- legát -

Hiába alakították át teljesen, alig változott; talán csak reménytelenebb lett valamivel.

A bejárat halmintás kerítése időutazást ígér, és elsőre úgy tűnik, hogy az üzemeltetők egy lapáttal rá is tettek a retrózásra.

Megállapodást írt alá Hsziao Csien kínai nagykövet és Szijjártó Péter, a keleti nyitás felelőse ma délelőtt, a Rákóczi úti Fókusz könyvesboltban.

Mindketten a Kárhozat Titanik-bárjából indultak, de teljesen máshogy énekelnek ugyanarról: Keresztury a vidéki világvégéből farag legendát, Víg az univerzálisból, az előbbi színes és harsány, a másik fekete-fehér és magába forduló. De mire mennek ketten? Kiegészítik-e egymást, vagy elsétálnak egymás mellett? A diósgyőri és a torinói ló.

A szerző nevét látva előbb ugrik be az Arany Hajnal Hermetikus Rendje, mint Leningrád blokádja.

Magyarországon a XIX. század végén jött el az ideje annak, ami jobb helyeken évszázadokkal korábban megtörtént. Nem tudni, mi lett volna, ha az addig a szinte csak Széchenyi fantáziájában élő modernizáció az 1848-49-es szabságharc után valóban szárnyat ereszt, az viszont tény, hogy 1867 után szinte percek (huszonöt-harminc év) alatt zajlott le példaértékű ipari-technikai felzárkózás.

Több mint százötven éve áll meg itt a vonat, de ekkora változást nem láttak még az erre közlekedők.

A budapesti tömegközlekedés egyik leggyászosabb epizódja volt, amikor a zsúfoltság enyhítésére a buszokhoz és trolikhoz pótkocsikat vonóhorgoztak. Ezeket eleinte (konkrétan 1954-től) kiszuperált buszokból barkácsolták, 1959-től viszont a székesfehérvári Általános Mechanikai Gyárban (ÁMG) már újonnan is gyártani kezdték a reménytelen holmit.