kiállítás - Csortos Szabó Sándor: Titkos kertek

  • - legát -
  • 2011. október 27.

Képzőművészet

"Én nem értek egyet azzal, hogy amit már ötezerszer lefotóztak, azt nem lehet más megközelítésben újra bemutatni" - nyilatkozta pár évvel ezelõtt a számos nemzetközi seregszemlén is sikerrel szereplõ fotográfus. Hogy ezt bebizonyítsa, új kiállításán szinte kizárólag olyan helyszínekre kalauzol bennünket, amelyeket nem ötezerszer, de ötvenezerszer fotóztak le. Cesky Krumlov, Bayreuth vagy Angkor és vidéke Kambodzsában nagykanállal mért turistacsali, vagyis bátorság kell, hogy az itt készült képeket ne csak a családi album számára örökítse meg a fényképezõgép tulajdonosa. Csortos Szabó ráadásul nemcsak más megközelítést, de mindjárt titkot is ígér, vagyis ezeknek a helyeknek azt az arcát, amit nem fotóztak szét, amit õ maga fedezett fel.

Az kétségtelen, hogy Csortos Szabó Sándornak kisujjában van a szakma, tudja, hogyan játszik a fény meg az árnyék, az éles meg az életlen, hogyan lesz hatásos a törmelék, a százéves fa meg az éjszakai hó. Csakhogy ezt minden profi tudja. Kétségtelenül látványosak a nagyméretû fényképek, és a bédekkerektõl eltérõ látásmód is egyértelmû, ám ennek ellenére sem érezzük, hogy titkokba lennénk beavatva.

Ezek a "kertek" szépen el lettek kapva, bárhová kitehetnénk dekorációnak, jó rájuk nézni. Nem is az a baj velük, hogy nem ráznak fel, rendítenek meg, sõt egy olyan korban, amikor a csapból is csak rémség folyik, éppen valamiféle "megfejtésre" lenne igény. Kár, hogy Csortos Szabó Sándor éppen evvel marad adósunk.

Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, november 13-ig

***

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.