Keresztury tavaly decemberi, a Készlet erejéig című kötetének bemutatóján Víg Mihály afféle special guest volt: akkor még úgy tűnt, hogy a jól sikerült est egyszeri, megismételhetetlen, sajnálhatja, aki nem lehetett ott. Vagyis cseppet sem volt nyilvánvaló a folytatás, egészen pontosan a program előadássá emelkedése, amit voltaképp bárhol be lehet mutatni. Keresztury szövegeit és Víg dalait Novák Eszter rendezte sorokba, a kettőshöz Szilágyi Csenge e. h. csatlakozott, már csak az volt a kérdés, hogy így, fegyelmezettebb formában is működik-e a decemberi világvége.
Voltaképpen működik, ám gyorsan tegyük hozzá, hogy a Víg végnapok elsősorban Keresztury felolvasóestje, a kortárs (pláne ötven körül járó) írótól szokatlan intenzitással, lelkesedéssel, színészi képességgel. Keresztury olykor szinte stand-uposként nyilvánul meg, így a végeredményben tragikus történetek ellenére is röhögés a vége, mert mi mást is tehetünk az olyan sztorikkal, melyek helyszíne elsősorban a kocsma, hősei pedig általában tökrészegek, vagy ha nem azok, hamarosan azok lesznek.
E harsányságot kellene Víg Mihálynak ellensúlyoznia, vagy inkább kiegészítenie. A sziporkázó szóáradatot követően azonban a közismert Balaton-számok és a kevéssé ismert cigánydalok inkább közjátékként működnek, nem tudnak az előadás "teljes jogú" részévé válni. Keresztury és Víg ajánlata, mely szerint a Víg végnapok "sírva vigadós" est, megvalósul, ám másik ígéretükkel - "világvége három hangra" - adósaink maradnak.
Marczibányi téri művelődési ház, április 29.
