VERZIÓ

Megszállás 1968

  • - ts -
  • 2018. november 30.

Mikrofilm

Öreg emberek emlékeznek: milyen volt, amikor lerohanták Csehszlovákiát? Ide mentünk, oda mentünk, itt szállt le a gép, ide állt a csapatszállító, onnan jöttek tüntetők. Filmet forgatnak életük nagy kalandjáról, traumájáról, talán egyetlen testközeli találkozásukról a történelemmel. Öreg emberek, akik már kifelé tartanak a világból, és rájuk fogja a kameráját/mikrofonját valaki, hogy tessék, itt a lehetőség, forduljatok vissza, s mondjatok valami okosat búcsúzóul, hátha tanulunk tőletek valamit, hátha magatoknak is világossá teszitek, hogy mi is történt veletek földi tartózkodásotok alatt, s nyugodtabb szívvel léptek le a színről.

Lehetetlen küldetés.

Nincs az az isten, aki érvényeset tudjon mondani Csehszlovákia 1968-as megszállásáról azok közül, akik tevőlegesen részt vettek benne, legyen az illető bár szovjet szakaszparancsnok, magyar, lengyel, bolgár baka, akárki. Mentünk, nem tudtunk semmit, csend volt. Büszke vagyok rá, hogy a csapatomból mindenki hazatért élve, előbb a levegőbe, aztán a földbe, s csak azután kellett volna közibük lőni, szerencsére visszafordultak, de nem lőttem volna közéjük. Aha, lehet. Vagy valami.

Az öt megszálló nemzet mai utódainak koprodukciójában tető alá hozott film nem ad megváltást szereplőinek, inkább valamiféle rafinált utólagos büntetés, amit észre sem vesznek, de nem a tisztítótűz, az világos már az első kockák után, amikor a veteránok koccintásra emelik a poharukat. A Megszállás 1968 több mint kétórás, igényesen megvalósított dokumentumfilm: minden kockája egy dráma.

Vetítik: november 9., 16.00, Kino; november 10., 16.00, Művész

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.