Mert nemcsak a szerző összes meséjéről és verséről van szó, de az összes illusztrációjáról is. Még ez sem lenne nagy ügy, négyszáz oldal csupán, de kemény fedéllel, vastag, fényes papíron azért megvan a súlya, nehéz. Minden tekintetben viktoriánus mű, nemcsak a keletkezését nézve, de a befogadását is: kell hozzá egy mély fotel legalább. Meg egy házikabát is, plusz a felolvasó körül a szőnyegen karéjban ücsörgő aprónép, és adott esetben odaadón kagylózó házi kedvencek is a maguk teljes szőrzetében (szerényebb körülmények között plüssből), mert Beatrix Potter meséit csak hangosan érdemes olvasni, meg-megállva egy-egy különösen pofásra sikeredett illusztrációnál, körbemutatva azt a szájtáti körülülőknek.
Ilyen körülmények persze nincsenek, s ez csak tovább nehezíti a befogadást. De ismerjük el a kötelezőket: pompás kiállítású, meseszép kiadvány ez (a Frederick Warne összeállította műegész 1989-ben jelent meg ebben a formában először szülőhazájában a Penguinnél, s most júliusban Magyarországon is). Mindebből következően az ára is az alkalomnak megfelelő, alkalminak viszont aligha mondható (egy tízes). A teljes képhez az is hozzátartozik, Szabó T. Anna és Dragomán György lendületes fordítása is felér e tényleg kivételes csillagálláshoz.
Szóval már a boltban nyilvánvaló: tartalom és forma egysége, illetve kétsége e kalandok során döntő jelentőségű lesz. Lévén Potter meséinek csodája nem más, mint a szöveg és az illusztráció funkcionalitásában is csodálatos diszharmóniája. Potter rajzainak megalapozottságát alkalmasint a korabeli könyvillusztrációs gyakorlat, s annak távolra nyúló hagyományai teremtik meg: csak állatokat kellett beleraknia az adott esetben akár dickensi koszlottságú kabátokba… és máris új világ születik. S ez az új (látvány)világ némileg lefékezi, egyszerre polgáribbá és vidékibbé, ilyenformán otthonossá és barátságossá is teszi a történeteket, melyek önmagukban közel sem ennyire komfortosak: nagy számban akad köztük például menekülős thriller, melyek szereplői egyáltalán nem finnyásak, s az eszközökben sem nagyon válogatnak igazságuk, tulajdonuk, legtöbbször a puszta életük védelmében. S hát fordulatokban sincs hiány, az üldözőből hamar üldözött lesz, s menekül világtalan világig, ahogy, hogy mást ne mondjunk, Sompoly Soma a szerfelett kispolgári gondolkodású, s ilyetén életformája fenntartása érdekében némi gátlástalanságtól sem mentes patkány, oldalán hű hitvesével, Annamáriávál (itt Annamari). Potter kétségkívül nem lányregények finomkodó szerzője, jó mulatság elmerülni a dolgaiban (élet)kortól szinte függetlenül.
- ts -
Fordította: Szabó T. Anna és Dragomán György. Manó Könyvek, 2020, 400 oldal, 9900 Ft
