Ki volt Brian Jones?

Az eldobott kő

Zene

Az idén kétszer is fellépett a Rolling Stones a Hyde Parkban, már-már napra pontosan ugyanakkor, mint 53 évvel évvel ezelőtt. Ám a helyszínen és a július eleji időponton túl más összefüggést nehezen találnánk.

Mick Jagger akkor 26 éves volt, most 79; 1969-ben nem kértek belépőt, az idei alkalmakra kb. 180 ezer jegyet adtak el, a legolcsóbbat 85 fontért. De az eseményeket nem csak az életkori, illetve gazdasági okok miatt nem érdemes összehasonlítani, legalább ekkora különbség, hogy míg pár napja hatalmas bulik voltak Londonban, az 1969. július 5-i koncert apropója egy tragikus esemény, a korábbi gitáros, Brian Jones halála volt.

A frontember

Brian Jones holttestére 1969. július 3-án, hajnalban találtak rá háza úszómedencéjében, a halál okaként fulladást állapítottak meg, ezt később balesetre módosították. A boncolás szerint a gitáros mája és szíve jelentősen megnagyobbodott, vélhetően azért, mert a 27 éves fiatalember idült alkoholista volt. Már akkor felmerült – és azóta is időnként előkerül –, hogy Jones gyilkosság áldozata lett, de csak abban teljes az egyetértés, hogy ő volt az első olyan hatvanas évekbeli popsztár, aki belehalt a „rock and roll életformába”. És ennek is csak azután tulajdonítottak különös jelentőséget, hogy 1970-ben Jimi Hendrix és Janis Joplin, egy évvel később pedig Jim Morrison is meghalt.

Jones halálát még inkább tragikusabbá tette, hogy a zenész június elején jelentette be távozását a Rolling Stonesból „zenei nézeteltérésekre” hivatkozva. Ám nem kellett addiktológusnak lenni ahhoz, hogy a gitárosról készült utolsó fotók alapján bárki megállapítsa, hogy Jones súlyos függő volt. Különösen annak fényében tűnt ez nagyon szomorúnak, hogy pár évvel korábban még ő volt a Stones „arca”; az 1968 előtti zenekari fotókon általában a szőke, Sassoon-frizurás gitáros a központi alak, s aki csak lemezről hallotta az együttest (például Magyarországon), azt is gondolhatta, hogy a markáns arcú, mégis „angyali” Jones a frontember. Aki rá­adásul a hatvanas évek első feminin férfisztárja volt, mivel „példaképére”, Françoise Hardy francia énekesnőre akart hasonlítani. De nemcsak ettől volt extravagáns az öltözködésben: az egyik róla készült képen amerikai zászló mintájú ingben, vállán hatalmas puskával látható, máskor SS-egyenruhába öltözve tapos szét egy játék babát. (Még csak nem is polgárpukkasztásból: meg volt győződve arról, hogy hosszú haja miatt nevetség tárgyává teszi a nácikat és a fegyvermániásokat.) Jones előtérbe helyezése azonban az évek múlásával egyre inkább csak a fotósok, magazinszerkesztők döntésén alapult, miközben Jones „igaziból is” a Rolling Stones vezetőjének tartotta magát, és nem is minden ok nélkül.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.