Sajó László Öt és feles

Az utolsó dance

Egotrip

Szeptember legvége, szél, alignap. Hétfő. Majd nyugdíjasjegyet kérek, gondolja K. Dezső, meccsre is azt veszek. Csak engedjenek be. Az Állatkert lakói izgatottak, nemsokára viszik őket a Vidám Parkba.

Már a Cirkusznál hallja a tomboló zenét és a rappert: Jó, hogy jöttél, mikor mész? Csinos leány szó nélkül ad nyugdíjasjegyet, K. Dezső kicsit meg van sértve. Másik csinos leány csuklójára tekeri a sárga szalagot. Jó szórakozást! Jó, hogy nem teszi hozzá: a bácsinak. És rögtön ott a Dodzsem - nem, ezt majd a végén. A legjobbat mindig a végén. Ikarus - hát ezt már kinőttem, hogy röpködjek itt, megfontolt, öreg Daidalosz, jöjjenek a fiatalok, és otthagyja a föl-le szálló, pörgő hajókat. A Gokart-pályán két kínai köröz, tán záróráig. "riás plüssmacik, -kutyák, -krokodilok, ismeretlen állatok inganak a szélben, mögöttük Céllövölde. Keze remeg, ám ha gyerekeivel ment vurstliba-búcsúba, szétlőtte a hurkapálcikákat. Nehogy már, a gyerekek előtt! De most... Az egyik iskolában, a másik dolgozik, ő meg itt lófrál, munkaidőben, örökhétfőn örökgyerek. Talán a Horgászatot megpróbálhatná, 1 húzás 500, minden húzás nyer! Ha már a lottóötöst nem, egy fahalat kifoghat. 500 egy unicum, továbbáll. De a Hullámvasút! Ezt nem hagyja ki. Tudja, mi vár rá, ehhez képest erőst markolja a kapaszkodót, húúúúúúúú! Mintha nézelődne - Róbert Károly körút, itt még jár az 1-es villamos; óriásplakáton Az univerzum fényei -, de közben a következő sikoltozós lejtmenetre vár. Nem csukom be a szemem, nem! De bizony. Viszont csendben van, sikoltoznak helyette is. Nagyon jó volt. Kár, hogy ez volt az utolsó, mondja egy gyerek. Eszébe jut a sajátja, aki mindenre (térden lovagoltatásra, hintázásra, mesére) azt mondta: még egy utolsó utolsót! Az utolsó utáni, az a legutolsó? Vagy az első? A túlvilág kapuja - ez lett a Szellemvasútból? A Viharvasútból? 300 Ft - ennyit kér Kháron. Egyszer élünk!, fizet K. Dezső, és beül, nem csónakba, kocsiba. Kocsi-út az éjszakában. Asztalnál egy hulla ül. Aztán egy csontváz, szép, ősz, hosszú hajjal, régi halott lehet. Holnap kikerül a fényre ő is, kicipelik. Dobozba zárják, örökre. Vagy szétverik. Egy feltámadó halott: derékból felemelkedik a koporsóban, visszafekszik. Még nem jött el az idő. Aztán megint felül, lefekszik. Halottgyakorlat, edzés a feltámadásra. Feküdj! Föl! Feküdj! Föl! És ez így megy ítéletnapig, vagy legalábbis este hétig. Denevérek, vér a falon. Halálsikoly. Egyébként csend és sötét van, mint majd lesz. Mikor kijön, olvassa a feliratot: A játék nem ajánlott pánikbetegségben, epilepsziában szenvedők vagy arra hajlamosak részére. KELLEMES BORRRRRZONGÁST KÍVÁNUNK! Kösz, idekint meglesz. Az izgalmak a Mesecsónaknál fokozódnak - előtte lambadaszoknyás, csizmás lány, barátnőjével. Remélem, egy csónakba kerülünk, gondolja K. Dezső, vénemberek nyara. A lányok előtt is két lány, a személyzet összeültetné őket, de a bent ülő kettő élénken tiltakozik. És mielőtt még eltűnne a csónak a barlangban, könnyű csókot váltanak. 'szi szél ringatja csónakom, szeretlek téged nagyon! Csak K. Dezső egyedül; családok, barátok, szerelmespárok nézik, ki ez a sárga szalagos, aki elvisz előlük egy csónakot. Igazuk van a lányoknak - jobb itt, mint a moziban, csókolózni. Sötét, és senki sincs. Ez már talán a Styx? Kháron csónakja ring? Mielőtt költői hangulatba ringatná magát, Hupikék törpikék vigyorognak rá. Kint Magic Panopticum, 300 Ft, kimarad. Lézer Dodzsem, hosszú sor, de K. Dezső beáll, nem hagyhatja ki. De a Toronyba nem megy föl. Különben is, Ittas, kábítószerfüggő, mozgásában és egészségében korlátozott, pacemakerrel élő, valamint túlméretes személy és terhes kismama nem használhatja. Melyik vagyok én? Nézi, keresi magát a Tükörútvesztőben. Ezt már láttam, nem az arcom, ezt a termet, Enyedi Ildikó felejthetetlen filmjében, Az én XX. századomban. Hol van Enyedi Ildikó? Új filmje? Hol a kijárat? Mielőtt pánikba esne, csatlakozik egy csoporthoz, kivezetik. Polip Dance - nem andalgó, pörgő, nem ringató, rángató gondolák. A rapper bent ül az egyikben, pörög a csávó, kezében mikrofon, ez a Vidám Park utolsó napja, holnaptól nincs, és hiányozni fog mindenkinek! A következő menetben elhallgat a zene, sebaj, énekel, Elment a Lidi néni a vásárra, csuhajja! Szemben Break Dance, bocs, nem táncolok, áll K. Dezső két Dance-zene közt, brutál-eklekto-sztereó, technolagzirock, az Elvarázsolt kastélyba menekül, ahol egy másik film jut eszébe, A kis Valentino, persze. Sose ült rá a billegő fotelekre, most igen. A Hordón is átmegy, pedig a személyzet figyeli sárga szalagját, de nem kell átsegíteni a túloldalra. Átsétál magától, egykedvűen, derűsen, egyedül. Spinning Coaster - mint a hullámvasút, de forog is; bemutatómenet üres kocsikkal - ki-ki döntse el, beszáll-e. Félelmetes ez az üresjárat, da-dam, da-dam, mint a vonat. Akkor induljunk. Ám megállítják, bocsánat, nem mehet fel. Mutatják a feliratot: A játék 90-140 cm-es és nyugdíjas karszalaggal nem vehető igénybe. Humorizál, nézze meg, az én karszalagom rövidebb, mint kilencven centi, ám szíve-gyomra megnyugszik. Ha nem, hát nem. A Flying Circusba se léphet be, nincs is kedve repülni. Top Spin, egy nagy, itt így mondják, gondola, valójában óriáshinta, felemelkedik, átfordul, forog, nézni is szédület. A játék (játék? kerékbetörés, vér nélkül) előtt szökőkút, föl-le, spriccel, szünetel, mint a szóróparcellában. Miért ez jut az eszébe? T-Rex, ez egy együttes volt ifjúkorában, meg persze a Tirannoszaurusz. Itt is gondolák, a föl-fölpörgés, az unalomig ismételt izgalom. Kukomotív, ez való nekem! De Felnőtt csak gyermek kísérőjeként használhatja. A Kanyargóban Továbbmenet nincs! Egyet se megy, duzzog, mint egy gyerek. Hogy kinőtte a Tréfás dzsungelt, Mini Velencét, Csoda Bringát, Kis "riáskereket. Neki ott az "riáskerék. Az utolsó kört még kikéri. Elmegy egy vonat a Nyugatiból, egy érkezik. A nyílt pályán zöld szerelvény vesztegel. Szédül, tériszony? Nem nézni lefelé! Mögötte a város, de nem mer átülni. Tiltja a szabályzat. Meg fél. Csak néz hátrafelé; most magasabban van, mint a jegesmedve sziklája, most mint az angyal a Hősök terén. Végre földet ér, és végre nyitva egy büfé. Sült kolbász, mustár, két kenyér, egy sör. Oda a nyugdíjaskedvezmény. Barlangvasút, János vitéz-zanza, a végén Iluska is felbukkan, a habokból, a rózsából, aztán szirmok csukódnak, eltűnik, feltámad, eltűnik... A Körhintát csak csodálja, nem ül fel. Se lóra, se hintóba. Kiállítás, vitrinben a vendégszámláló szerkezet 870 346-ot mutat. Karszalagján 825 910. A kijáratnál hallja a rappert: Ez az utolsó nap! A Vidám Parké, nem a miénk! Az utolsó óra, de még van néhány boldog percünk! Sikíts, mert utána jön a ráadás! Az utolsó utáni, legutolsó menet, Necsi-necsi ne csináld ezt énvelem! Felhívás, gyújtsunk együtt gyertyát a Vidám Parkért!, ezt K. Dezső már nem várja meg. A zene elhallgat, a Gokart-pályán a nyílt pályán megáll a két kínai. A Túlvilág kapujában a halott ülve marad a koporsóban, Iluskára rácsukódik a rózsa. A Top Spin előtt kiapad a szökőkút. Másnap éjszaka meghal 'z Zsolt. Temessetek a Vidám Parkba. Majd jönnek rám az állatok.

Az Állatkertnél jut K. Dezső eszébe, nem ült be a dodzsembe. Az igaziba. Pedig ezért jött. Visszamenet nincs.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.