Mick Jagger akkor 26 éves volt, most 79; 1969-ben nem kértek belépőt, az idei alkalmakra kb. 180 ezer jegyet adtak el, a legolcsóbbat 85 fontért. De az eseményeket nem csak az életkori, illetve gazdasági okok miatt nem érdemes összehasonlítani, legalább ekkora különbség, hogy míg pár napja hatalmas bulik voltak Londonban, az 1969. július 5-i koncert apropója egy tragikus esemény, a korábbi gitáros, Brian Jones halála volt.
A frontember
Brian Jones holttestére 1969. július 3-án, hajnalban találtak rá háza úszómedencéjében, a halál okaként fulladást állapítottak meg, ezt később balesetre módosították. A boncolás szerint a gitáros mája és szíve jelentősen megnagyobbodott, vélhetően azért, mert a 27 éves fiatalember idült alkoholista volt. Már akkor felmerült – és azóta is időnként előkerül –, hogy Jones gyilkosság áldozata lett, de csak abban teljes az egyetértés, hogy ő volt az első olyan hatvanas évekbeli popsztár, aki belehalt a „rock and roll életformába”. És ennek is csak azután tulajdonítottak különös jelentőséget, hogy 1970-ben Jimi Hendrix és Janis Joplin, egy évvel később pedig Jim Morrison is meghalt.
Jones halálát még inkább tragikusabbá tette, hogy a zenész június elején jelentette be távozását a Rolling Stonesból „zenei nézeteltérésekre” hivatkozva. Ám nem kellett addiktológusnak lenni ahhoz, hogy a gitárosról készült utolsó fotók alapján bárki megállapítsa, hogy Jones súlyos függő volt. Különösen annak fényében tűnt ez nagyon szomorúnak, hogy pár évvel korábban még ő volt a Stones „arca”; az 1968 előtti zenekari fotókon általában a szőke, Sassoon-frizurás gitáros a központi alak, s aki csak lemezről hallotta az együttest (például Magyarországon), azt is gondolhatta, hogy a markáns arcú, mégis „angyali” Jones a frontember. Aki ráadásul a hatvanas évek első feminin férfisztárja volt, mivel „példaképére”, Françoise Hardy francia énekesnőre akart hasonlítani. De nemcsak ettől volt extravagáns az öltözködésben: az egyik róla készült képen amerikai zászló mintájú ingben, vállán hatalmas puskával látható, máskor SS-egyenruhába öltözve tapos szét egy játék babát. (Még csak nem is polgárpukkasztásból: meg volt győződve arról, hogy hosszú haja miatt nevetség tárgyává teszi a nácikat és a fegyvermániásokat.) Jones előtérbe helyezése azonban az évek múlásával egyre inkább csak a fotósok, magazinszerkesztők döntésén alapult, miközben Jones „igaziból is” a Rolling Stones vezetőjének tartotta magát, és nem is minden ok nélkül.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
