kiállítás - Csortos Szabó Sándor: Titkos kertek

  • - legát -
  • 2011. október 27.

Képzőművészet

"Én nem értek egyet azzal, hogy amit már ötezerszer lefotóztak, azt nem lehet más megközelítésben újra bemutatni" - nyilatkozta pár évvel ezelõtt a számos nemzetközi seregszemlén is sikerrel szereplõ fotográfus. Hogy ezt bebizonyítsa, új kiállításán szinte kizárólag olyan helyszínekre kalauzol bennünket, amelyeket nem ötezerszer, de ötvenezerszer fotóztak le. Cesky Krumlov, Bayreuth vagy Angkor és vidéke Kambodzsában nagykanállal mért turistacsali, vagyis bátorság kell, hogy az itt készült képeket ne csak a családi album számára örökítse meg a fényképezõgép tulajdonosa. Csortos Szabó ráadásul nemcsak más megközelítést, de mindjárt titkot is ígér, vagyis ezeknek a helyeknek azt az arcát, amit nem fotóztak szét, amit õ maga fedezett fel.

Az kétségtelen, hogy Csortos Szabó Sándornak kisujjában van a szakma, tudja, hogyan játszik a fény meg az árnyék, az éles meg az életlen, hogyan lesz hatásos a törmelék, a százéves fa meg az éjszakai hó. Csakhogy ezt minden profi tudja. Kétségtelenül látványosak a nagyméretû fényképek, és a bédekkerektõl eltérõ látásmód is egyértelmû, ám ennek ellenére sem érezzük, hogy titkokba lennénk beavatva.

Ezek a "kertek" szépen el lettek kapva, bárhová kitehetnénk dekorációnak, jó rájuk nézni. Nem is az a baj velük, hogy nem ráznak fel, rendítenek meg, sõt egy olyan korban, amikor a csapból is csak rémség folyik, éppen valamiféle "megfejtésre" lenne igény. Kár, hogy Csortos Szabó Sándor éppen evvel marad adósunk.

Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, november 13-ig

***

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.