NAPOZÓ melléklet – Kiállítás

Elszáll az Orion

Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938)

Kritika

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

A fókuszba helyezett 1925–1938 közötti időszakot szokás itt-ott a Horthy-éra békés időszakaként emlegetni, de a nagy hullámvasutazás helytállóbb lenne. A húszas évek közepén beindult gazdasági-kulturális felemelkedést a következő évtized elejének gazdasági válsága küldte a padlóra, hogy aztán a háborús készülődés nyomán újra emelkedő pályára kerülhessen. E meglehetősen ellentmondásos időszakot számtalan kutatás dolgozta fel, ám mivel a jelenlegi kormányzat hivatalos emlékezetpolitikájában valóságos aranykorként tekintenek a „nemzeti-konzervatív” évekre, még a legártatlanabb kiállítás esetében is felmerül a történelemhamisítás gyanúja. Különösen a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyarságkutató Intézet koprodukciója, a két évvel ezelőtti Magyar Világ 1938–1940 című kiállítás után, amely az 1938-as esztendővel a fókuszában konkrétan azt állította, hogy „a magyar lakosság jelentős része boldogan ünnepelte a békés területi revíziókat, nyíltan vállalta keresztény hitét és kultúráját”.

A mostani kiállításon nem hangoznak el efféle, finoman szólva is patetikus állítások. A Magyar Nemzeti Galéria nem Szent Istvánnal és a visszakapott Felvidékkel próbál lenyűgözni, hanem az Orion rádiókészülék emlékezetes logójával, a „nagyváros fényeivel”, vonzó démonaival és bűnös szenvedélyeivel, cigarettafüsttel és erotikával. A tárlat szerint az art deco inkább gondolkodásmódot és ízlést tükröz, és csak azután tekinthető művészeti irányzatnak, ha egyáltalán. Egyszerre modern, igényes, eredeti, és bár a hangsúly a látszaton, „a dekoráción” van, egyúttal a külsőségek – a fogyasztás és a felszínesség – művészi szintre emelésén is. Ennek szellemében „art decónak” tekinthető az áramvonalas autóban feszítő filmsztár éppúgy, mint a formatervezett újdonságokkal telepakolt modern lakás, ahol varázsszemű Orion (vagy inkább Telefunken) rádió a házioltár. Igaz, hogy ekkor Magyarországon a hivatalos politikában ugyancsak a külsőségeken volt a hangsúly, ám a díszmagyaros szemfényvesztés sem haladónak, sem modernnek nem volt mondható, inkább a múlt ködében bolyongó paródiának, amely gyanakvással tekint mindenre, mely összeköthető az urbánussal.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Dal a farkasoknak

Június 12-én Orbán Viktor exkluzív élő „interjút” adott Menczer Tamásnak a Harcosok Klubja tagjai számára a Fidesz békeharcáról. A miniszterelnök feltehetően úgy vélte, hogy saját online zászlóalja is gondban van, amikor az állandóan háborúban álló békekormány ideájának belső ellentmondását kell valahogyan feloldania azok számára, akiknek ebben a vakhit nem siet a segítségükre.