Rijarijában (maradjunk ennél a névnél), még a faluegyesítés előtt, az alvégen volt egy kocsma, az Egy Szív. Ebben üldögélt Máté, és nézte a tévét. Mindig a sportadókat és mindig külföldi meccset. Beck's sört ivott, olykor Heinekent - a kedvéért hozatta a kocsmáros; magyar sört nem ivott (dehogynem, hisz ezek is magyarok voltak, mint minden más széles e világon, ugyebár, s tudta ezt Máté is). Hungárijában is volt egy kocsma, a felvégen, és mi más lett volna a neve, mint Egy Szív. Nem Másik Szív, nem ám - ha ők Egy Szív, akkor mi is! Ebben az Egy Szívben nézte a tévét (csak a sportadókat és csak magyar meccseket) és itta a magyar (Borsodi, Arany Ászok, ünnepnapon Kőbányai) söröket Tamás. Oda jártak a faluból - a Rijarijában lakók az Egy Szívbe, a Hungárijában lakók nem oda, dehogy, hanem önérzetesen az Egy Szívbe! Nézték a külföldi meccseket ott, a magyarokat itt. És hallgatták Mátét és Tamást, akik nem fogytak ki a történetekből. És ha mégis, meghallgatták századszor is ugyanazt a történetet, kicsit másképp.
Graziani, mondta Máté, és áhítattal hallgatták. A Torinóból igazolta a Róma. Máté nyakában most Wrexham-sál volt; otthon egy egész gyűjtemény (egy sál-Arsenal!, büszkélkedett Máté). Hol szerezte, nem tudta senki. Hisz ki se tette lábát a faluból; a kocsmából is csak zárórakor. Csak azt tudták, hogy a Rómának szurkol. A Rómát látni és meghalni, hallották egyszer suttogni a gyóntatófülkében (mert a kocsmán kívül még a templomba járt). És az hogy volt, a BEK-döntőben, a Liverpool ellen? A kérdés kétségkívül gonosz volt. Agostini belőtte. Később öngyilkos lett. Conti kihagyta. A Déli lelátó felé rúgta, fölé. Az Északi lelátó a laziósoké, mondta undorral vegyes megvetéssel. Graziani is kihagyta. Máté mindent tudott. Nem csak a Rómáról. Merseyside-ben három csapat van. A Liverpool, az Everton, ezt mindenki tudja. A harmadik? Meghúzta a sört, csak üvegből ivott. Tranmere Rovers FC. És mindenki szégyellte magát, hogy még ezt se tudja. Bochumban még ott van az SG Wattenscheid 09. Edinburgh-ben a Heart of Midlothian, vagyis a Hearts meg a Hibernian. A vörösök és a zöld-fehérek. Hallgatták a kocsmában, és tudták, hogy a sálgyűjteményében ezek a csapatok is ott vannak. Egyszer Schalke-sálat vett föl - Szalai miatt?, kérdezték tőle, nem kellett volna. Raúl miatt? Máté nem válaszolt, mert megsértődött az előző kérdésen. Aztán elárulta. Thon miatt. Tudjátok, ki volt Olaf Thon? Honnan tudták volna? Nyolcvannégyben UEFA-elődöntő, Nottingham Forest-Anderlecht 2-0. A visszavágón három-nullra nyert az Anderlecht. Bunda volt, a spanyol bírót megvették. Tíz év múlva meghalt autóbalesetben, Pamplona felé ment, az Osasuna-Realra, a bundapénzből vett autójával. Hallgatták, és nem kérdezték meg, honnan tudja. Máténak otthon nincs internete, tévéje - itt néz tévét, a kocsmában. Újságot nem olvas. Könyvet? Nem tudják. Egyedül él a sálgyűjteményével. A görögök, ha győznek, azt mondják: görögök vagyunk! Ha veszítenek: makedónok vagyunk! Mi meg magyarok vagyunk! De leginkább hunok!, nevetett, meghúzta a heinekenes üveget. Na, nézzük, kezdődik a Stourbridge-Biggleswade Town, FA-kupa.
Ezalatt Hungárijában az Egy Szívben a hungárijaiak a ZTE-Siófokot nézték, de inkább Tamást hallgatták. Gyuri bácsi szendvicset és perecet árult. "Itt a góllövőszendvics!" Akkor, valamikor nagyon régen, amikor tél volt a tél és foci a foci, 20 Ft volt a jegy, és rá volt írva: + 1 Ft az "Edzett Ifjúságért", az annyi mint 21 Ft. És kilencvenegyben, első forduló, Vác-Fradi 1-1, Vukovics sunyin ellőtt egy szabadrúgást, a sorfalat még rendezgették, Puhl megadta, aztán a középkezdésnél mégse, újrarúgatta, maradt az iksz. Egy kettősrangadón már négy-egyre ment a Vasas, amikor Müller Sanyi kapott egy akkora kötényt Törőtől, de akkorát, hogy utána szegény Müller lehajtott fejjel lézengett a pályán, öt-négyre nyert a Dózsa. És mesélt tovább Tamás az Egy Szívben, Máté az Egy Szívben, ittak és meccset néztek, ki-ki a magáét, a falu pedig hallgatta őket, ki-ki a magáét.
Egy verőfényes április negyedikén, amikor egyesült a két falu, az ünnepélyes alkalomból a falu közepén átadták a Két Szív kocsmát, ezzel is szimbolizálva az immár egy falusiak békés egymás mellett élését. Mely béke óhaj maradt; a kocsmába nem járt senki. Mondhatni, tüntetőleg. Ám az erre illetékesek bezárták a két Egy Szívet, az alvégen és a felvégen, mit volt mit tenni? A rijarijaiak és a hungárijaiak zúgolódva bár, és egymáshoz továbbra sem szólva betértek a Két Szívbe. A leleményes kocsmáros két tévét vett (Két Szívbe két tévét!). Az egyik sarokban, Máté körül, a rijarijaiak ültek, és nézték a külföldi meccseket a szemben levő tévén, mely alatt a hungárijaiak néztek a rijarijaiak fölötti tévén a magyar meccseket. Átnéztek egymás fölött. A hangot levették - csak Máté és Tamás történeteit hallgatták. Ez a békés egymás felett nézés még ma is tartana, ha nem jön a válogatott meccs. A sorsdöntő, legalábbis ezt mondták, megint. Most mi lesz? Máté nem hajlandó magyar meccset nézni, Tamás meg külföldit. A helyzetet megint a furfangos kocsmáros oldotta meg, kivitte az egyik tévét. Magyarország magyar. Gibraltár külföldi. Rijarijaiak, nézzétek a gibraltáriakat, hungárijaiak, nézzétek a magyarokat! Vagy ezt a tévét is kidobom, veletek együtt! Most már tudjuk, ezt kellett volna tennie. A két - volt - falu népe leült egymás mellé a, ha nem is szeretettel, de hittel, reménnyel teli Két Szívben. Máté is ott volt, és, dicséretére legyen mondva, otthon hagyta mind a gibraltári válogatott, mind pedig a Lincoln FC Gibraltár piros-fehér sálát. Nem is a tévét nézte, csak úgy maga elé bámult. Szótlanul ült, és hamarosan szótlan lett mindenki, aki éppen nem káromkodott. A meccs után a kocsmáros visszahozta a másik tévét, de már senki sem nézett meccset. Először csak magyart nem, aztán külföldit sem. Az egyik tévén az Animal Planet, a másikon a Spektrum ment, az idők végezetéig. Rijarijahungárija népe bezárkózott, kocsmába sem járt. Tamás átült Mátéhoz, aztán Máté Tamáshoz, ahogy illik. Így üldögéltek által, s ha nem is beszéltek egymással, de kártyáztak. Huszonegyeztek, zsíroztak. Már nagyon unták, ezért igen megörültek Árpádnak, lehet ultizni! Van sörük?, kérdezte Árpád vigyorogva, és kapott Beck's-et, Borsodit is. Árpád a magyarok, de legalábbis a megyehárom Gólokozója volt, ám mióta megszűntek a pályák, a meccsek, megszűnt a foci, azóta dologtalan, céltalan tekergeti biciklijét, legendás mályvaszínű svejcisapkája is immár a kerékpár nyergén fakul tovább.
És lett a kocsma neve immár véglegesen Három Szív.
Pingvinek, sakálok, oroszlánok, pókok, réti sasok, egyéb szárnyas repdesők és csúszómászók a két tévén, a faluban emberek, némán. 'k hárman ultiznak, nem beszélnek, ultiznak. Kint egy levélfoszlányt fúj a szél. A barátság, kedveseim, visszafojtott sírás, és ezzel zárom is soraim.
Rí a, rí a Hungária.
Köszönet Árpádnak, Máténak, Tamásnak.
