Tegnap még nem árulták el, hogy miért éppen ebben az igencsak lepattant könyvesboltban tart sajtótájékoztatót Hsziao Csien és Szijjártó Péter, ma délelőtt azonban fellebbent a fátyol! Bár az továbbra sem derült ki, hogy miért nem választottak rendesebb helyszínt, viszont a dekoratőrök kétségkívül kitettek magukért. A félhomályos-neonos Fókusz könyváruházat magyar és kínai lobogókkal díszítették fel, s a bolt több pontján is Petőfi Sándor kínai nyelvű kötetével szemezhettünk.
| ||
De ne csigázzuk tovább az érdeklődést, hiszen Szijjártó Péter is szinte azonnal a közepébe csapott: „A magyar kormány új külügyi és külgazdaságának két fontos sikerpontját tudjuk ünnepelni. A keleti nyitás egyik alappillére a magyar–kínai kapcsolat felépítése és megerősítése. A mai napon egy olyan kormányközi megállapodást fogunk aláírni, amely nyomán a magyar kultúra házát nyithatjuk meg Pekingben, másrészt pedig elértük azt, hogy tíz év után újra kapható lesz Magyarországon a kínai–magyar és a magyar–kínai kisszótár” – jelentette be a büszke kormánytag, hozzátéve, hogy a közép-európai országok közül minket ért az a megtiszteltetés, hogy elsőként nyithatunk kulturális intézetet Kínában. Ráadásul az Európai Unió tagállamai közül is csak kilenc működtet ilyet Pekingben, ebből is csak kettőnek van önálló jogi státusa. A Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára kijelentette, hogy ezzel a „két nép közötti barátságot helyezzük biztosabb alapokra, mert reményeink szerint ez a kulturális intézet hatékonyabban fogja támogatni a kínai–magyar és a magyar–kínai kapcsolatok dinamikus fejlődését”.
A „másik sikerpont” Szijjártó szerint a most megjelent kínai–magyar és magyar–kínai kisszótár. „Akik ma Magyarországon kínaiul tanulnak, a szótár híján ezt csak közvetítő nyelven tehetik. Mától ez az akadály elhárult, és közvetlenül lehet kínainak magyarul, magyarnak kínaiul tanulni” – mondta, ám kiderült, hogy csak a magyar–kínai szótár számít újdonságnak: a kínai–magyar a 2001-ben megjelent kötet változatlan kiadása.
| ||
„De tíz éve nem kapható” – tette hozzá, ám az nem derült ki, hogy a kiadó eddig miért nem nyomta újra, ha ekkora hiánycikk. Szijjártó Péter a következő szavakkal fejezte be tájékoztatóját: „Őszintén remélem, hogy ezek az előrelépések, amelyeket a magyar–kínai kapcsolatok területén most elértünk, hozzájárulnak örök barátságunk fenntartásához.”
Hsziao Csien – vélhetően a legendás távol-keleti udvariasság jegyében – egészen messziről kezdte, elmondta, hogy 1949 óta folyamatosan erősödik a két ország közötti bizalom, és történelmi szempontból (sic!) a legjobbkor nyílik a kulturális intézet. A nagykövet felidézte a gyermekkorát, hogy milyen lelkesedéssel szavalták az iskolában Petőfitől azt, hogy „szabadság, szerelem”, s hogy kedvenc filmjei közé tartozik a Lúdas Matyi (1949) és A selejt bosszúja (1951), majd reményét fejezte ki, hogy az intézet és a szótár a két népet összekötő kapoccsá válik, s ettől „mindkét nép élete jobb lesz”. Hsziao Csien végezetül elmondta, hogy íróasztalán és éjjeliszekrényén mindig ott lesz az új szótár. A sajtótájékoztató az aláírási ceremóniával zárult, kérdéseket nem lehetett feltenni.
A két kitűnő politikus tehát felfedezte a meleg vizet. Örömüket remélhetőleg az sem árnyékolja be, kicsit sem, hogy aki csak egy pillantást is vet a Bookline kínálatára, első találatként a Kossuth kiadó 2004-ben megjelent kínai–magyar/magyar–kínai (szerző: Őri Sándor) kisszótárával találkozik, ami az olvasók szavazata alapján (a maximális ötből) négy csillagot ért el.
A szótár jelenleg is megrendelhető.
