Ki volt Brian Jones?

Az eldobott kő

Zene

Az idén kétszer is fellépett a Rolling Stones a Hyde Parkban, már-már napra pontosan ugyanakkor, mint 53 évvel évvel ezelőtt. Ám a helyszínen és a július eleji időponton túl más összefüggést nehezen találnánk.

Mick Jagger akkor 26 éves volt, most 79; 1969-ben nem kértek belépőt, az idei alkalmakra kb. 180 ezer jegyet adtak el, a legolcsóbbat 85 fontért. De az eseményeket nem csak az életkori, illetve gazdasági okok miatt nem érdemes összehasonlítani, legalább ekkora különbség, hogy míg pár napja hatalmas bulik voltak Londonban, az 1969. július 5-i koncert apropója egy tragikus esemény, a korábbi gitáros, Brian Jones halála volt.

A frontember

Brian Jones holttestére 1969. július 3-án, hajnalban találtak rá háza úszómedencéjében, a halál okaként fulladást állapítottak meg, ezt később balesetre módosították. A boncolás szerint a gitáros mája és szíve jelentősen megnagyobbodott, vélhetően azért, mert a 27 éves fiatalember idült alkoholista volt. Már akkor felmerült – és azóta is időnként előkerül –, hogy Jones gyilkosság áldozata lett, de csak abban teljes az egyetértés, hogy ő volt az első olyan hatvanas évekbeli popsztár, aki belehalt a „rock and roll életformába”. És ennek is csak azután tulajdonítottak különös jelentőséget, hogy 1970-ben Jimi Hendrix és Janis Joplin, egy évvel később pedig Jim Morrison is meghalt.

Jones halálát még inkább tragikusabbá tette, hogy a zenész június elején jelentette be távozását a Rolling Stonesból „zenei nézeteltérésekre” hivatkozva. Ám nem kellett addiktológusnak lenni ahhoz, hogy a gitárosról készült utolsó fotók alapján bárki megállapítsa, hogy Jones súlyos függő volt. Különösen annak fényében tűnt ez nagyon szomorúnak, hogy pár évvel korábban még ő volt a Stones „arca”; az 1968 előtti zenekari fotókon általában a szőke, Sassoon-frizurás gitáros a központi alak, s aki csak lemezről hallotta az együttest (például Magyarországon), azt is gondolhatta, hogy a markáns arcú, mégis „angyali” Jones a frontember. Aki rá­adásul a hatvanas évek első feminin férfisztárja volt, mivel „példaképére”, Françoise Hardy francia énekesnőre akart hasonlítani. De nemcsak ettől volt extravagáns az öltözködésben: az egyik róla készült képen amerikai zászló mintájú ingben, vállán hatalmas puskával látható, máskor SS-egyenruhába öltözve tapos szét egy játék babát. (Még csak nem is polgárpukkasztásból: meg volt győződve arról, hogy hosszú haja miatt nevetség tárgyává teszi a nácikat és a fegyvermániásokat.) Jones előtérbe helyezése azonban az évek múlásával egyre inkább csak a fotósok, magazinszerkesztők döntésén alapult, miközben Jones „igaziból is” a Rolling Stones vezetőjének tartotta magát, és nem is minden ok nélkül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.