- ts -

Olyan az egész, mint egy olasz politikai krimi a múlt század hetvenes éveiből, meggyilkolt oknyomozó újságíró, nehezített körülmények között mozgó igazságszolgáltatás, lebukó és feltörekvő politikusok, maffia, vér. De pont a kiontott vér az, ami bizonyosan igazi benne. Utánanéztünk, hol tart Szlovákiában a Kuciak-gyilkosság felgöngyölítése.

Rakka 200 ezres város az Eufrátesz partján, Szíria északi részén, bő 150 kilométernyire a kétmilliós Aleppótól, földünk egyik legrégebb óta lakott nagyvárosától.

Cudar valami volt az ún. cseh­szlovák új hullám, nem is csak az volt a baj vele, hogy viszonylag rövid úton kinyírták, hanem az is, hogy túlélt.

"Sarki válogatás" címen Grönlandról, az Arktiszról, geopolitikáról és még sok másról is szólnak a Verzió dokumentumfilmjei.

Nagy korszakát éli Alfonso Cuarón, már ott tartunk, hogy a Gravitáció a 21. század Űrodisszeája, s most itt ez a csúcskategóriás sorozat is a NBC-től, mi jöhet még?

Ők azok, akik először szállnak ki a kártyapartiból, de csak a széküket adják át valami nagy reményekkel és még nagyobb pénztárcával érkező kellemetlen idegennek, maguk ott maradnak az asztal mellett, látszólag a játékot figyelve, alkalmasint állandó készültségben, hogy valamelyik küzdő frissítőt hozasson velük, vagy elhajtsa őket beváltani némi zsetont - őslakosnak lenni minden mai tudásunk szerint: elveszett állapot.

A döntő tizenegyes következik a Linköping Arénában; ha Janni Arnth belövi, mindennek vége: bombameglepetés születik. És ilyet én még nem láttam ennyire kiélezett helyzetben: a dán nő arcán derűs, laza mosollyal lép a büntetőponthoz. A bűbájos gyilkos. A női labdarúgás még mindig ott tart, ahol két éve a szupersikeres világbajnokságon elköszöntünk tőle: a legitimációjáért küzd. S még mindig nyerésre áll.