Sajó László: Öt és feles

A futball ábécéje

(B mint bunda 2. - Történetek a megyeháromból 10.)

Egotrip

A Zengővárkony-Csönge-mérkőzésen történt.

Meg volt beszélve, nyer a Csönge, hogy ne essen ki - a hazaiaknak már mindegy volt. A zengővárkonyiak mindent elkövettek, hogy gólt kapjanak, de a csöngeiek rossz napot fogtak ki, nem tudtak gólt lőni. Nem és nem. Üres volt a kapu - mellé. Már a zengővárkonyi nézők is röhögtek - ők is benne voltak a bundában, meg voltak híva a mérkőzést követő bankettre. Szurkoltak is rendesen a vendégeknek, zengett-zúgott a Hajrá, Csönge!, mindhiába. A csöngeiek képtelenek voltak eltalálni a kaput; ha eltalálják, gól, mert a zengővárkonyi kapus, mintha ott se lett volna, ott se volt. De hiába ugrott el a labdák elől, eltalálták - nem úgy a kaput. Vészesen közeledett a mérkőzés vége, amikor kirúgáshoz készülődött a Zengővárkony. A kapus kigurította a jobb bekknek, és odaszólt neki: add vissza. A hátvéd engedelmesen hazaadott, a kapus pedig odébb sétált, hátat fordított, de azért visszanézett, begurul-e a labda. A zengővárkonyi nézők, játékosok, a csöngei csapat nézték, és visszafojtott lélegzetüket egy emberként kiengedve szinte befújták a labdát a gólvonalon túlra. Gól. G""""L!!! Egymást ölelgették a zengővárkonyiak (csak egy csöngei, W. Sándor jött el, de örült ő is; hogyne örült volna, hisz körülötte mindenki boldog volt; és hát nem is tudta, igazándiból mi történik, s egyáltalán, hol van), ölelgették egymást a hazai és a vendégjátékosok. Mindenki örült, de legjobban a kocsmáros - kezdődhetett a bankett. Csak Csólyospáloson szomorkodtak, másnap, amikor a Népsportból megtudták (amit azért szívük mélyén, rettegve bár, de sejtettek), hogy a Csönge bombameglepetésre legyőzte a toronyesélyes Zengővárkonyt. Csólyospálos a megyenégyben folytatta. Ilyen nincs, mondták Csólyospáloson, és igazuk volt. Olyan, hogy megyenégy, nincs. Ez talán vigasztalja őket.

A Garamszentbenedek-Zselyk-mérkőzésen történt.

Ahogy lenni szokott, mindkét csapatnak jó az iksz. Egy harmadik pedig (most a Rózsaszentmárton) tehetetlen: hiába nyer (mert nyer) Bucsuszentlászlón, elbúcsúzhat a megyeháromtól (Csólyospálos mellé, a vigaszágra). Dögunalom. Utolsó perc, már mindenki a bírót nézi, aki viszont nem nézi az óráját. És hosszabbít! Fújja már le, régen vége van!, mindkét csapat kérleli, ám a spori int. Tovább! Tíz perccel a rendes játékidőn túl közvetett szabadrúgást ítél a Zselyk javára. Szabadrúgás? Ezért? És miért közvetett? De hiába háborognak a garamszentbenedekiek, a bíró kiméri a sorfalat. De utána fújja le! A bíró sokat sejtetően mosolyog, jó, utána lefújom. Az egyik zselyki játékos legurítja, és még mielőtt a másik a kapu mögötti jegenyékre rúgná a labdát, a bíró iszonyatos erővel a léc alá vágja. Aztán középre mutat, majd a kijárat felé - lefújja a mérkőzést. Döbbent csend, aztán elszabadulnak az indulatok. A bíró az öltözőbe menekül, ahol megírja a jegyzőkönyvet. Gólszerző a gólpasszt adó zselyki játékos - a bíró a pálya tartozéka, nem tehet róla, hogy bepattant róla a labda. Mert épp arra járt. És olyan jól jött lábra. És mert első (s mint ilyen, utolsó és feledhetetlen) szerelme rózsaszentmártoni, Szentmártoni Rózsa. Gólját neki küldi. "vásnak helye nincs. Kiesett a Garamszentbenedek, bent maradt Rózsaszentmárton. Ez a gól kísértetiesen emlékeztet Olaf Johanson góljára, amelyet a derék játékvezető a Stockholm-Kirunai Vasasok-meccsen rúgott a 89. percben, megelégelve a fővárosiak arcpirító nagyképűségét. (l. Darvasi László: A portugálok, 33. o.)

A Karácsond-Kerecsend-mérkőzésen történt. Persze hogy nem ott, de ebben a bundában K. Dezső is benne volt (most is beleizzad, ha rágondol), nem akar kiteregetni. Kiteregetni, szégyenszemre, a bundát (már amennyit meghagytak belőle a molyok), szellőzzön, naftalinszag illan (bár régen volt, mégis bunda a bunda). A Karácsond már feljutott, a Kerecsend, ha kikap, és a Hangács megveri Vasboldogasszonyt (miért ne verné?), kiesik. Mármint a Kerecsend, érthető. A Kerecsend két jómódú játékosa (egyik vállalkozó, a másik ügyvéd) összead negyvenezer forintot. Meg láda sörök. Igen ám, de a Karácsond saját közönsége előtt nem akar kikapni - legyen éles a meccs, aztán majd a jegyzőkönyvbe azt írják, hogy nyert a Kerecsend. Úgyis csak az számít, a jegyzőkönyv (róla majd a j betűnél). A játék is csak azért van, hogy legyen mit írni beléje. A játék elszáll, a jegyzőkönyv megmarad. De akkor a bírót is be kell venni, igen. Az plusz húszezer, ezt a csapat dobja össze. K. Dezső mondaná, hogy ő akkor inkább nem bundázna, de beteszi az ezrest. Cseréknek kedvezmény. Küldöttség (ki más, mint K. Dezső, te vagy az intéző!), bemegy a bírói öltözőbe, és az igazolásokkal együtt odaadja a pénzt is, a jegyzőkönyvbe helyezve diszkréten, akárha előkelő étteremben fizetéskor. (Túl sokszor nem gyakorolta, a bundázást se, izgult is rendesen.) Húszezres még nem volt, a büfében váltották föl az összedobott pénzt két tízezresre, így elegáns. A bíró megérti, mit kell tennie, és hiba nélkül levezeti a meccset, melyen Karácsond, a papírformának megfelelően, gála- (és, mi tudjuk, bunda- és sör)meccsen négy-kettőre legyőzi a Kerecsendet. Akik minden mindegy alapon játszanak, hiszen tudják, a meccs, mikor még el se kezdődött, már eldőlt, a javukra. A karácsondi nézők megtapsolják őket is, szimpatikus csapat, kár értük. Inkább a hangácsiakat sajnálnák, akik majd a megyei lapból tudják meg... A bíró beírja az eredményt, fordítva, nyert a Kerecsend. A győzelmet a büfében együtt ünnepli a két (győztes) csapat. A bíró nem iszik a sörből, dehogy iszik! Vodkanarancsot kortyolgat - előbbit a vállalkozó, utóbbit az ügyvéd fizeti. Aztán fordítva. Mint az eredmény a jegyzőkönyvben. Másnap cseng K. Dezső telefonja - hol volt még a mobil! A bíró, mondja, baj van. Hangácsról eljöttek megnézni a meccset, kint álltak meg az autóval, onnan szurkoltak a Karácsondnak, nemhiába. Vitték az örömhírt Hangácsra: bent maradt a csapat! Bankett, mámoros éjszaka, falunap. Aztán a megyei újság híre, nyert a Kerecsend. A hangácsiak nem hittek a szemüknek. Hiszen a saját szemükkel látták! Újságíró persze nem volt kinn, a bíró vitte be a megyei szövetségbe a jegyzőkönyvet. A hangácsiak most is ott vannak, verik az asztalt. Most mi legyen?, a bíró kétségbeesett. Nemsokára nyugdíjas, de néhány évet még szeretne a pályán. K. Dezső nem idegeskedett. Írás beszél. Meg van írva. Nyertünk. Mit tudnak csinálni? Végül a bíró kimagyarázta magát - véletlenül fordítva írta be az eredményt. A góllövőket! Azokat is véletlenül? A szövetségben persze tudták, miről van szó, de a bírót - idős korára való tekintettel - nem tiltották el örökre; a tavaszi nyitómeccsen épp a Hangács-Vizsoly-meccset vezette - közmegelégedésre. A hangácsiak megnyugodtak, falunap prolongálva. A karácsondiak - és a bíró - visszaadták a pénzt, melyet a kerecsendiek, nagy búsultukban a kiesés felett, azonmód elittak. Sok pénz volt, azóta is isznak. És fociznak a megyenégyben, -ötben, -hatban. Mert soha többé nem bundáztak. Nem is lettek soha elsők, másodikok, de még harmadikok sem. (I. a becsület, III. a kerület!)

Játszanak, egyre lejjebb, a föld alá focizzák magukat, míg meg nem halnak.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."