Február végéig látható a bemutató, amit a levéltár munkatársai a környék I. világháborús tragikus kalandjai kapcsán állítottak össze, és nem túlzás kijelenteni, hogy e kiállítás a "vérbeli" múzeumok anyagával is versenyre kelhet.
A helyszín ellenére nem "levéltárlat" a Hősök voltak mindannyian címet viselő időutazás (és az ehhez kapcsolódó hosokvoltak.blog.hu). Egy komplett lövészárkot építettek fel az épület folyosóján, zsákokkal, deszkákkal, sőt egy korabeli Maxim géppuska is befigyel - belegondolni, hogy a korabeli honvédek ilyen tákolmányokban töltöttek olykor hónapokat is, önmagában felér egy hidegrázással.
Kétségtelen, hogy a '14-es háborút sokan afféle bátorságpróbának, archaikus hadijátéknak tekintik a másodikhoz képest. Ám a kiállított fegyverek, súlyos egyenruhák, nyomorult tábori szettek, a gyászjelentések és a hosszú névsorral dekorált emlékművek figyelmeztetnek, hogy a kiállítás címében szereplő "mindannyi hős" nem dicső harci cselekmény, derekas helytállás vagy "forró" ütközet miatt érdemel elismerést, hiszen a végösszeg négy nyomorult év, nem beszélve a következményekről.
A megyei levéltár kiállítása nem próbálja élénk színekkel eltakarni e nyomort, nem gyárt mítoszokat, nincsenek sóhajtozások. Főleg azokra emlékezik - többnyire névvel és fényképpel -, akiket egyszerű Jász-Nagykun-Szolnok megyei polgárként vittek a pokolba. És mivel az első világháború kitörése a századik évfordulójához közelít, csak remélni tudjuk, hogy a leendő centenáriumi kiállítások rendezői sem veszítik realitásérzéküket e XX. századi borzalom kapcsán.
Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, február 28-ig
