VERZIÓ - Életünk a munka

Nem szerencse

  • - ts -
  • 2018. november 30.

Mikrofilm

Ha van, akkor fizethetne éppenséggel jobban, sőt éppenséggel lehetne könnyebb is, jó lenne keresni helyette egy másikat, ha nincs, az meg maga a világvége, az értelmetlen élet. Ha a munkáról beszélünk, könnyen hajlunk az efféle leegyszerűsítő, általánosító, felszínes formulák használatára.

S nem mentes az ilyen hozzáállástól a filmkészítés sem. Ráadásul nemcsak a játékfilmek hajlamosak nagyvonalúan kezelni a munka szerepét az ember életé­ben, de a non fiction műfaj szórakoztató igénnyel tető alá hozott darabjai sem riadnak vissza a felületes megközelítéstől. A legismertebb példája mindennek a Mocskos melók X. Y.-nal jellegű filmek, melyben egy sokak által joggal – de másért! – szeretett celebritást tesznek sós kútba, kerék alá s más rémes helyekre, aztán lehet izgulni, hogy hogyan állja meg a helyét Buga Jakab vécépucolóként. Ugyanakkor a munka világa furcsa hely, még a legsűrűbben használt kliséket is képes tartalommal feltölteni. Hisz az idei Verzió talán legizgalmasabb válogatásának egyik versenyműve, Apolena Rychlíková Végkimerülésig című filmje pont ezen a jól kitaposott ösvényen indul el, amikor hősét nekiindítja a cseh munkaerőpiac legsötétebb bugyrainak. De már az alaphelyzet is húz egy merészet az eddigiekhez képest, hiszen egy nő száll alá oda, ahova eddig csak hősies férfiak mertek. Irány a kórházi mosoda, a csirkefarm, a pénztárfülke és a hrabali magasságokat és mélységet hátborzongatóan felidéző szemétválogatás. S persze az összeállítás többi filmje sem a király fő-fő ételkóstolójának nagy kockázatokkal járó, de olykor élvezetes fáradozásaiba nyújt betekintést, hanem hasonlóan kellemetlen helyek és szituációk nagyon is valóságos hőseit igyekszik közel hozni a nézőkhöz szinte minden esetben több mint kevesebb sikerrel. S amikor nézzük az ukrán szénbányász, az indonéz kéngyári munkás vagy éppenséggel a kikötői dolgozók, s hogy egy hozzánk lélekben közelebbi példát hozzunk, a stadionépítők erőfeszítéseit tárgyazó munkákat, az a legkevesebb, hogy az élmény bizony számos fogalmunk felülvizsgálatára késztet. És itt nem csak a „szerencsére” kell gondolnunk, hogy tudniillik, jaj, milyen szerencsések vagyunk, mert az ilyesmi adott esetben elkerül minket. Sokkal többről van itt szó: az egész világról.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)