Kegytárgy

ÁMG pótkocsi

  • - legát -
  • 2012. szeptember 16.

Trafik

A budapesti tömegközlekedés egyik leggyászosabb epizódja volt, amikor a zsúfoltság enyhítésére a buszokhoz és trolikhoz pótkocsikat vonóhorgoztak. Ezeket eleinte (konkrétan 1954-től) kiszuperált buszokból barkácsolták, 1959-től viszont a székesfehérvári Általános Mechanikai Gyárban (ÁMG) már újonnan is gyártani kezdték a reménytelen holmit.

A buszos és trolis szerelvények csupán a hatvanas évek végéig közlekedtek, így az ÁMG-ben 1959-63 között gyártott pótkocsik java sokkal hosszabb karriert futott be selejtezése után, az építkezések lakókocsijaként, melegedőjeként vagy öltözőjeként, mint a pesti forgalomban. De épp ennek köszönhető, hogy legalább egy, igencsak leharcolt trolibuszos példány megmaradt mutatóba, amelyet évtizedes huzavona után végül felújítottak, és idén kiállítottak a BKV szentendrei múzeumában.

A negyvenszemélyes, eredetileg kalauzüléssel is felszerelt pótkocsiról csak az elismerés hangján szólhatunk, szebb, mint új korában. Mégsem lehetünk maradéktalanul elégedettek, ugyanis a múzeumban vontatójárművet, nevezetesen az Ikarus 60-as típusú trolit legfeljebb fényképen láthatunk. Pedig - a pótkocsihoz hasonlóan - egy ilyet is sokáig (vagy húsz évig) tárolt a BKV, de felújítása rendre elmaradt. Még szerencse, hogy mielőtt végleg megette volna a rozsda, sikerült elpasszolni Szegedre, ahol a helyi közlekedési cég nekilátott a restaurálásának. Csakhogy - tudomásunk szerint - a BKV illetékeseinek kérésére sem szándékoznak vonóhorgot szerelni a járműre.

Városi Tömegközlekedési Múzeum, Szentendre, HÉV-végállomás

(kizárólag a restaurálásért)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.