Sajó László Öt és feles

Az utolsó dance

Egotrip

Szeptember legvége, szél, alignap. Hétfő. Majd nyugdíjasjegyet kérek, gondolja K. Dezső, meccsre is azt veszek. Csak engedjenek be. Az Állatkert lakói izgatottak, nemsokára viszik őket a Vidám Parkba.

Már a Cirkusznál hallja a tomboló zenét és a rappert: Jó, hogy jöttél, mikor mész? Csinos leány szó nélkül ad nyugdíjasjegyet, K. Dezső kicsit meg van sértve. Másik csinos leány csuklójára tekeri a sárga szalagot. Jó szórakozást! Jó, hogy nem teszi hozzá: a bácsinak. És rögtön ott a Dodzsem - nem, ezt majd a végén. A legjobbat mindig a végén. Ikarus - hát ezt már kinőttem, hogy röpködjek itt, megfontolt, öreg Daidalosz, jöjjenek a fiatalok, és otthagyja a föl-le szálló, pörgő hajókat. A Gokart-pályán két kínai köröz, tán záróráig. "riás plüssmacik, -kutyák, -krokodilok, ismeretlen állatok inganak a szélben, mögöttük Céllövölde. Keze remeg, ám ha gyerekeivel ment vurstliba-búcsúba, szétlőtte a hurkapálcikákat. Nehogy már, a gyerekek előtt! De most... Az egyik iskolában, a másik dolgozik, ő meg itt lófrál, munkaidőben, örökhétfőn örökgyerek. Talán a Horgászatot megpróbálhatná, 1 húzás 500, minden húzás nyer! Ha már a lottóötöst nem, egy fahalat kifoghat. 500 egy unicum, továbbáll. De a Hullámvasút! Ezt nem hagyja ki. Tudja, mi vár rá, ehhez képest erőst markolja a kapaszkodót, húúúúúúúú! Mintha nézelődne - Róbert Károly körút, itt még jár az 1-es villamos; óriásplakáton Az univerzum fényei -, de közben a következő sikoltozós lejtmenetre vár. Nem csukom be a szemem, nem! De bizony. Viszont csendben van, sikoltoznak helyette is. Nagyon jó volt. Kár, hogy ez volt az utolsó, mondja egy gyerek. Eszébe jut a sajátja, aki mindenre (térden lovagoltatásra, hintázásra, mesére) azt mondta: még egy utolsó utolsót! Az utolsó utáni, az a legutolsó? Vagy az első? A túlvilág kapuja - ez lett a Szellemvasútból? A Viharvasútból? 300 Ft - ennyit kér Kháron. Egyszer élünk!, fizet K. Dezső, és beül, nem csónakba, kocsiba. Kocsi-út az éjszakában. Asztalnál egy hulla ül. Aztán egy csontváz, szép, ősz, hosszú hajjal, régi halott lehet. Holnap kikerül a fényre ő is, kicipelik. Dobozba zárják, örökre. Vagy szétverik. Egy feltámadó halott: derékból felemelkedik a koporsóban, visszafekszik. Még nem jött el az idő. Aztán megint felül, lefekszik. Halottgyakorlat, edzés a feltámadásra. Feküdj! Föl! Feküdj! Föl! És ez így megy ítéletnapig, vagy legalábbis este hétig. Denevérek, vér a falon. Halálsikoly. Egyébként csend és sötét van, mint majd lesz. Mikor kijön, olvassa a feliratot: A játék nem ajánlott pánikbetegségben, epilepsziában szenvedők vagy arra hajlamosak részére. KELLEMES BORRRRRZONGÁST KÍVÁNUNK! Kösz, idekint meglesz. Az izgalmak a Mesecsónaknál fokozódnak - előtte lambadaszoknyás, csizmás lány, barátnőjével. Remélem, egy csónakba kerülünk, gondolja K. Dezső, vénemberek nyara. A lányok előtt is két lány, a személyzet összeültetné őket, de a bent ülő kettő élénken tiltakozik. És mielőtt még eltűnne a csónak a barlangban, könnyű csókot váltanak. 'szi szél ringatja csónakom, szeretlek téged nagyon! Csak K. Dezső egyedül; családok, barátok, szerelmespárok nézik, ki ez a sárga szalagos, aki elvisz előlük egy csónakot. Igazuk van a lányoknak - jobb itt, mint a moziban, csókolózni. Sötét, és senki sincs. Ez már talán a Styx? Kháron csónakja ring? Mielőtt költői hangulatba ringatná magát, Hupikék törpikék vigyorognak rá. Kint Magic Panopticum, 300 Ft, kimarad. Lézer Dodzsem, hosszú sor, de K. Dezső beáll, nem hagyhatja ki. De a Toronyba nem megy föl. Különben is, Ittas, kábítószerfüggő, mozgásában és egészségében korlátozott, pacemakerrel élő, valamint túlméretes személy és terhes kismama nem használhatja. Melyik vagyok én? Nézi, keresi magát a Tükörútvesztőben. Ezt már láttam, nem az arcom, ezt a termet, Enyedi Ildikó felejthetetlen filmjében, Az én XX. századomban. Hol van Enyedi Ildikó? Új filmje? Hol a kijárat? Mielőtt pánikba esne, csatlakozik egy csoporthoz, kivezetik. Polip Dance - nem andalgó, pörgő, nem ringató, rángató gondolák. A rapper bent ül az egyikben, pörög a csávó, kezében mikrofon, ez a Vidám Park utolsó napja, holnaptól nincs, és hiányozni fog mindenkinek! A következő menetben elhallgat a zene, sebaj, énekel, Elment a Lidi néni a vásárra, csuhajja! Szemben Break Dance, bocs, nem táncolok, áll K. Dezső két Dance-zene közt, brutál-eklekto-sztereó, technolagzirock, az Elvarázsolt kastélyba menekül, ahol egy másik film jut eszébe, A kis Valentino, persze. Sose ült rá a billegő fotelekre, most igen. A Hordón is átmegy, pedig a személyzet figyeli sárga szalagját, de nem kell átsegíteni a túloldalra. Átsétál magától, egykedvűen, derűsen, egyedül. Spinning Coaster - mint a hullámvasút, de forog is; bemutatómenet üres kocsikkal - ki-ki döntse el, beszáll-e. Félelmetes ez az üresjárat, da-dam, da-dam, mint a vonat. Akkor induljunk. Ám megállítják, bocsánat, nem mehet fel. Mutatják a feliratot: A játék 90-140 cm-es és nyugdíjas karszalaggal nem vehető igénybe. Humorizál, nézze meg, az én karszalagom rövidebb, mint kilencven centi, ám szíve-gyomra megnyugszik. Ha nem, hát nem. A Flying Circusba se léphet be, nincs is kedve repülni. Top Spin, egy nagy, itt így mondják, gondola, valójában óriáshinta, felemelkedik, átfordul, forog, nézni is szédület. A játék (játék? kerékbetörés, vér nélkül) előtt szökőkút, föl-le, spriccel, szünetel, mint a szóróparcellában. Miért ez jut az eszébe? T-Rex, ez egy együttes volt ifjúkorában, meg persze a Tirannoszaurusz. Itt is gondolák, a föl-fölpörgés, az unalomig ismételt izgalom. Kukomotív, ez való nekem! De Felnőtt csak gyermek kísérőjeként használhatja. A Kanyargóban Továbbmenet nincs! Egyet se megy, duzzog, mint egy gyerek. Hogy kinőtte a Tréfás dzsungelt, Mini Velencét, Csoda Bringát, Kis "riáskereket. Neki ott az "riáskerék. Az utolsó kört még kikéri. Elmegy egy vonat a Nyugatiból, egy érkezik. A nyílt pályán zöld szerelvény vesztegel. Szédül, tériszony? Nem nézni lefelé! Mögötte a város, de nem mer átülni. Tiltja a szabályzat. Meg fél. Csak néz hátrafelé; most magasabban van, mint a jegesmedve sziklája, most mint az angyal a Hősök terén. Végre földet ér, és végre nyitva egy büfé. Sült kolbász, mustár, két kenyér, egy sör. Oda a nyugdíjaskedvezmény. Barlangvasút, János vitéz-zanza, a végén Iluska is felbukkan, a habokból, a rózsából, aztán szirmok csukódnak, eltűnik, feltámad, eltűnik... A Körhintát csak csodálja, nem ül fel. Se lóra, se hintóba. Kiállítás, vitrinben a vendégszámláló szerkezet 870 346-ot mutat. Karszalagján 825 910. A kijáratnál hallja a rappert: Ez az utolsó nap! A Vidám Parké, nem a miénk! Az utolsó óra, de még van néhány boldog percünk! Sikíts, mert utána jön a ráadás! Az utolsó utáni, legutolsó menet, Necsi-necsi ne csináld ezt énvelem! Felhívás, gyújtsunk együtt gyertyát a Vidám Parkért!, ezt K. Dezső már nem várja meg. A zene elhallgat, a Gokart-pályán a nyílt pályán megáll a két kínai. A Túlvilág kapujában a halott ülve marad a koporsóban, Iluskára rácsukódik a rózsa. A Top Spin előtt kiapad a szökőkút. Másnap éjszaka meghal 'z Zsolt. Temessetek a Vidám Parkba. Majd jönnek rám az állatok.

Az Állatkertnél jut K. Dezső eszébe, nem ült be a dodzsembe. Az igaziba. Pedig ezért jött. Visszamenet nincs.

Figyelmébe ajánljuk

Váratlanul

Az ír szerző negyedik, sakkal erősen átitatott regényének szervező motívumai a szereplők éle­tébe érkező nem várt elemek.

A távolság

Az író-rendező-vágó nem lacafacázik: már az első jelenetben ott vonaglik egy tucat eszkortlány a sztriptízbár kanosabb (és pénzesebb) vendégeinek ölében, üvölt a zene, pukkan a pezsgő.

Hagytuk, hogy így legyen

  • - turcsányi -

Nagyon közel megyünk. Talán túl közel is. A komfortérzetünk szempontjából biztosan túl közel, bár a dokumentumfilm műfaja nem a komfortérzetünk karbantartására lett kitalálva, hanem azért, hogy felrázzon. Ez játékszabály, ám mégis kérdéses, hogy mennyiben kárhoztatható bárki is, aki nem rendel felrázást.

Egymás közt

Első ízben rendez olyan tárlatot a Ludwig Múzeum, amelyen kizárólag női alkotóknak a nőiség témáját feldolgozó munkái szerepelnek. A válogatás ezen első része a női szerepek és a nők megjelenítése körüli anomáliákra fókuszál a múzeum gyűjteményében őrzött műveken keresztül.

Semmi se drága

„Itt fekszünk, Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: / Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” – üzeni háromszáz idióta a lidérces múltból, csókol anyád, Szimónidész aláírással. Oh, persze, ezek csak a hülye görögök voltak, könnyű volt nekik hülyének lenni. Mi magyarok, már okultunk 1956 tapasztalatából, s sosem követnénk el efféle balgaságot.

Úgy lezáródott

Napok óta tartja izgalomban a magyar hazát az a kérdés, hogy október 9-én ki záratta le azt a kiskőrösi vasúti átkelőt, amelynél Szijjártó Péter külügyminiszter és Mészáros Lőrinc nagyberuházó & nagyvállalkozó & a szeretett vezető körüli mindenes megtekinthette a Budapest–Belgrád vasútvonal adott szakaszát és felavathatta az utolsó sínszál lerakását és összecsavarozását, vagy mit.

Sokan, mint az oroszok

Oroszország a hatalmas veszteségek dacára sem szenved emberhiányban az ukrán frontokon. Putyinék mostanra megtanulták, hogyan vegyék meg állampolgáraikat a családjuktól. A politikailag kockázatos mozgósítás elrendelésére semmi szükség – az üzlet működik. De hogyan?

Ellenzékellenzés

  • Ripp Zoltán

A Magyar Péter-jelenség a magyar társa­dalom betegségének tünete. Ugyanannak az immunhiányos állapotnak, amely a liberális demokrata jogállam bukását és Orbán hatalomban tartását előidézte. Ez az állítás persze magyarázatra szorul.

Messze még az alja?

Messze nem a kormány által vártaknak megfelelően alakult a GDP a harmadik negyedévben, de Orbánéknak „szerencsére” ismét van egy gazdaságpolitikai akciótervük. Könnyű megtippelni, milyen hatásuk lesz az intézkedéseknek, ha a cél az export felpörgetése, nem pedig a bizalom helyreállítása.