Sajó László

Öt és feles

Hajrá, magyarok!

Egotrip

Kedves Nézők, Hallgatók és Olvasók, köszöntöm Önöket a Népstadiromból, ahol sorsdöntő mérkőzést játszanak a Pirosak és a Fehérek. Ismertetem a Pirosak összeállítását. A kapuban a csapatkapitány, Demokrácia, előtte Morál söpröget, Felelősség a beállós, a két szélsőhátvéd Lelkiismeret és Hűség. A középpályán Ízlés, Műveltség és Intelligencia - a karmesteri pálca Műveltség kezében, illetve lábában, vagy inkább fejében, vagy hogy is... A két szélvészgyors csatár Változás és Szabadság. Ez eddig tíz - és nem is lesznek többen, eggyel kevesebben kezdik a mérkőzést! Váratlan taktikai húzás - a Pirosak szakvezetője, A Magyarok Istene nagy stratéga, mindig kitalál valamit. Pedig van játékos, bőven - a kispadon ott kucorog egy csapatra való kiválóság: Hajdan Erős, Régi Dicsőségünk, Szent Akarat, Jó Kedv, Bőség, Víg Esztendő, Édes Hazám, Szép Új Világ, Mégis Győztes, Új és Magyar, de A Magyarok Istene nem állítja be egyiket sem. Inkább tíz emberrel, megfogyva bár, de törve nem!, küldi pályára övéit. A Fehérek összeállítása: a kapuban Diktatúra, a csapatkapitány. A centerhalf Immorál, hátvédtársai Felelőtlen, Nemtörődöm és Hűtlen. A középpályán Ízléstelen, Műveletlen és Bunkó, a csatársor Maradi, Függő és Rab. Szakvezető: Bal Sors, aki nem taktikázik, a legerősebb tizenegyet küldi pályára. Ha jól megnézzük, a Fehérek kispadja is hoszszabb, bevetésre vár Halálhörgés, Siralom, Ezredévi Szenvedés, Népbetegség, Szapora Csecsemőhalál, Árvaság, Korai Öregség, Elmebaj, Öngyilkosság, Lelki Restség, Fortélyos Félelem, Német Gyarmat, Cicázó Szép Csendőrtollak, Bú s Kétség, Vérözön, Lángtenger - végül, de nem utolsósorban, A Nagyszerű Halál. Egyértelműen a Fehérek az esélyesek. Most elhallgatok, mert következik a magyar, aztán a magyar himnusz.

A Nép, az istenadta Nép elénekelte a magyar himnuszt, ki-ki a magáét. Zúg a "Ria-ria, Hungária!", "Ki a jobb? Magyarok!" Ebből aztán nem derül ki, kinek szurkolnak. A játékvezető (külföldi, Nagy Világ, segítői magyarok, Haza és Haladás) sípjába fúj - Pirosak és Fehérek, zöld a fű és kék az ég, a nézőtéren nemzetiszín lobogók, a pályán piros-fehér-zöld szögletzászlók a játszi szélben, kezdődhet a mérkőzés! Ahogy várható volt, támadnak a Fehérek, a Pirosak védekeznek. Maradi elmegy a szélen, bead, de Bunkó elől Morál szögletre tisztáz. Felhördül a Nép, mert jön föl Diktatúra, fejelni. A labda mindenki fölött elszáll, Diktatúra bólint, Demokrácia azonban véd! Most lehet ellentámadást indítani, üres a kapu! Változás megiramodik, Felelőtlen rángatja a mezét, de így is Szabadsághoz továbbít, aki már csak az üres kapuval áll szemben, amikor a visszaérkező Diktatúra buktatja! Tizenegyes! Mondom én, de Nagy Világ nagyvonalúan továbbot int. A Magyarok Istene káromkodik, a Nép - fele? harmada? annyi se? nem tudom megállapítani - őrjöng. Sajnos disszonáns hangok is vegyülnek a szurkolói kórusba: "Ki nem ugrál, büdös román, hej, hej!", "Mocskos zsidók!", "Cííígááányok!". Szerencsére a játékvezető nem érti. Én értem, de nem értem, nem értem! Miért kell ez? A bíró félbeszakíthatja a mérkőzést! Bezárathatják a Népstadiromot! Úgy látszik, a negyedik játékvezető, Eu Konform tud magyarul, mert rábeszél Nagy Világ fülére, és a bíró lefújja a meccset! És a Nép, ahelyett, hogy csendben lenne, bekiabál: "Nagy Világ, te állat, bazdme gaza nyádat!" Ezt Eu Konform se értheti. A Nép immár könyörög a játékvezetőnek: "Nagy Világ! Hozzád bátran kiált! Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált!" Ezredévi Szenvedés melegíteni indul. Nagy Világ megsajnálja a Népet, és folytatódik a mérkőzés! Felelőtlen megiramodik, de Haza beint - les! Diktatúra magából kikelve és kapujából kifutva ordít a partjelzővel: "Mit integetsz, vakegér?! Nem volt les! Majd én szólok, ha les lesz!" A játékvezető ezt sem érti, és nem ad sárga lapot Diktatúrának. Iszonyatos nyomás nehezedik a Pirosak kapujára, de kihúzzák az első félidőt.

Félidőben sem unatkozhatunk, benépesül a Népstadirom küzdőtere. Felvonul, akár május elsején, a Békemenet, Életmenet, Melegmenet, az Egyáltalán Nem Szelíd Motorosok, a Milla Egy Miatt, a Mene Tekel, Menjetek El! Menete, a Visszanézek Félutamból Világgá Menet, végül a prostik Csak Egy Menete. Önök ne menjenek sehova, mindjárt visszajövünk! Addig is nézzék, hallgassák, olvassák a "Szép Vagy, Gyönyörű Vagy, Magyarország!" Nonprodukciós Iroda ingyenreklámjait. Remélem, jól szórakoznak.

Úgy látom, a szünetben csak Bal Sors szánta el magát kettős cserére, Nemtörődöm helyett Lelki Restség, Hűtlen helyett Öngyilkosság jött be. Bal Sors kockáztat... A Magyarok Istene kitart a kezdőcsapat mellett, pedig már fáradtak lehetnek. Egy - minden bizonnyal a Pirosaknak - szurkoló be is kiabál: "Magyarok Istene! Hát nem látod, hogy Változás ólomlábakon jár? Hogy Ízlés már lépni se bír, és Műveltség is a seggén veszi a levegőt! És akkor Intelligenciáról már nem is beszélek! Felelősség meg mintha a pályán se lenne!" De A Magyarok Istene meg se hallja, nem cserél. Jó Kedv szomorúan ül a kispadon, Bőséggel, és Víg Esztendő, valamint Szép Új Világ debütálása is várat magára. Régi Dicsőségünk csak most bukkan fel a játékoskijáróban. Új és Magyar összehajolnak a kispadon, Édes Hazám csak úgy maga elé bámul. Mégis Győztesnek nem szólt senki, mégis melegíteni indul.

A mérkőzés ott folytatódik, ahol abbamaradt. A Fehérek (nem csak létszám)fölényben játszanak. És keményen. Műveltséget faragják - Bunkó személyében külön őrzőt kapott, Műveletlenség is árnyékként követi, képtelen szervezni. Karmester hiányában esetlegesnek tűnik a Pirosak játéka. Bezzeg a Fehérek! Diktatúra irányítja a csapatot: "Menj rá! Ne sajnáld! Lépj oda! Lépj rá!" Diktatúra, a kapus is az ellenfél térfelén! Ki lehet ezt húzni? És meddig? Diktatúra a megszerzett labdával előretör, és nem adja le senkinek, dehogy adja! Diktatúra nagyon jól cselez, és amikor már mindenki verve, még mindig ott van Demokrácia, aki mindent véd! De most lent marad - úgy látszik, Demokrácia megsérült, ápolni kell. Lehet, hogy le kell cserélni? Nem, Demokrácia marad, sérülten is vállalja a játékot. Bal Sors utolsó cseréjét is beküldi - nagy csend lesz a nézőtéren, mert beáll A Nagyszerű Halál, karján gyászszalag. Mi lesz itt? Gól nélküli döntetlen! Legalábbis a rendes játékidőben, mert következik a hosszabbítás, mely az első gólig, a hirtelen halálig tart.

De ezt a Nép már nem várja meg, egy emberként hazaindul, hogy otthon, Barátok közt, kikkel Jóban Rosszban együtt van, hörpintsen Való Világot, habzó sörrel a tetején. Amikor már a tévé sem világít, a Nép megborzong a sötétben, hangtalan vacog. Pedig nyár van, fülledt, különös, különös nyáréjszaka. Dőljön be a meleg, kinyitja az ablakot. De tovább reszket, mint a fű és mint a csillagok.

A Népstadiromban a két csapat végig játszik.

(Az írás rövidített változata a Litera Újraértelmező Szótár pályázatán II. díjat nyert. Az ezüst is szépen csillog.)

Neked ajánljuk