NAPOZÓ melléklet – Kiállítás

Elszáll az Orion

Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938)

Kritika

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

A fókuszba helyezett 1925–1938 közötti időszakot szokás itt-ott a Horthy-éra békés időszakaként emlegetni, de a nagy hullámvasutazás helytállóbb lenne. A húszas évek közepén beindult gazdasági-kulturális felemelkedést a következő évtized elejének gazdasági válsága küldte a padlóra, hogy aztán a háborús készülődés nyomán újra emelkedő pályára kerülhessen. E meglehetősen ellentmondásos időszakot számtalan kutatás dolgozta fel, ám mivel a jelenlegi kormányzat hivatalos emlékezetpolitikájában valóságos aranykorként tekintenek a „nemzeti-konzervatív” évekre, még a legártatlanabb kiállítás esetében is felmerül a történelemhamisítás gyanúja. Különösen a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyarságkutató Intézet koprodukciója, a két évvel ezelőtti Magyar Világ 1938–1940 című kiállítás után, amely az 1938-as esztendővel a fókuszában konkrétan azt állította, hogy „a magyar lakosság jelentős része boldogan ünnepelte a békés területi revíziókat, nyíltan vállalta keresztény hitét és kultúráját”.

A mostani kiállításon nem hangoznak el efféle, finoman szólva is patetikus állítások. A Magyar Nemzeti Galéria nem Szent Istvánnal és a visszakapott Felvidékkel próbál lenyűgözni, hanem az Orion rádiókészülék emlékezetes logójával, a „nagyváros fényeivel”, vonzó démonaival és bűnös szenvedélyeivel, cigarettafüsttel és erotikával. A tárlat szerint az art deco inkább gondolkodásmódot és ízlést tükröz, és csak azután tekinthető művészeti irányzatnak, ha egyáltalán. Egyszerre modern, igényes, eredeti, és bár a hangsúly a látszaton, „a dekoráción” van, egyúttal a külsőségek – a fogyasztás és a felszínesség – művészi szintre emelésén is. Ennek szellemében „art decónak” tekinthető az áramvonalas autóban feszítő filmsztár éppúgy, mint a formatervezett újdonságokkal telepakolt modern lakás, ahol varázsszemű Orion (vagy inkább Telefunken) rádió a házioltár. Igaz, hogy ekkor Magyarországon a hivatalos politikában ugyancsak a külsőségeken volt a hangsúly, ám a díszmagyaros szemfényvesztés sem haladónak, sem modernnek nem volt mondható, inkább a múlt ködében bolyongó paródiának, amely gyanakvással tekint mindenre, mely összeköthető az urbánussal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.