Csótányok a színpadon

Rolling Stones: Live at El Mocambo

A Rolling Stonest a hetvenes évek közepe óta nevezik a „világ legjobb rock and roll zenekarának”, de alig emlékszik valaki arra, hogy azokat az éveket az akkori rajongók inkább gyászkorszaknak nevezték.

Különösen 1976-ot, amikor Mick Taylor gitáros távozása után megjelent a zenekar új albuma, a Black and Blue, amelyen a világ legjobb rock and rollja helyett paródiába hajló tobzódás hallható a kor divatos stílusainak – főleg funky és reggae – felhasználásával. A produkcióról mindent elárul, hogy az album húzószámának azt a szirupos Fool to Cryt szánták, amellyel a három évvel korábbi – ugyancsak agyoncikizett – Angie sikerét próbálták megismételni.

Noha a lemez kapcsán nem sok értelme lett volna „a világ legjobb rock and roll zenekara” szlogennek, annál inkább a Stones ugyanekkor zajló világturnéja kapcsán. De az akkoriban még szokatlan stadionkoncert-sorozat kizárólag üzleti alapon működött, konkrétan azt a ma is virágzó szolgáltatást kínálta, hogy a világon bárhol látni lehessen Mick Jaggert – 70–80 méter távolságból. Nem véletlen, hogy az ekkor születő ellen-ellenkultúra, vagyis a punk épp ezt az üzletszerű eltávolodást tette gúnyolódásai céltáblájával, s a régi hősök így válhattak nyálcsorgató vénemberekké, a „rock dinoszauruszaivá” – alig harmincévesen. Aki a hetvenes évek végén nem akarta, hogy bedarálja a divat, az nagy ívben elkerülte a Rolling Stones (Pink Floyd, Led Zeppelin stb.) egyre inkább „lakossági” jelleget öltő koncertjeit, és a kis klubokban keresett magának új kedvencet.

Jellemző, hogy 1977-ben, amikor olyan albumok jelentek meg, mint a Sex Pistolstól a Never Mind the Bollocks…, a Kraftwerktől a Trans-Europe Express, az első Clash, Damned, Talking Heads stb., a Rolling Stones Love You Live címmel dupla koncertlemezt adott ki, amelyen főleg az 1975–1976-os turné felvételeiből válogattak. Ám hogy ne mondhassa senki, hogy a világ legjobb rock and roll zenekara nem hallja az idők szavát, a második lemez A oldalára olyan dalok kerültek, amelyeket a 300 férőhelyes torontói El Mocambo klubban tartott „titkos” koncerteken rögzítettek 1977. március 4-én és 5-én. A Mannish Boy, a Crackin’ Up, a Little Red Rooster és az Around and Around egytől egyig feldolgozás és a Stones korai blues/rock and roll korszakát idézi, és állítólag azért játszották el, hogy ne legyen túlzottan egyhangú a készülő koncertlemez. (Később Mick Jagger már úgy nyilatkozott, hogy zavarta őket, hogy nincs kapcsolatuk a közönséggel, és ezért mentek Torontóba.)