Európai körkép

Franciaország

  • - ts -
  • Antal Dániel
  • B. Simon Krisztián
  • - mzs -
  • 2019. június 30.

Külpol

Franciaországban valamennyi versengő erő arról beszélt, hogy Macron változtatta át a személyéről és politikájáról szóló népszavazássá az EP-választást. Kérdés, hogy így volt-e. Macron az utolsó hetekben valóban erőteljesen beszállt a kampányba, mondván, ennek a szavazásnak az Európa-pártiak és az Európa-ellenesek, a progresszívek és a nacionalisták között kell döntenie. Ugyanakkor Marine Le Penék sokkal egyértelműbben fogalmaztak: „Szavazz Macron ellen!”

Vereség-e az eredmény Macronnak? Pártja, a La République en marche (LRM – A Köztársaság Lendületben) 2017-ben, az elnökválasztás első fordulójában 24 százalékot ért el. Most 22,4 százalékot. Ahogy François Bayrou, a Macron-lista másik szereplője mondta: 25 év óta egyetlen kivétellel sohasem szerepeltek ilyen jól a hatalmon lévő erők. Le Pen Rassemblement National-ja (RN – Nemzeti Tömörülés) viszont 23,3 százalékkal, 2 százalékponttal kevesebb szavazattal győzött, mint amennyit két éve az első fordulóban kapott (és a 2014-es EP-választási eredményétől is elmaradt).

Macron bukását már csak azért is nehéz belelátni az eredménybe, mert az előzetes közvélemény-kutatások szerint a potenciális szocialista szavazók 37 százaléka mondta, hogy hajlandó átszavazni az LRM listájára, ha ezzel megakadályozza az RN győzelmét (a Köztársaságiak szavazóinál ez az arány 19 százalék volt).

Földrengésszerű az a változás, amely a francia politikai palettán végbement, pontosabban folytatódott: a két párt, amely 50 éven át felváltva gyakorolta a hatalmat – az egykori Sarkozy-párt, a Les Républicains (LR – Köztársaságiak, 8,5 százalék) és a Parti Socialiste (PS – Szocialista Párt, 6,2 százalék) – súlyos kudarcot vallott a választáson. A szocialistáknál az se volt biztos, hogy átlépik az 5 százalékos küszöböt.

Az LR, amelynek listavezetője helytelenítette Orbán felfüggesztését az Európai Néppártban, és egyetért vele a migráció és a határvédelem ügyében, valószínűleg szem elől tévesztette, hogy a franciák a négy nagy kérdés közül, amelyről szerintük az EP-választás szól, az utolsó helyre sorolták a migráció problémáját.

Ezzel szemben a zöldek (Europe écologie – Les Verts, EELV), akiket előzetesen 8–9 százalékra mértek, 13,5 százalékot értek el. Nem véletlen, hogy a radikális baloldali párt, a Jean-Luc Mélenchon-féle La France insoumise (LFI – A Lázadó Franciaország, 6,3 százalék) és a szocialisták már a választás éjszakáján rávetették magukat a zöldekre: a baloldal széttagoltsága volt a vereség oka, mondták, és holnaptól az újraegyesítés a feladat. A zöldeknek azonban, akik messzemenően EU-pártiak, az uniós intézmények továbbfejlesztését akarják, és többnyire a fiatal szavazókat vitték az urnákhoz, eszükben sincs az avíttas szocialistákkal és a baloldali demagógokkal összeállni.

Ami Marine Le Pent és a pártját illeti: nem lesz könnyű dolguk az EP szélsőjobboldalán. Oroszbarátságuk miatt a finn, a svéd, a dán szélsőjobb már korábban megvonta tőlük a bizalmat, Orbán Viktor pedig látványosan távolságot tartott tőlük. Le Pen szerint azonban a magyar miniszterelnök tárt karokkal fogadja majd őt, ha létrejön az a nagy nacionalista csoport, amely „megvédi Orbánt az európai szankcióktól”. (- mzs –)

 

Hollandia, Nagy-Britannia

A föderális múlttal rendelkező, teljesen arányos parlamenti rendszerrel választó Hollandiában hagyományosan körülbelül 10, hasonló erejű párt szokott mandátumot szerezni, ezért a pontos végeredmény nehezen jósolható meg – most is kevesen találták el. Az egyes pártoknak eltérő a tartományi szintű támogatottsága, de három évtizede stabilan 40-40-20 százalékos arányban oszlanak el a szavazatok a bal- és jobboldali, illetve populista tábor között.

A baloldalon folytatódott a GroenLinks zöld párt erősödése; de annak köszönhetően, hogy az EP szocialista frakciójának csúcsjelöltje a holland Frans Timmermans lett, várakozáson felüli teljesítménnyel (18,9 százalék) a kilencvenes évek meghatározó pártja, a Munkáspárt nyerte a választást. A jobboldal vezetője több mint tíz éve Mark Rutte miniszterelnök, akinek a pártja az EP-ben a liberális pártcsaládba tartozik. A VVD ismét a legnagyobb jobboldali párt lett 14,6 százalékkal. A populista táborban a tartományi választásokhoz hasonlóan a Fórum a Demokráciáért Párt gyakorlatilag most is elhódította Orbán Viktor régi jó barátjának, Geert Wildersnek a szavazóit, aki így nulla megszerzett mandátummal, az állatvédők pártja mögött ért célba. A váltás magyarázata a megunt Wildersnél tehetségesebb, jóképűbb, izgalmasabb Thierry Baudet, aki új színfoltként alternatívát kínált a klímaváltozás elleni küzdelem nemzeti egységfrontjával szemben a klímaváltozás tagadóinak, azonban egy mérsékelten EU-szkeptikus egykori EP-képviselőt állított listája élére.

Nagy-Britanniában a helyzet izgalmasabb volt, mivel itt a két nagy párt Brexit-töketlenkedése miatt elfogyott a választói türelem. A Brexitet végrehajtani képtelen Konzervatívok, és az euroszkeptikus kommunisták túszává vált Munkáspárt is összeomlott, és felgyorsult az ország teljes dezintegrációja.

Észak-Írországban a két kibékíthetetlen ellentétben lévő párt, a kérlelhetetlen unionista DUP és a Sinn Féin fej fej melletti küzdelméből a demográfiai folyamatoknak megfelelően először került hajszállal az első helyre az ír nacionalista párt. A harmadik helyre az elmúlt húsz évben csigalassúsággal erősödő liberális Alliance futott be, ők a Brexit és az Egyesült Királyság egyben tartása szempontjából is fontos szereplők lehetnek. Ezzel együtt az EP-választás előtt készült kutatások szerint jelenleg kétharmados az ír sziget egyesítésének támogatottsága. Ha népszavazást írnának ki a kérdésben, Észak-Írország valószínűleg elhagyná az Egyesült Királyságot.

Skóciában a várakozásoknak megfelelően győztek a baloldali-szeparatista skót nacionalisták, tovább erősítve meghatározó szerepüket az országrészben. Az unionista-euroszkeptikus szavazatokat Nigel Farage Brexit Pártja gyűjtötte be. Az országos politika szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy a Munkáspárt nulla mandátummal zárt Skóciában, amelynek elhódítása nélkül szinte biztosan képtelen lenne újra kormányra kerülni Londonban.

Angliában és Walesben az egyszavas programmal induló Farage-párt szerzett relatív többséget, maga mögé állítva a Konzervatív Párt szavazóinak többségét és a munkáspártiak kis részét. Angliában a második helyet a Munkáspártból kiváló szocdemekkel erősítő Liberális Demokraták szerezték meg; Walesben pedig az eddig integratív és karizmatikus vezető hiányával küzdő függetlenség párti Plaid Cymru gyűjtötte be a maradáspárti szavazatok jelentős hányadát, 22,4 százalékos eredményével váratlan lendületet adva az Egyesült Királyság teljes szétesésének.

Az egész királyságban jól szerepeltek a zöldek, az ír, skót és walesi EU-párti szeparatistákkal együtt járulva hozzá az európai zöld frakció erősödéséhez. Sok régióban megverték a Konzervatívokat, akik 1832 óta nem szerepeltek ilyen rosszul választáson. Theresa May a szavazás másnapján be is jelentette a lemondását. A Munkáspárt vezetője, Jeremy Corbyn egy elbukott nemzeti, két elbukott önkormányzati és egy elbukott EP-választás után előre hozott választások kiírását kezdte követelni annak ellenére, hogy Észak-Írországban és Skóciában mandátumhoz se jutott, Angliában és Walesben pedig a bronzzal vigasztalódhat.

Bár a toryk szétesése és a Brexit Párt győzelme borítékolható volt, a Munkáspárt harmadik helye váratlan fejlemény, ami nem várt módon változtatta meg az EP összetételét. Az EPP-nek sok vesztenivalója nem volt – a Konzervatívok korábbi kilépése miatt egyetlen, most elbukott mandátuma volt Észak-Írországban –, a szocialisták viszont a britek bennmaradása esetén jelentős mandátumtöbbletre számítottak a szigetországból. Ezek a mandátumok most inkább a liberális és a zöld frakciókat fogják erősíteni. (Antal Dániel)

Csehország, Szlovákia

Ahhoz képest, hogy Csehországban az elmúlt hetekben több tömegtüntetés is volt a kormány, közelebbről Andrej Babiš kormányfő ellen, az EP-választásokon túl sok érdekes nem történt. A Vencel térre kivonuló 70 ezer tüntető képe és ténye oly megrázó innen Budapestről nézve, hogy utána már smafunak tűnik, hogy a kisebbik kormánypárt, a rendszerváltozás utáni cseh történelem kalandos múltú szocdemjei kihullottak az EP-ből; de akár az is, hogy nagyobbik társuk a kormányon, Babiš ANO-ja 21,18 százalékot szerezve a maga 6 mandátumával lett az első. A szélsőséges Nakamura-féle SPD 2 befutója semmiség az ANO kínos sikere mellett. Rosszabb hír, hogy a másik rendszerváltó párt, az ODS jön fel, mint a talajvíz (14,54 százalék, 4 képviselői hely), mert ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy régóta nem mozdul ott semmi: Václav Klaus és Miloš Zeman sötét árnya szemernyit sem oszlott el Prága felől – Klaust mára konkrétan a fia pótolja.

Európaiságból példát – mint már annyiszor az elmúlt években – most is a napfényes Szlovákia mutatott, s még csak nem is szűkebb régiójának, de az egész kontinensnek. Természetesen nem Marián Kotleba harmadik helyen Európába masírozó 2 derék nácijára gondolunk, még csak nem is a szavazóikat megátalkodott módon cserbenhagyó magyar nemzetiségi pártokra (a képviseletükre számot tartók helyett a Híd Robert Ficót, az MKP Orbán Viktort választotta – rajta is vesztettek), hanem arra, hogy e kraválok közepette is zavartalanul folyik az ország ficótlanítása. Az első – 20,1 százalékkal – a szinte múlt nélküli, ám totál liberális Progresszív Szlovákiáért–Együtt szövetség lett, tulajdonképpen ugyanúgy, mint a márciusi elnökválasztáson. (ts)

Németország, Ausztria

Németországban súlyos veszteségeket szenvedtek a néppártok. A kereszténydemokrata CDU új elnöke, Annegret Kramp-Karrenbauer ősszel azt ígérte, 40 százalékra tornássza fel az Angela Merkelbe belefásult pártja támogatottságát – ehhez képest mindössze 29-re futotta (ha a bajor testvérpártot is beleszámítjuk). A pártelnök első felindulásában a Rezo nevű youtubert hibáztatta, aki pár nappal a választás előtt jelentetett meg egy videót, s abban arra buzdította nézőit, ne szavazzanak a politikailag csődöt mondott CDU–SPD kormánykoalíció tagjaira. Őszintébb pillanatában Kramp-Karrenbauer arról beszélt, pártja nem volt képes elég meggyőzően kommunikálni céljait – de nem segítettek a párton és a kormánykoalíción belüli konfliktusok sem. Rég­óta szenved a választók elvándorlásától a szocdem SPD – de a 11,5 százalékpontos csökkenés a 2014-es eredményhez képest így is sokkolta a pártot, ezért Andrea Nahles elnök úgy döntött, előre hozza a szeptemberre tervezett frakcióvezető-választást.

A németországi választás nyertesei a helyi sajtó szerint egyértelműen a Zöldek, akik 20 százalékot meghaladó eredménnyel értek fel a második helyre. Wolfgang Merkel politológus szerint ez leginkább a környezetvédelmi témák jelenlegi népszerűségének köszönhető – a Németországban is erős Fridays for Future klímademonstrációk sok fiatalt tereltek a Zöldek felé. Yascha Mounk, a Harvard sztárpolitológusa persze óva int: a Zöldek sikere nem azt jelenti, hogy visszatért a társadalom demokráciába vetett hite, sokkal valószínűbb, hogy a szociáldemokraták szavazói zöldülnek – a két pártnak pedig együtt 38 mandátuma volt 2014-ben. Most már csak 36 lesz.

Bejutási küszöb hiányában a 96 mandátummal rendelkező Németországban 1 százalék körüli eredménnyel is EP-mandátumot lehet szerezni. Így került be legutóbb a Die Partei (A Párt) nevű viccpárt, amely idei 2,4 százalékos eredményének köszönhetően 2 képviselővel is jelentkezik. De képviselteti magát pár további, az országos politikában jelentéktelen párt is: az Állatvédő Párt, a Kalózok, a Német Család Párt és a páneurópai Volt Európa mozgalom helyi lerakata. A Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) névre hallgató nácik kiestek, a szélsőjobboldali AfD viszont szerény 11 százalékkal is 4 pluszmandátumot szerzett 2014-es eredményéhez képest.

Ausztriában a választók bizalmat szavaztak az Ibiza-botrányba belebukott volt alkancellárnak, Heinz-Christian Strachénak. Pártja, az FPÖ alig veszített támogatásából (17,2 százalékon zárt), ezen kívül az osztrák választásokon alkalmazott elsőbbségi szavazat intézményének köszönhetően a lista 42. helyéről befutó pozícióba ugorhat Strache is – közel 40 ezer osztrák szavazó kifejezetten kérte, hogy az exalkancellár képviselje Brüsszelben. Hogy él-e a lehetőséggel, azt lapzártánkkor még nem tudni. Sok más európai országhoz hasonlóan Ausztriában is a konzervatívok voltak a legerősebbek: Sebastian Kurz, a napokban lemondatott kancellár pártja 35 százalékot kapott – ami jó jel számára az előre hozott országgyűlési választások előtt. (B. Simon Krisztián)

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.