Kiállítás

Hősök voltak mindannyian

  • - legát -
  • 2012. február 13.

Képzőművészet

Ha Szolnok nevezetességeit soroljuk, a megyei levéltár nem tartozik a felkapott helyek közé. Csak úgy, az utcáról nem esik be a látogató - és nem csupán azért, mert a város kevésbé izgalmas, lakótelep és családi házak ölelte övezetében található. Pedig érdemes betérni.

Február végéig látható a bemutató, amit a levéltár munkatársai a környék I. világháborús tragikus kalandjai kapcsán állítottak össze, és nem túlzás kijelenteni, hogy e kiállítás a "vérbeli" múzeumok anyagával is versenyre kelhet.

A helyszín ellenére nem "levéltárlat" a Hősök voltak mindannyian címet viselő időutazás (és az ehhez kapcsolódó hosokvoltak.blog.hu). Egy komplett lövészárkot építettek fel az épület folyosóján, zsákokkal, deszkákkal, sőt egy korabeli Maxim géppuska is befigyel - belegondolni, hogy a korabeli honvédek ilyen tákolmányokban töltöttek olykor hónapokat is, önmagában felér egy hidegrázással.

Kétségtelen, hogy a '14-es háborút sokan afféle bátorságpróbának, archaikus hadijátéknak tekintik a másodikhoz képest. Ám a kiállított fegyverek, súlyos egyenruhák, nyomorult tábori szettek, a gyászjelentések és a hosszú névsorral dekorált emlékművek figyelmeztetnek, hogy a kiállítás címében szereplő "mindannyi hős" nem dicső harci cselekmény, derekas helytállás vagy "forró" ütközet miatt érdemel elismerést, hiszen a végösszeg négy nyomorult év, nem beszélve a következményekről.

A megyei levéltár kiállítása nem próbálja élénk színekkel eltakarni e nyomort, nem gyárt mítoszokat, nincsenek sóhajtozások. Főleg azokra emlékezik - többnyire névvel és fényképpel -, akiket egyszerű Jász-Nagykun-Szolnok megyei polgárként vittek a pokolba. És mivel az első világháború kitörése a századik évfordulójához közelít, csak remélni tudjuk, hogy a leendő centenáriumi kiállítások rendezői sem veszítik realitásérzéküket e XX. századi borzalom kapcsán.

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, február 28-ig


Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.