Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

kiállítás - Csortos Szabó Sándor: Titkos kertek

  • - legát -
  • 2011. október 27.

Képzőművészet

"Én nem értek egyet azzal, hogy amit már ötezerszer lefotóztak, azt nem lehet más megközelítésben újra bemutatni" - nyilatkozta pár évvel ezelõtt a számos nemzetközi seregszemlén is sikerrel szereplõ fotográfus. Hogy ezt bebizonyítsa, új kiállításán szinte kizárólag olyan helyszínekre kalauzol bennünket, amelyeket nem ötezerszer, de ötvenezerszer fotóztak le. Cesky Krumlov, Bayreuth vagy Angkor és vidéke Kambodzsában nagykanállal mért turistacsali, vagyis bátorság kell, hogy az itt készült képeket ne csak a családi album számára örökítse meg a fényképezõgép tulajdonosa. Csortos Szabó ráadásul nemcsak más megközelítést, de mindjárt titkot is ígér, vagyis ezeknek a helyeknek azt az arcát, amit nem fotóztak szét, amit õ maga fedezett fel.

Az kétségtelen, hogy Csortos Szabó Sándornak kisujjában van a szakma, tudja, hogyan játszik a fény meg az árnyék, az éles meg az életlen, hogyan lesz hatásos a törmelék, a százéves fa meg az éjszakai hó. Csakhogy ezt minden profi tudja. Kétségtelenül látványosak a nagyméretû fényképek, és a bédekkerektõl eltérõ látásmód is egyértelmû, ám ennek ellenére sem érezzük, hogy titkokba lennénk beavatva.

Ezek a "kertek" szépen el lettek kapva, bárhová kitehetnénk dekorációnak, jó rájuk nézni. Nem is az a baj velük, hogy nem ráznak fel, rendítenek meg, sõt egy olyan korban, amikor a csapból is csak rémség folyik, éppen valamiféle "megfejtésre" lenne igény. Kár, hogy Csortos Szabó Sándor éppen evvel marad adósunk.

Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, november 13-ig

***

Előző cikk a rovatban kiállítás - A fagy birodalma
Következő cikk a rovatban Álhagyományok tára

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

Kritika

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Kritika

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Kritika

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

Kritika

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

Kritika

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Kritika

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.