kiállítás - Csortos Szabó Sándor: Titkos kertek

  • - legát -
  • 2011. október 27.

Képzőművészet

"Én nem értek egyet azzal, hogy amit már ötezerszer lefotóztak, azt nem lehet más megközelítésben újra bemutatni" - nyilatkozta pár évvel ezelõtt a számos nemzetközi seregszemlén is sikerrel szereplõ fotográfus. Hogy ezt bebizonyítsa, új kiállításán szinte kizárólag olyan helyszínekre kalauzol bennünket, amelyeket nem ötezerszer, de ötvenezerszer fotóztak le. Cesky Krumlov, Bayreuth vagy Angkor és vidéke Kambodzsában nagykanállal mért turistacsali, vagyis bátorság kell, hogy az itt készült képeket ne csak a családi album számára örökítse meg a fényképezõgép tulajdonosa. Csortos Szabó ráadásul nemcsak más megközelítést, de mindjárt titkot is ígér, vagyis ezeknek a helyeknek azt az arcát, amit nem fotóztak szét, amit õ maga fedezett fel.

Az kétségtelen, hogy Csortos Szabó Sándornak kisujjában van a szakma, tudja, hogyan játszik a fény meg az árnyék, az éles meg az életlen, hogyan lesz hatásos a törmelék, a százéves fa meg az éjszakai hó. Csakhogy ezt minden profi tudja. Kétségtelenül látványosak a nagyméretû fényképek, és a bédekkerektõl eltérõ látásmód is egyértelmû, ám ennek ellenére sem érezzük, hogy titkokba lennénk beavatva.

Ezek a "kertek" szépen el lettek kapva, bárhová kitehetnénk dekorációnak, jó rájuk nézni. Nem is az a baj velük, hogy nem ráznak fel, rendítenek meg, sõt egy olyan korban, amikor a csapból is csak rémség folyik, éppen valamiféle "megfejtésre" lenne igény. Kár, hogy Csortos Szabó Sándor éppen evvel marad adósunk.

Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, november 13-ig

***

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.