- legát -

Innen csak Búvár Kund juthat el könnyűszerrel Hárosra. Esetleg ifj. Schirilla György. Az elnevezés mégsem nélkülözi a logikát, csak győzzük elmagyarázni.

Ha Szolnok nevezetességeit soroljuk, a megyei levéltár nem tartozik a felkapott helyek közé. Csak úgy, az utcáról nem esik be a látogató - és nem csupán azért, mert a város kevésbé izgalmas, lakótelep és családi házak ölelte övezetében található. Pedig érdemes betérni.

A zöld hasú BKV-szerelvény ugyanúgy megáll itt, mint az "igazi" vonat. De mire megyünk, hova jutunk vele?

Megtévesztő a cím, hiszen a vasfüggönyről - bizonyos életkor felett - legfeljebb a megszüntetése ugrik be. Horn Gyula ollóval, szabaduló Wartburgok, páneurópai piknik... Legfeljebb másodjára gondolunk a színházra, de akkor a szögesdrót tűnik el. Halász Glória filmjében viszont keveredik a kettő, színház is van meg börtön is, a váci fegyház elítéltjeinek színtársulata új darabot próbál, nem is akármit. Mrozek Mulatsága a profiknak is kihívás, nemhogy olyan - többnyire "nagybüntetéses" - elítélteknek, akik még csak nem is műkedvelésből színészkednek, inkább azért, hogy múljék az idő.

Több mint ötven évig nem a vonat, hanem a forgalom állt a Thököly úti vasúti kereszteződésben. A kezdetben Rákosvárosnak, majd Zuglónak elnevezett megállóhely ma az intercity szerelvények menetrendjében is állandó szereplő.

Szép kis listát lehetne összeállítani azokból a sztárokból, akik fénykorukban teljesen ismeretlenek voltak a magyar közönség előtt. A szocialista szórakoztatóipar importja amúgy is megérne egy (beat)misét: ma már megfejthetetlen, miért éppen a másodosztályú kutyaütőket (tisztelet a kivételnek) emelték a magasba, akiket - miközben valóban értékes (vagy legalábbis hatásos és különben politikailag teljesen semleges) produkciók felfedezésére csak évtizedekkel később nyílt lehetőség.

Amikor a hetvenes-nyolcvanas években a BKV üzemi (heti)lapja "színes" anyagot közölt a talált tárgyak osztályáról, minden olvasó tudta: beköszöntött a nyár. Az uborkaszezon megkerülhetetlen termelési riportja - mert voltaképpen ez is termelési riport volt - még a párttitkár optimizmusánál is kiszámíthatóbb állításokat tartalmazott az utasok feledékenységéről, a járművezető felelősségéről, s a változatosságot legfeljebb az "extrák" jelentették: például műlábat hagytak a buszon, de a tulajdonos nem jelentkezett érte. Azóta sok-sok év telt el, de a talált tárgyak osztálya ma is úgy működik, mint harminc-negyven évvel ezelőtt, hiszen az utasok sem változtak: egyebek mellett botot, ernyőt, szúró- és vágóeszközt felejtenek a járatokon, aztán keresni kezdik, vagy sem.

Valószínűleg nincs az országban olyan idegenforgalmi szakember, aki mellőzné a használatát, ha budapesti városnézetéssel bízzák meg. 1870. március 2-án adták át a Budavári Siklót, igaz lassan harminc éve egyszerre akar vadonatújnak és ősréginek látszani.