VERZIÓ 16

Csupa arany

Ostrom alatt

  • - ts -
  • 2019. december 7.

Mikrofilm

Körmöcről aranyat, Selmecről ezüstöt hozatott a magyar, ha úgy szottyant a kedve bármikor a történelem valamiért boldognak tűnő szakaszában.

Körmöcbányán már 1335-ben is aranypénzt vertek, s máig megmaradt a helyi aranykincs legendája, még inkább annak mágikus vonzereje. Rendszerek jöttek-mentek, mindenkinek az aranyra vásott a foga, a komcsik sem voltak egy szikrányival sem különbek, csak nem értettek annyira a dologhoz, meg elég pénzük sem volt rá, 1972-ben az utolsó körmöci bánya is bezárt, de 1983 áprilisában már így ír a pozsonyi Új Szó: Rövidesen megnyitják a Banská Bystrica melletti Malachovban (miszerint Malakóperesény) hazánk (ti. Szlovákia) első higanyércbányáját. Ezen a helyen már a 14. században is kiemelték a higanyt, hogy aranyat nyerjenek a Banská Bystrica és Kremnica körzetében bányászott ércekből. Később a kifejtést az elavult feldolgozás miatt megszüntették, most korszerű technológiával újrakezdik.

Ha nem lenne világos, derék komancs barátaink az úgynevezett ciános technológiáról beszélnek – amelyet viszont azóta sem sikerült betiltani Szlovákiában. 2006-ban az éppen aktuális Fico-kormány hozott bizonyos látszatintézkedéseket, de a teljes körű betiltástól azok nagyon messze voltak. Ma is ott tartunk, hogy környezetvédők, a világörökségi rangra pályázó gyönyörű kisváros lakói, önkormányzata, gyakorlatilag minden helyi erő azért küzd, hogy megálljt parancsoljon a nagy nemzetközi bányavállalatok életveszélyes és tájromboló machinációinak. E küzdelem legutóbbi hét esztendejének szenteli figyelmét Zuzana Piussi és Vít Janeček drámai fordulatokat sem nélkülöző filmje, mely mi másról is szólhatna, mint a sebzett táj sebzett lakóinak kiállásáról, és a reményről, illetve a hatalmi kapzsiságról, Dávid és Góliát harcáról. S hogy mekkora ennek a filmnek, illetve ennek a történetnek a tétje, azt pont nekünk aligha kell elmagyarázni. Hiszen még jól emlékszünk a 2000-es tiszai ciánkatasztrófára. Nos, valami gikszer esetén a Garamon körülbelül fél óra alatt érné el a Dunát a cián, s a Körmöcnél tárolt készletek egytizede is simán hazavágná az egészet.

Vetítik november 13-án, 20.00-kor a Kino nagytermében, illetve 15-én, 15.45-kor a Toldi kistermében

 

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”