Ezt Einstein óta tudta az emberiség, de a következtetést, hogy tudniillik a végtelen gömb - mert gömb a világ, akár buborékjai, a bolygók -, elérvén legtávolabbi pontját, a "végét", görbül és gördül tovább. És ez a túlvilág, és ez az öröklét, az örök élet. Az ember nem észlelt semmit - mi mást is tehet egy olyan lény, aki születését, halálát sem éli meg, nem tud róluk.
A világ végét legutóbb 2012. 12. 21-ére várták, persze nem jött el, most sem. A nagy események minden előkészület nélkül, csendben, a kertek alatt, észrevétlen, váratlanul jönnek el egy átlagos hétköznapon. A világ végét most nem várta senki. Hiába mondta már Pál apostol, hogy a világ vége, az ő szóhasználatában az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Nem hallotta meg senki, prédikálták pedig eleget, ám nem volt fül a hallásra, szem a látásra. Mert nem lészen sírás és fogaknak csikorgatása, nem jött el az apokalipszis, négy lovastul, a Bárány nem tört fel hét, egyetlen pecsétet sem, nem trombitált hét angyal, nem jött el a napba öltözött asszony, sem a sárkány, sem a tízszarvú, hétfejű fenevad, hátán a nagy paráznával, nem bukott el a nagy Babilon, nem jött el Krisztus, és a halottak sem támadtak fel az utolsó ítéletre.
Nem vették komolyan Örkény István jóslatát sem, aki pedig idejében jelezte, hogy egy keddi napon, délután háromnegyed hatkor vége lesz a világnak.
2013. 12. 03-án, kedden, Ferenc-napon, Ferenc pápa idején Magyarországon a nap 7 óra 15 perckor kelt, nyugodott 15 óra 49 perckor. Reggel szikrázó napsütés, a hőmérséklet -1 és -7 fok között, nappal 3-7 fok. Este köd, zúzmara és szemcsés hó. Ukrajnában a kormány ellen tüntetnek, Thaiföldön a kormányfő nem hajlandó lemondani, Indonéziában földcsuszamlás, 9 halott. Magyarország jobban teljesít, mint 2013. 12. 02-án. A Magyar Kupában MTK-Kecskemét 1-0, továbbjutott az MTK. 76 éve halt meg József Attila, 43 éve hajtották végre emberen az első sikeres szívátültetést, 21 éve küldték el az első SMS-t.
Másnap nem szerda volt, hanem péntek. Mert a világvége után, a túlvilágon hétfőn van vasárnap, kedden szombat, szerdán péntek; csütörtök, babonák napja, amikor a legnehezebb, maradt csütörtök; pénteken szerda, szombaton kedd, vasárnap hétfő. Nappal éjszaka, éjszaka nappal. És télen nyár, nyáron tél, tavasszal ősz, ősszel tavasz. Karácsonykor húsvét, húsvétkor karácsony, pünkösdkor pünkösd. Újév napján a buliban megfáradtak frissen, kipihenten fekszenek le, másnap éjfélkor koccintanak, kezdődik az óév, még egy kicsit buliznak, aztán hazamennek, és nem tudják, hol is töltik majd a szilvesztert.
A férfiakból nők lettek, a nőkből férfiak. A nők szülnek és kilenc hónap múltán megfogannak, a férfiak fal felé fordulnak, elélveznek, vetkőznek, felöltöznek, csókolják a nyakát, udvarolnak, megfogják a kezét, megkívánják, megpillantják, soha többé nem látják. Az idősek egyre fiatalodnak. A halottat eltemetik, a ravatalozóba kísérik, felöltöztetik, meghal, haldoklik; hosszú, súlyos betegség után megbetegszik, meggyógyul és él, amíg meg nem születik. Ez az úgynevezett feltámadás. Hogy így lesz, várható volt, hiszen megírta Karinthy Frigyes, csak nem olvasták. Aki meg olvasta, jót röhögött.
2013. 12. 03. után a vonatok megérkeznek, az utasok felszállnak, visszautaznak oda, ahonnan elindultak, kipakolják a bőröndöt, készülnek az utazásra.
A krimiket a végén kezdik, tudják, ki a gyilkos, találgatják, ki lehet, az elejéig, kinyitják a könyvet, aztán megveszik.
Az ügetőn a fogadók összetépik tikettjeiket, a korlátra könyökölnek, vagy messzelátón figyelik és biztatják a lovakat, a hajtókat, csalódottan, majd egyre reménykedve, egészen a rajtig.
Meccs után a nép beül a környező kocsmákba, némán bámul korsó sörökbe, vagy káromkodva szidja a csapatot, aztán elindul a meccsre, ahol a játékvezető sípjába fúj, vége, kikaptunk megint, de még hátravan az első félidő, minden lehet, és a nép reménykedik, a kezdő sípszóig, és utána is, a kocsmában, a meccs előtt, latolgatva az esélyeket, csak mi győzhetünk.
Sztálin ledöntött szobrát felállítják, a levert vörös csillagokat visszaszögezik. Az oroszok bevonulnak, hogy ideiglenesen hazánkban állomásozzanak, majd kivonulnak, aztán megint be, Nemesmedvesnél, onnan Battonyáig hátrálnak, ahol véget érnek a magyarországi harcok. A Don-kanyarból visszatér vér- és emberveszteség nélkül a teljes II. magyar hadsereg, éljenző tömeg várja őket a pályaudvarokon. A zsidókat elégetik, zuhanyzóba terelik, deportálják, kitűzetik velük a sárga csillagot, megalkotják a második, majd az első zsidótörvényt. Alig kezdődik el a II. világháború, véget ér az I. Közben Trianonban visszakapjuk az elcsatolt területeket, melyeket a II., majd az I. bécsi döntés után veszítettünk el. Horthy fehér lovon kivonul Budapestről. Világosnál felvesszük a fegyvert, Rákóczi visszatér Rodostóból, a törökök csellel elfoglalják Savoyai Jenőtől a budai várat; a tatárok, miután újjáépítették, kimenekülnek az országból. A királyokat megmérgezik, uralkodnak, elfoglalják a trónt, megmérgezik az előző királyt, türelmetlenül várják trónra lépésüket, aztán királyi neveltetést kapnak, míg végre mindent elfelejtenek, és megszületik a trónörökös, királyi anyja sokat vajúdik, míg elkezdődnek a fájások. Szent István leveti a kereszténységet, Koppány szétszórt hívei és feldarabolt testrészei újból összeállnak, Árpád megpillantja a tejjel-mézzel folyó Kárpát-medencét, és azonnal visszaindul Etelközbe.
Időszámításunk szerint 33-ban (mások szerint 30-ban, de maradjunk 33-nál) húsvét vasárnap feltámad, és harmadnapon keresztre feszítik Barabást, a rablógyilkost, Pilátus elé viszik, kiszabadul, bandájával bejárja Galileát, míg a júdeai Betlehemben, fényes palotában megszületik az Ember (mások szerint a Sátán, de semmiképp sem Isten) fia.
A Földről eltűnik az ember, aztán röpke 4600 millió év, és kezdetét veszi az ősidő.
És lett este, és lett reggel: véget ért az első nap. A világítótestek eltűntek az égről, és lőn sötétség. A föld kietlen és puszta vala, és eltűnt a semmiben.
Kezdetben volt a főnév: a semmi. És látá Isten, kinek lelke lebegett vala mindenek felett, hogy ez nem jó. Miért van egyáltalán semmi, és miért nincs inkább valami?
És megteremté a világot, avagy ősrobbanás rázta meg a semmi gödrét, az űrt.
Kezdődik minden, de nem elölről; a téridőgömb egy másik görbületén indul egy (lehet, hogy szép?, lehet, hogy embertelen?, mindenesetre) új világ.
Móricka a házi feladat elejére ért, elolvasta a fogalmazást a végétől az elejéig, és fölé írta a címet: Ahogy azt Móricka elképzeli. Reggel nyolc óra volt, lefeküdt, hogy idejében beérjen az iskolába, az utolsó órára.
Örült, mert már csak néhányat alszik, és itt a húsvét, mehet locsolkodni.
