No

  • - legát -
  • 2013. március 14.

Film

Chilében 1988-ban népszavazást írtak ki arról, hogy menjen-e vagy maradjon Pinochet. Bár a tábornok hatalma eddigre megrendült valamelyest (ezért kerülhetett sor a szavazásra), biztos lehetett győzelmében: uralma alatt a chileiek többsége apolitikussá vált, a tizenöt évvel korábbi puccs emlékére pedig aranyló árnyékot vetett a gazdasági fellendülés, illetve a fogyasztói társadalom számos nyalánksága.

A No főszereplője kora haszonélvezője, menő kreatív szakember, aki igyekszik elfelejteni, hogy apja is a puccs áldozata volt. De amikor az ellenzék (kereszténydemokraták, szocdemek, kommunisták közösen!) megkeresi, hogy csinálja ő a kampányukat, annak ellenére sem mond nemet, hogy látja: ezek a fazonok legszívesebben elharapnák egymás torkát, ráadásul egyikük sem hiszi, hogy a választást megnyerhetik: az állami televízió nekik napi 15 percet, Pinochetnek 23 órát és 45 percet biztosít.

A sztori alapján borzalmas giccset is készíthetett volna Pablo Larrain rendező a "megtért bárányról", aki a hőn áhított szabadság érdekében kockára teszi karrierjét, a végén pedig megdicsőül, de szerencsére szó sincs erről. Noha látjuk, hogy a hatalom a rendőri zaklatástól kezdve a kampányfilmek ellopásán át a gyűlöletkampányig mindent elkövet, René számára fontosabb, hogy profi terméket állítson elő, meggyőzze fafejű megrendelőit, hogy gyásszal és múltidézéssel nem lehet választást nyerni. A No attól válik igazán jó filmmé, hogy ezt a csatát, illetve a mexikói Gael García Bernal nagyszerű alakításának köszönhetően a főszereplőben dúló "belső harcot" is sallangmentesen tudja ábrázolni, ráadásul a nyolcvanas évek végének megidézésében is hibátlan. Az a fajta "rendszerváltó" film, amit annyira hiányolunk az elmúlt 20 év hazai terméséből.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.