy olyan férfival, akit jobban aggaszt, hogy a csapata egygólos vesztésre áll az Exeter City ellen a harmadik ligában, mint az, hogy jól van-e a "szerelmese".

A lelátó egyes részeit kell javítgatni ahhoz, hogy a repedezett betont ne tudják felszedni a rosszindulatú szurkolók, s azt bedobálva nehogy kárt tehessenek valakiben. (Domonyai László, az MTK ügyvezető igazgatója) Ki az a hülye, aki erre kimegy? (bejegyzés egy szurkolói fórumon, a decemberben, mínusz nyolc fokban rendezett MTK-Debrecen-kupameccs után) Én. (én) Újmeccsekalja (Szakács János szíves szóbelije)

Karácsonyeste, három nappal a világvége után egy vezető nélküli tehervonat gördült be a Déli pályaudvarra. Ha van vakvágány, akkor van vakvonat is. A vonaton semmi, senki - de, mégis, egy férfi mászott ki az egyik vagonból. Tisztogatta szénporos télikabátját, és elindult az Alkotás utcán, míg az Araráth utcához nem ért.

Jelzem, nekünk csak kilenc játékosunk van, és természetesen a Kövesi. (Bertikém, a Csabagyöngye trénere) Most mindjárt megkérdezi, hogy beállhat-e. Nem! (Minarik Ede) "Kérem, én még nem játszottam, / Nem játszottam, / Nem játszottam, / Játszani szeretnék mostan." (Szép Ernő)

Mérkőzés közben, négy perccel gólja után esett össze egy svéd negyedosztályú mérkőzésen Victor Brannstrom. A Pitea 29 éves focistája az Umedalen elleni hazai meccsen juttatta előnyhöz csapatát. Négy perccel később az ellenfél térfeléről kocogott vissza, amikor leült, aztán a földön elterült.

1948 szeptemberét írják. S-o Paulo meszticek, négerek, indiánok lakta poros külvárosában kupameccset tartanak. Renéto Pascobal, a félvér jobbösszekötő egy szöglet után leveszi a labdát, bemutat egy leheletfinom testcselt, majd krisztusi harminchárom méterről olyan gólt rúg a kapu jobb felső sarkába, hogy az egész pálya elnémul az áhítattól.

A talaja. Ez a legfontosabb, persze. Fű, természetesen. Természetes fű. Ha foci, akkor fű. Műfű, műfoci. Ám a fű kiég, kopik, sártenger nyeli el. Locsolni, nyírni, óvni kell. Nem is engednek rá, ha esett.