VERZIÓ - Életünk a munka

Nem szerencse

  • - ts -
  • 2018. november 30.

Mikrofilm

Ha van, akkor fizethetne éppenséggel jobban, sőt éppenséggel lehetne könnyebb is, jó lenne keresni helyette egy másikat, ha nincs, az meg maga a világvége, az értelmetlen élet. Ha a munkáról beszélünk, könnyen hajlunk az efféle leegyszerűsítő, általánosító, felszínes formulák használatára.

S nem mentes az ilyen hozzáállástól a filmkészítés sem. Ráadásul nemcsak a játékfilmek hajlamosak nagyvonalúan kezelni a munka szerepét az ember életé­ben, de a non fiction műfaj szórakoztató igénnyel tető alá hozott darabjai sem riadnak vissza a felületes megközelítéstől. A legismertebb példája mindennek a Mocskos melók X. Y.-nal jellegű filmek, melyben egy sokak által joggal – de másért! – szeretett celebritást tesznek sós kútba, kerék alá s más rémes helyekre, aztán lehet izgulni, hogy hogyan állja meg a helyét Buga Jakab vécépucolóként. Ugyanakkor a munka világa furcsa hely, még a legsűrűbben használt kliséket is képes tartalommal feltölteni. Hisz az idei Verzió talán legizgalmasabb válogatásának egyik versenyműve, Apolena Rychlíková Végkimerülésig című filmje pont ezen a jól kitaposott ösvényen indul el, amikor hősét nekiindítja a cseh munkaerőpiac legsötétebb bugyrainak. De már az alaphelyzet is húz egy merészet az eddigiekhez képest, hiszen egy nő száll alá oda, ahova eddig csak hősies férfiak mertek. Irány a kórházi mosoda, a csirkefarm, a pénztárfülke és a hrabali magasságokat és mélységet hátborzongatóan felidéző szemétválogatás. S persze az összeállítás többi filmje sem a király fő-fő ételkóstolójának nagy kockázatokkal járó, de olykor élvezetes fáradozásaiba nyújt betekintést, hanem hasonlóan kellemetlen helyek és szituációk nagyon is valóságos hőseit igyekszik közel hozni a nézőkhöz szinte minden esetben több mint kevesebb sikerrel. S amikor nézzük az ukrán szénbányász, az indonéz kéngyári munkás vagy éppenséggel a kikötői dolgozók, s hogy egy hozzánk lélekben közelebbi példát hozzunk, a stadionépítők erőfeszítéseit tárgyazó munkákat, az a legkevesebb, hogy az élmény bizony számos fogalmunk felülvizsgálatára késztet. És itt nem csak a „szerencsére” kell gondolnunk, hogy tudniillik, jaj, milyen szerencsések vagyunk, mert az ilyesmi adott esetben elkerül minket. Sokkal többről van itt szó: az egész világról.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.