film - A hópárduc talpra áll

  • - legát -
  • 2011. október 27.

Film

A Mount Everestet elsõként meghódító magyar, Erõss Zsolt tavaly súlyos balesetet szenvedett a Magas-Tátrában, majd avval döbbentette meg a közvéleményt, hogy sérült lábát inkább amputáltatta, mivel csak így látta esélyét, hogy ne kelljen lemondania a hegymászásról.

Kollmann András rendezõ és stábja mindjárt a balesetet követõen "beköltözött" a kórházba, hogy nyomon kövesse a sportoló emberfeletti vállalkozását: az ugyanis elsõ pillanattól kezdve világos volt, hogy a késõbbiekben Erõss nem a Mátrában szeretne túrázni, hanem ott akarja folytatni, ahol balesete elõtt, vagyis a 8000 méternél magasabb csúcsokon.

A forgatás elején még senki nem tudta, mi lesz ennek a vége, de a film bemutatója idején már közismert volt a hepiend, tehát aki megnézi ezt a másfél órás filmet, elsõsorban arra gondolhat, hogy egy nagy ember csodálatos küzdelmére fizet be.

Valószínûleg erre számíthattak a filmesek, drámára, drámára és drámára, csakhogy Erõss e tekintetben rossz médium. Szenvedélyt éppúgy nem látni rajta, mint szenvedést, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy súlyokat emel, úszik, mûlábat próbál, járni, majd futni tanul, végül hegyet mászik, egyre magasabbat, a 8516 méter magas Lhocénél - ahová bõ egy évvel a balesete után feljutott - nem sok magasabb van a világon.

Csak ámulni tudunk azon, hogy ez a pokoljárás és mennybemenetel Erõss számára mennyire evidens, és bár a felesége megpróbálja felfedni a titkot avval, hogy kimondja: "az ilyen székely srácok nem mutatják ki az érzelmeiket", azért nem lett volna baj, ha a filmes csapat megpróbált volna nemcsak fizikai értelemben is közel férkõzni hozzá. Mert A hópárduc talpra áll csak egy szép, színes filmnapló, ami "kötelezõ olvasmány" lehet mindazoknak, akik valami miatt gödörbe kerültek, de ha már ott volt az a kamera, Erõss Zsoltot is jó lett volna megismerni!

Forgalmazza a Borbálafilm

***

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.