Szerkesztő
Erdélyről számos nagyszerű tudományos és irodalmi mű jelent meg, de a fércmunkák száma jóval több. Ez egyértelműen a trianoni trauma következménye, ami érthető okokból korlátozta és korlátozza ma is a józan ítélőképességet, s oly sok valótlanságot állít be megfellebbezhetetlennek és vitathatatlannak, hogy attól csak nagyobb lesz a zavar.
„Az előrehaladott frankománia erős rohamai közepette készítette filmjét” – írtuk a múlt héten Wes Anderson A Francia Kiadásának legjellemzőbb vonásáról, ami azonban sokkal inkább sajnálatos, mint örömteli fejlemény.
Az 1848-as szabadságharc után ál-Petőfik tűntek fel, az 1980-as években viszont egy ál-Fejes Endre, akit a rádió próbált meg lebuktatni.
Pár hete derült ki, hogy az állam 42 milliárd forintért vette át a Bélyegmúzeumot a Magyar Postától. Arról nem esett szó, hogy miért ennyiért és miért most, de arról sem, hogy a valóságban mi is az a Bélyegmúzeum, és milyen értéket képvisel.
„Angliában most egy David Essex nevű, jó megjelenésű énekesért rajonganak a tizenévesek. Előadásmódja élettel teli, stílusa könnyed. Természetesen még csak a lehetősége van meg annak, hogy igazi énekes legyen” – nyilatkozta 1973-ban Jimmy Miller a Magyar Ifjúságnak.
A közösségi oldalakon Baksa-Soós János halálhíréhez sokan csak annyit írtak: „elszállt egy hajó a szélben”, s ezzel akaratlanul is felkanyarodtak a képzőművész-performer emlékezetének már rég kijelölt útjára.
Jancsó Miklós születésének 100. évfordulóján, szeptember 27-én kezdődött a Freeszfe Egyesület Freeszemle című ötnapos fesztiválja, amely nem csak a rendező munkássága előtti tisztelgés volt, de a tavalyi egyetemfoglalók műveinek premierje is.
Így szokott rá Szabolcska Mihály a dohányzásra.
