Sajó László: Öt és feles

A futball ábécéje

(B mint bunda 2. - Történetek a megyeháromból 10.)

Egotrip

A Zengővárkony-Csönge-mérkőzésen történt.

Meg volt beszélve, nyer a Csönge, hogy ne essen ki - a hazaiaknak már mindegy volt. A zengővárkonyiak mindent elkövettek, hogy gólt kapjanak, de a csöngeiek rossz napot fogtak ki, nem tudtak gólt lőni. Nem és nem. Üres volt a kapu - mellé. Már a zengővárkonyi nézők is röhögtek - ők is benne voltak a bundában, meg voltak híva a mérkőzést követő bankettre. Szurkoltak is rendesen a vendégeknek, zengett-zúgott a Hajrá, Csönge!, mindhiába. A csöngeiek képtelenek voltak eltalálni a kaput; ha eltalálják, gól, mert a zengővárkonyi kapus, mintha ott se lett volna, ott se volt. De hiába ugrott el a labdák elől, eltalálták - nem úgy a kaput. Vészesen közeledett a mérkőzés vége, amikor kirúgáshoz készülődött a Zengővárkony. A kapus kigurította a jobb bekknek, és odaszólt neki: add vissza. A hátvéd engedelmesen hazaadott, a kapus pedig odébb sétált, hátat fordított, de azért visszanézett, begurul-e a labda. A zengővárkonyi nézők, játékosok, a csöngei csapat nézték, és visszafojtott lélegzetüket egy emberként kiengedve szinte befújták a labdát a gólvonalon túlra. Gól. G""""L!!! Egymást ölelgették a zengővárkonyiak (csak egy csöngei, W. Sándor jött el, de örült ő is; hogyne örült volna, hisz körülötte mindenki boldog volt; és hát nem is tudta, igazándiból mi történik, s egyáltalán, hol van), ölelgették egymást a hazai és a vendégjátékosok. Mindenki örült, de legjobban a kocsmáros - kezdődhetett a bankett. Csak Csólyospáloson szomorkodtak, másnap, amikor a Népsportból megtudták (amit azért szívük mélyén, rettegve bár, de sejtettek), hogy a Csönge bombameglepetésre legyőzte a toronyesélyes Zengővárkonyt. Csólyospálos a megyenégyben folytatta. Ilyen nincs, mondták Csólyospáloson, és igazuk volt. Olyan, hogy megyenégy, nincs. Ez talán vigasztalja őket.

A Garamszentbenedek-Zselyk-mérkőzésen történt.

Ahogy lenni szokott, mindkét csapatnak jó az iksz. Egy harmadik pedig (most a Rózsaszentmárton) tehetetlen: hiába nyer (mert nyer) Bucsuszentlászlón, elbúcsúzhat a megyeháromtól (Csólyospálos mellé, a vigaszágra). Dögunalom. Utolsó perc, már mindenki a bírót nézi, aki viszont nem nézi az óráját. És hosszabbít! Fújja már le, régen vége van!, mindkét csapat kérleli, ám a spori int. Tovább! Tíz perccel a rendes játékidőn túl közvetett szabadrúgást ítél a Zselyk javára. Szabadrúgás? Ezért? És miért közvetett? De hiába háborognak a garamszentbenedekiek, a bíró kiméri a sorfalat. De utána fújja le! A bíró sokat sejtetően mosolyog, jó, utána lefújom. Az egyik zselyki játékos legurítja, és még mielőtt a másik a kapu mögötti jegenyékre rúgná a labdát, a bíró iszonyatos erővel a léc alá vágja. Aztán középre mutat, majd a kijárat felé - lefújja a mérkőzést. Döbbent csend, aztán elszabadulnak az indulatok. A bíró az öltözőbe menekül, ahol megírja a jegyzőkönyvet. Gólszerző a gólpasszt adó zselyki játékos - a bíró a pálya tartozéka, nem tehet róla, hogy bepattant róla a labda. Mert épp arra járt. És olyan jól jött lábra. És mert első (s mint ilyen, utolsó és feledhetetlen) szerelme rózsaszentmártoni, Szentmártoni Rózsa. Gólját neki küldi. "vásnak helye nincs. Kiesett a Garamszentbenedek, bent maradt Rózsaszentmárton. Ez a gól kísértetiesen emlékeztet Olaf Johanson góljára, amelyet a derék játékvezető a Stockholm-Kirunai Vasasok-meccsen rúgott a 89. percben, megelégelve a fővárosiak arcpirító nagyképűségét. (l. Darvasi László: A portugálok, 33. o.)

A Karácsond-Kerecsend-mérkőzésen történt. Persze hogy nem ott, de ebben a bundában K. Dezső is benne volt (most is beleizzad, ha rágondol), nem akar kiteregetni. Kiteregetni, szégyenszemre, a bundát (már amennyit meghagytak belőle a molyok), szellőzzön, naftalinszag illan (bár régen volt, mégis bunda a bunda). A Karácsond már feljutott, a Kerecsend, ha kikap, és a Hangács megveri Vasboldogasszonyt (miért ne verné?), kiesik. Mármint a Kerecsend, érthető. A Kerecsend két jómódú játékosa (egyik vállalkozó, a másik ügyvéd) összead negyvenezer forintot. Meg láda sörök. Igen ám, de a Karácsond saját közönsége előtt nem akar kikapni - legyen éles a meccs, aztán majd a jegyzőkönyvbe azt írják, hogy nyert a Kerecsend. Úgyis csak az számít, a jegyzőkönyv (róla majd a j betűnél). A játék is csak azért van, hogy legyen mit írni beléje. A játék elszáll, a jegyzőkönyv megmarad. De akkor a bírót is be kell venni, igen. Az plusz húszezer, ezt a csapat dobja össze. K. Dezső mondaná, hogy ő akkor inkább nem bundázna, de beteszi az ezrest. Cseréknek kedvezmény. Küldöttség (ki más, mint K. Dezső, te vagy az intéző!), bemegy a bírói öltözőbe, és az igazolásokkal együtt odaadja a pénzt is, a jegyzőkönyvbe helyezve diszkréten, akárha előkelő étteremben fizetéskor. (Túl sokszor nem gyakorolta, a bundázást se, izgult is rendesen.) Húszezres még nem volt, a büfében váltották föl az összedobott pénzt két tízezresre, így elegáns. A bíró megérti, mit kell tennie, és hiba nélkül levezeti a meccset, melyen Karácsond, a papírformának megfelelően, gála- (és, mi tudjuk, bunda- és sör)meccsen négy-kettőre legyőzi a Kerecsendet. Akik minden mindegy alapon játszanak, hiszen tudják, a meccs, mikor még el se kezdődött, már eldőlt, a javukra. A karácsondi nézők megtapsolják őket is, szimpatikus csapat, kár értük. Inkább a hangácsiakat sajnálnák, akik majd a megyei lapból tudják meg... A bíró beírja az eredményt, fordítva, nyert a Kerecsend. A győzelmet a büfében együtt ünnepli a két (győztes) csapat. A bíró nem iszik a sörből, dehogy iszik! Vodkanarancsot kortyolgat - előbbit a vállalkozó, utóbbit az ügyvéd fizeti. Aztán fordítva. Mint az eredmény a jegyzőkönyvben. Másnap cseng K. Dezső telefonja - hol volt még a mobil! A bíró, mondja, baj van. Hangácsról eljöttek megnézni a meccset, kint álltak meg az autóval, onnan szurkoltak a Karácsondnak, nemhiába. Vitték az örömhírt Hangácsra: bent maradt a csapat! Bankett, mámoros éjszaka, falunap. Aztán a megyei újság híre, nyert a Kerecsend. A hangácsiak nem hittek a szemüknek. Hiszen a saját szemükkel látták! Újságíró persze nem volt kinn, a bíró vitte be a megyei szövetségbe a jegyzőkönyvet. A hangácsiak most is ott vannak, verik az asztalt. Most mi legyen?, a bíró kétségbeesett. Nemsokára nyugdíjas, de néhány évet még szeretne a pályán. K. Dezső nem idegeskedett. Írás beszél. Meg van írva. Nyertünk. Mit tudnak csinálni? Végül a bíró kimagyarázta magát - véletlenül fordítva írta be az eredményt. A góllövőket! Azokat is véletlenül? A szövetségben persze tudták, miről van szó, de a bírót - idős korára való tekintettel - nem tiltották el örökre; a tavaszi nyitómeccsen épp a Hangács-Vizsoly-meccset vezette - közmegelégedésre. A hangácsiak megnyugodtak, falunap prolongálva. A karácsondiak - és a bíró - visszaadták a pénzt, melyet a kerecsendiek, nagy búsultukban a kiesés felett, azonmód elittak. Sok pénz volt, azóta is isznak. És fociznak a megyenégyben, -ötben, -hatban. Mert soha többé nem bundáztak. Nem is lettek soha elsők, másodikok, de még harmadikok sem. (I. a becsület, III. a kerület!)

Játszanak, egyre lejjebb, a föld alá focizzák magukat, míg meg nem halnak.

Figyelmébe ajánljuk

A kávékapszula környezettudatos szemmel

  • Fizetett tartalom

A kávékapszula rendkívüli népszerűsége világszerte kétségtelen, ám a kényelmes és gyors kávézás mögött rejlő környezeti, gazdasági és társadalmi kérdések kevésbé kerülnek reflektorfénybe. Az alábbi írásunkban ezeket a fontos aspektusokat vizsgáljuk meg, hogy egy átfogó képet kapjunk a modern kávéfogyasztás egyik legmeghatározóbb trendjéről.

6 téma, ami ma már egyre kevésbé számít tabunak

  • Fizetett tartalom

A társadalom folyamatosan változik: átalakul, hogy milyen eszközöket használunk, hogy milyen elfoglaltságaink vannak a mindennapokban, hogy milyen tempóban éljük az életünket – és persze az is, hogy milyen témákat beszélünk meg nyíltan. Kétségtelen, hogy embere – és persze kultúrája – válogatja, mi számít tabunak és mi nem, de általánosságban azt láthatjuk, hogy a világ soha nem volt annyira nyitott és szabadelvű, mint ma.

Így válasszunk széket ülőmunkához

  • Fizetett tartalom

Az ülőmunka ugyan kényelmesnek tűnhet, viszont óriási terhet róhat az ízületeinkre és izmainkra is. Éppen ezért ajánlott egy valóban komfortos szék mellett dönteni, hogy még az igazán hosszú munkaórák után se fájjon a gerincünk vagy a derekunk. Hogyan érdemes széket választani az igényeinkhez mérten? Mutatjuk a pontos válaszokat!