Sjón: A macskaróka

  • - legát -
  • 2011. december 20.

Könyv

 


Izlandra úgy tekintünk, mint valami nagyszabású lehetetlenségre, ahol kimondhatatlan nevű emberek élik a világukat többnyire fagypont alatt, igencsak megrövidített napos óráikban. Közben persze tudjuk, hogy fényévekre vagyunk lemaradva a szigetországtól - olykor még a fociban is. De most az izlandi irodalom jelentkezett be, és azt hiszem, régen láthattunk annyira megrázó rajtot, mint Sjón A macskaróka című műve. Noha az eredetileg Sigurjon Birgir Sigurosson nevű, 49 éves szerző ugyanúgy takarékoskodik a szavakkal, ahogy honfitársai mínusz 30 fokban, élőbeszédben, mégsem lehet hiányérzetünk. A csupán 130 oldalas kisregény annak ellenére teljes, hogy alig egy óra végigolvasni.

 

 

A XIX. század végén járunk, Reykjavík akkoriban sokkal távolabb volt Európától, mint Budapest. Egy vidéki pap rókára indul, egy világlátott "füvesember" temetni készül szolgálóját, a Down-kóros lányt, aki korábban matrózok játékszere volt egy bálnavadászhajón. A pap lelövi a rókát, a lányt eltemetik, ám mindkét cselekedet máshogy zajlik, mint ahogy természetes volna, mert szinte minden mozdulat tartogat meglepetést. De mire összefutnak a szálak, és a legvégén kiderül egy újabb, utolsó hátborzongató titok, Sjón sallangmentes szövegének köszönhetően olyan utazást tehetünk a fagyott és kopár, és talán éppen emiatt a babonás fantáziával sűrűn behintett vidéken, ami kivételes élmény. Utána semmire sem vágyunk jobban, mint szembeszállni a sötétséggel.

 

Fordította: Egyed Veronika. Magvető, 2011, 130 oldal, 2490 Ft


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.