Nekrológ

Az amerikai srác

Peter Fonda (1940–2019)

  • - ts -
  • 2019. szeptember 22.

Mikrofilm

Verge Likens visszatért a kisvárosba, ahol egy helyi kiskirály évekkel ezelőtt meggyilkolta az apját. Úgy tesz, mintha minden rendben lenne, sokáig volt távol, alig páran ismerik már, ők persze összesúgnak a háta mögött, biztos azért jött haza, hogy bosszút álljon.

Verge Likens visszatért a kisvárosba, ahol egy helyi kiskirály évekkel ezelőtt meggyilkolta az apját. Úgy tesz, mintha minden rendben lenne, sokáig volt távol, alig páran ismerik már, ők persze összesúgnak a háta mögött, biztos azért jött haza, hogy bosszút álljon. De csak adja a jófiút, míg elvolt, egy szakmát is kitanult, figaró lett, jut is egy segédi állás neki a városka egyetlen fodrászműhelyében. A seriff is rajta tartja a szemét, vigyázz magadra, fiam, mert ha történik valami, tudjuk, hol keressünk. A tévéfilm fekete-fehér, minden egyes szereplő az ötvenes évek vidéki Amerikájának tipikus fazonja, egy rakás mívesen kidolgozott tanulmányfej, művészi miniatúra. Minden lenyalt frizura, minden cejgnadrág a helyén van; Alfred Hitchcock bemutatja: magát az Egyesült Államokat. Ám egyszer aztán Verge Likens azt mondja szegény bárgyú testvérének: I want him to know my name when I kill him, Wilford. A borbélynál pedig egymásnak adják a kilincset a kuncsaftok, hamar híre ment, hogy az új fiú milyen ügyesen borotvál… S benyit végre az is, akit már mióta várunk. Verge alaposan kirázza a köténykét, amit a kuncsaft nyakába köt, leporolja a szék párnáját, s hosszan, nagy szakértelemmel keveri a pemzlijével keményre a borotvaszappan habját. S mit csinál a fodrász meg a páciense üzem közben? Elcsevegnek. Hallom, fiam, hogy milyen jól dolgozol, hogy fellendítetted az öreg hogyishívják üzletét. Mi is a neved? A borotva könnyen siklik a szépen bekent dupla tokán. S Verge belekezd a messze földön tanultak részletes előadásába, színtiszta anatómia, itt az idegekkel sűrűn átszőtt részek vannak, emitt a nyaki verőér, amott a garat, egyébként Verge Likensnek hívnak, uram. Mire a borotválás véget ér, a bosszú bevégeztetett – egy csepp vér nélkül. Verge Likens mindig kényes volt a tudományára.

Nem, először nem a Szelíd motorosokban láthattuk Magyarországon Peter Fondát, hanem ebben Hitchcock-filmben, a Verge Likens visszatérésében (1964), melyben csak annyi volt a Hitchcock, hogy a maestrókám szokott testtartásában kiperdült a tévésorozat minden egyes darabja elé, s elmondta, hogy miféle rettenetek várnak ránk a következő órában. A darabokat más írta, más rendezte – de a levegő, az teljesen hitchcocki volt, valóban. A magyar tévé 1970. február hetedikén adta, szinte napra pontosan tizenegy hónappal azelőtt, hogy az 1969-es Szelíd motorosak a mozikba került. Verge Likens szerepében Peter Fonda (magyar hangja: Fodor Tamás) tökéletesen hozta az All-American boy (mozi)figuráját: nem volt jóképű, inkább olyan furcsa gyerek, pláne, ahogy megállt a kezében a borotva.

Mindezt persze csak azért meséljük el ennyire részletesen, hogy érzékeltessük, hősünk nem csupán azért játszott félidőket mindkét csapatban a papa mozija vs. a jövő filmjei meccsen, mert Henry Fonda fia és Jane Fonda öccse volt, hanem azért, mert kiváló színész volt – ami első megközelítésben nem elengedhetetlen feltétele a kultúrateremtésnek, a művészi újításnak, de még tisztán Hollywood új vágányra állításának sem. Az Easy Rider nem motoros film volt, hanem közérzületi film, mely elterelte az egész filmvilágot a szokott kerékvágásából. Az ilyesmihez elég csupán nagy művésznek lenni, nyugtalan szellemnek, de a színészmesterség nem elengedhetetlen. Ám mit tesz isten, Peter Fonda és Dennis Hopper nagyszerű színészek is voltak, már azon túl, hogy korszakalkotó egyéniségek. Mint ahogy a forgatáskor még névtelen Kovács László is kitűnő operatőr volt. Jack Nicholson más tészta, ő szupersztár lett, tőle ezt nem kérdezi senki, még akkor sem, amikor épp kéne – például az 1998-as Oscar-gálán.

Oltári szerencsénkre a szovjet csatlósvilág kéjes élvezettel pörgött a vietnami háborún, ezért Peter Fondát a hetvenes évek elején még egyszer láthattuk teljes színészi vértezetében: a Két amerikait 1973-ban mutatták be itt. Fonda egy Marrákesben dekkoló fiatalt játszik, aki meglépett a háborús behívó elől, ám most mégis hazakészül, tisztán lelkiismereti okokból, hogy feladja magát, s vállalja a börtönbüntetést. Csakhogy a Casablancába tartó vonaton találkozik a szépséges Lindsay Wagnerral, s egymásba gabalyodnak, a menő topmodell és a lógós együtt érkezik Párizsba, annál nem is kell megfelelőbb díszlet egy szerelmi és lelkiismereti drámához.

Peter Fonda e két filmjével a kor magyar mozinézőjének addig még sosem látott figurát rajzolt meg; teremtett egy ikont, a nagyon esendő, de nagyon szabad amerikai fiú ikonját. Addig csak a fenegyereket és az imperialistát ismertük. Azután is csak ezeket. S aztán gyorsan el is tűnt a szemünk elől, legközelebb a pesti mozikban saját magát (mármint wyatti magát) parodizálta a nyolcvanas évek elejének tán legblődebb szuperprodukciójában, az Ágyúgolyó futamban – ezt aztán élete végéig megcsinálta még egy csomószor (gondoljunk csak a 2007-es Faterok motoronra John Travoltával és a többi hasonszőrűvel).

Harminc évet simán lehúztunk nélküle, ő meg harminc évet a B mozikban – ott lehet igazán csak indie csávónak lenni, de az ilyesmit nem jegyzik fel az évkönyvek, pedig maga a nagybetűs lázadás.

1998-ban aztán megint jött egy vietnami veterán, nagyobb visszatérés az Ulee aranyánál máig nem létezik (még Travoltáé sem az a Ponyvaregényben, na, jó, azért egy lapon említhetők). A csendes méhész megformálása meg is hozza az Oscar-jelölést, 1998-at írunk ekkor, s a díjat egy piszok közepes romkomért (Lesz ez még így se!) elviszi Jack Nicholson pocakos írója. Ennyit a világ igazságáról. A lázadóknak mindig jobb életük van a B mozikban.

Wyatt most végleg eldobta a karóráját, s csatlakozott örökre a függetlenekhez – a papa mozija vidáman viszi eztán is a díjakat.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.